Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Pénteken leállították az első nukleáris erőművi egységet Belgiumban. Az Antwerpentől északra, Doel városában 40 éve hálózatra kapcsolt Doel-3 reaktor helyi idő - és az előre tervezettek - szerint, este 21.15 órakor állt le. Az 1978-ban építeni kezdett, 1982 óta üzemelő 1006 MW névleges teljesítményre képes reaktor mellett még három Doel blokk működik - ezek 2025-ig szinte biztosan üzemben maradnak.

Sőt a tavaszi, kormányzati döntés értelmében a legfiatalabb, az 1985 óra üzemelő Dole-4 még egy évtizedet valószínűleg ráhúzhat a munkavégzésre. Feltéve, hogy a belga törvényhozás 2023 végén - ahogyan azt 2003-ban az elődök előde "kőbe vésték" - úgy dönt, hogy a regnáló kormány igényei szerint, tényleg: mégis inkább szembe mennek a saját történelmükkel. Inkább, minthogy áram nélkül maradjanak.

A Doel-3 lekapcsolását is több politikus a legszívesebben elhalasztotta volna, de a korábbi belga kormányok által hozott, a nukleáris energiatermelés fokozatos kivonásáról szóló törvény erősebb volt, az éppen reklamálók későn eszméltek, így ez már nem történhetett meg.

Heten, mint a gonoszok

Belgiumban a lakosságnak az utóbbi években kellett ráébrednie arra, hogy a '70-es évek közepétől meglévő atomerőműveik - illetve az a tény, hogy az ország villamos energia szükségletének jelentős részét nukleáris energiából fedezik - elkényelmesítették őket. Most nagy az izgalom, mert amíg az évtizedekig egyfajta magától értetődő státuszt adott az országnak, hogy a belga autópályákat éjszaka is kivilágítják (mert az atomerőművek termelési feleslegét így (is) vezették le, fogyasztották el), addig az európai energiaválság éppen arra világított rá: milyen kiszolgáltatott helyzetben is van a belga energia szektor.

A vallóniai autópályák éjszakai kivilágításának korlátozásáról épp a napokban döntöttek, pénteken pedig a hét atomreaktorból álló belga nukleáris flottilla lett egy egységgel kevesebb.

A Doelben és Tihange-ban található két belga nukleáris erőműben eddig hét blokk biztosította az ország áramszükségletének mintegy felét. Akkor is, azzal együtt is, ha a reaktorokkal kapcsolatos problémák miatt az elmúlt évtizedben többször is leállították a rendszert ilyen-olyan biztonsági ellenőrzések és javítások miatt, s az is csak rontott a helyzeten, hogy a napvilágra került problémák miatt a német, a luxemburgi és a holland szomszédok is visszatérő jelleggel aggodalmaskodtak.

Maszatolás lett a "nem kell"-ből

Eredetileg nem a Doel-3 reaktor leállítása lett volna az első lépés azon az úton, amit a belga politika 2003-ban az ország elé kijelölt. A 19 éve az akkori kormánykoalíció egyben tartása érdekében kötött kompromisszumok eredőjeként ugyanis az a döntés született meg, hogy Belgium elköszön az atomenergiától, mégpedig úgy, hogy a meglévő egységeknek legfeljebb 40 év működést engedélyeznek. Ez akkor azt jelentette, hogy legkésőbb 2025-ig mind a hét egységet lekapcsolják a hálózatról.

Doel-i idill
Doel-i idill

Eredetileg a sort a Doel-1 és Doel-2 nyitotta volna, ám a belga kormányzati politika az esedékes időpontban, 2015-ben hirtelen adott még 10 év működési haladékot-menedéket a két reaktornak. És a belga politikának,  mivel a nukleáris energiatermelés kiváltását célzó lépések finoman szólva sem jutottak el megfelelő szintre.

Ezzel együtt is, egészen tavaly decemberig úgy tűnt, hogy ha sok politikai manőverezés árán is, de a 2025-ös deadline marad. 

Aztán a tavaly év végére begyűrűző energiaválság, illetve a február végén megkezdett orosz-ukrán háború hatására a belga kormány megint megfutamodott a saját történelmi kötelezettségei teljesítése elől, és március végén, a korábbi határozatokkal ellentétben, a 2025-ös dátum feladásáról döntött. Egészen pontosan: a hétből két atomreaktora, a Doel-4-re és a Tihange-3-ra még 10 év működési lehetőséget szabott ki, "hogy elkerülje az energiaellátási hiányokat".

Azt az ugyancsak 2003-as döntést, hogy Belgium nem épít új atomerőművet, azóta szintén elkezdték már maszatolni Brüsszelben: ma már az SMR-technológiával kacérkodik a belga kabinet. Alexander De Croo belga miniszterelnök tavaly év végén azzal rukkolt elő, hogy a kormány legalább 100 millió eurót (nagyjából 40 milliárd forintot) az ország a jövő atomenergiájának kutatásába kíván befektetni.  (Az összeg a feladathoz mérve is meglehetősen kicsi, az SMR technológiának pedig mindenféle amerikai, brit, francia és kínai "megtestesülése" egyelőre inkább csak PowerPoint erőműként jellemezhető, mivel nincs kifejlesztett, működőképes és pláne: gyártásra érett megoldása.)

A hármas blokk 

A holland határ közelében lévő Doel atomerőmű négy blokkból áll, 2 darab 450 MW-os és két darab 1 GW teljesítményű blokkokból. Azt a kétes címet sikerült az erőműnek begyűjtenie 2011-ben, hogy ez a legsűrűbben lakott területen álló és működő nukleáris létesítmény, mivel a 75 kilométeres körzetében több mint 9 millió ember élt akkor. A holland határ közelsége miatt ráadásul e népességnek csak egy része belga illetőségű.

Amikor 2012-ben a reaktor nagygenerálja zajlott, olyan hibákat fedeztek fel a reaktoron, amely kis híján már akkor megpecsételte az erőmű sorsát. A felfedezés teljesen véletlenül történt: az erőmű tulajdonosa egy új ultrahangos vizsgálati módszert alkalmazott, amelyet eredetileg a nyomástartó edényhez hegesztett burkolat minőség-ellenőrzésére akartak használni, de a műszer magát a nyomástartó edényt is "bejelezte". A reaktortartály alsó részén így találták meg azokat a halszálrepedéseket találtak, melyekről nem sikerült megállapítani azonnal, hogy azok a gyártás során , avagy a működés közbeni feszültség hatására keletkeztek.

Ezért a Doel-3 leállásra ítélétetett, majd, bár újra termelésbe engedték, számos feltételnek meg kellett felelnie. Ez a reaktor lett a legygynegébb láncszem, de hasonló problémákat találtak a Tihange-2 reaktoron is, ezért gyorsan rájuk ragadt a Repedt Fazék becenév. És bár a hatósági felügyelet mellett zajlott ellenőrzések és javítások uátán három évvel később azzal zárult a vizsgálat, hogy nincs kockázat, az így is, ma is  árulkodó, hogy a német környezetvédelmi miniszter 2016 árpilisában máris sürgette Belgiumot, hogy egyszer és mindenkorra állítsák le a két blokkot.

Doel-i látkép
Doeli látkép

Erre részben most került sor.

A kérés másik felére - mármint a Tihange-2 leállítására - pedig a jelenlegi helyzet alapján 2023 februárjában fog. 2025-ig pedig még három reaktort leállítanak Belgiumban - feltéve, hogy a politikusok már nem nyúlnak bele a folyamatokba.

Sunyi politikusok

Ami a Doel-3 kikapcsolását illeti: nem volt olyan egyszerű menet, mint amilyennek most már látszik.

Négy éve készülünk erre. Nem fogjuk újraindítani a reaktort. Ha a nukleáris biztonságról van szó, nem fogok rögtönözni

– mondta az Euroactivnak Peter Moens, a doeli erőmű igazgatója. Aki a belga hírügynökséggel azt is közölte, hogy a leállítás késleltetése "se nem bölcs, se nem tanácsos", pláne, hogy a reaktori személyzet nagy része már megtervezte, és előkészítette, hogy - akár a cégen belül, akár azon kívül - hol fog eztán munkát vállalni.

Az elmúlt napokban a belga lapok kérdezősködéseiből azonban az is kiderült, hogy bár a médiában szeptember közepén a több politikus és kormánytag is  igen harsányan nyilatkozott kamerákba a reaktor leállításának elnapolását szorgalmazva (szeptember 14-én maga Annelies Verlinden belügyminiszter kérte, hogy halasszák el a tervezett bezárást - mivel "az atomenergia mint stabil és megbízható áramforrás felértékelődött"), de valójában az erőmű üzemeltetője semmilyen erre vonatkozó kérést hivatalosan nem kapott.

Ezt a The Brussel Times kérdésére válaszolva Nele Scheerlinck, az Engie szüvivője is megerősítette, aki szerint így a cég azt a döntést hajtotta végre, ami már évekkel ezelőtt megszületett. Ami például az Engie működési engedélyébe beleíratta, hogy 2022 októberétől a 3-as blokk nem adhat semennyi villamos energiát sem a belga hálózatra.

Repedt Fazék

A Belgium Posten azt írja, hogy a Doel "Repedt Fazék" lekapcsolása ellen szól ugyan az a tény, hogy a blokk valójában nem is működött 40 évig (hiszen csak 2012 után majdnem három évig állt a blokk a nagyjavítások befejeztének jóváhagyásáig), de azt is hozzátették, hogy az itt végzett munka valójában még csak a kétharmadánál jár. A leállás nem azt jelenti, hogy az eddig itt dolgozók hétfőtől elhagynák az irodáikat, és a Doel-3 még mintegy két évtizednyi munkát biztosan ad majd - igaz: már nem hozni, hanem vinni fogja a pénzt. Jelenlegi számítások szerint a következő években úgy 1 milliárd euróba kerül majd a bontás.

Pár nappal a reaktor hálózatról való leválasztása és a leállítás végrehajtása után az összes kábelt leválasztják a reaktorról, kicsavarják a reaktor fedelének csavarjait, és kinyitják a reaktort. Ezzel megkezdődik az ún végső beszüntetési szakasz, amely öt évig tart. Ez idő alatt a blokkban lévő 157 fűtőelemet kiemelik a reaktorból és hűtődokkokban helyezik el, ahol 3-5 évig vízhűtéssel elérik, hogy valóban kihűljenek az üzemanyagkazetták. 

Ami a nukleáris fűtőanyagból maradt, azt e lehűtést követően speciális konténerekbe teszik, és ezek az ideiglenes tárolók a doeli telephelyen várnak egészen addig, amíg a végleges, földalatti tárolás ideje el nem érkezik. Ezzel egyidőben, a leállítást követő években magát az erőművet is takarítják; kémiai fertőtlenítéssel igyekeznek minden radioaktív részecskét lemosni, eltakarítani az épület felületéről. Csak 5 év múlva kezdődik meg az a munkafázis, amit végleges leszerelésnek hívnak, s mely magában foglalja a reaktor belső részeinek levágását, lebontását is. Ez a folyamat alsó hangon 10-12 évet vesz majd igénybe. Ezután következik csupán az időközben szintén letakarított, sugármentesített többi épülettel együtt a tényleges bontás.

"A Doel 3-ban még 17-19 évig van munka” – mondja Peter Moens. Az atomerőmű igazgatója úgy véli, hogy az csak elméleti okoskodás, mely szerint, mivel a leállást követő első öt évben nem történik műszakilag, technológiailag helyrehozhatatlan beavatkozás a technológiába, ezért van még rá mód, hogy a Doel-3 mégis megmeneküljön, és újra termelésbe parancsolják. Az igazgató szerint ez már gyakorlatilag lehetetlen, hiszen nem csak úgy leállították a reaktort, hanem az előző években e deadline szerint tervezték meg a blokk működtetését - és nem csak hogy üzemanyagot nem rendeltek hozzá (ami Peter Moens szerint eleve, még "békeidőben" is 36 hónapot venne igénybe), de már a személyzet sincs meg hozzá, őket ki kellene képezni, ráadásul az elmúlt években az erőműben egyáltalán nem végeztek halasztásra vonatkozó továbbképzéseket.

A Doel a négy reaktorának majdani teljes leszerelése után sem tűnik el teljesen a helyi látképből - írja a Belgium Posten - mert akkor is ott marad a nukleáris hulladékraktár, amivel az Engie Electrabel úgy számol, hogy az még 80 év múlva is, tehát  még 2100-ban is látható lesz az Antwerpen közeli látképen.