A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Az IMF igazgatótanácsa vasárnapi rendkívüli ülésén ügyvezető igazgatónak nevezte ki az eddigi helyettest, az amerikai John Lipskyt − aki korábban a JP Morgannál, valamint amerikai pénzügyminiszterként dolgozott −, az eurócsoport hétfői találkozóján pedig az IMF európai ügyekben járatos helyettes igazgatója, Nemat Shafik helyettesítette a New York-i fogdában ülő Strauss-Kahnt. A találkozó résztvevői egyként hangsúlyozták, hogy a nemzetközi pénzintézet vezetőjének távolmaradása lényegében nem érinti azok menetét, és várhatóan keddre sikerül megállapodniuk a portugál mentő csomag elfogadásáról, valamint az ezekért szabott feltételekről. A Görögországnak nyújtott segítség kibővítéséről folyó tárgyalások pedig az EU partnertintézménye igazgatójának távolmaradásától függetlenül nyúlhatnak el hetekig.

Az IMF vezetésében komoly zavart keltett a vezető botránya, ám az utódlás kérdése nem jött teljesen váratlanul, hiszen Strauss-Kahn mandátuma 2012-ig szól, és az is elképzelhető volt, hogy ez előtt lemond a francia elnökválasztási kampány miatt. Bár a szokásjog szerint európai igazgató következne Strauss-Kahn után is, és ezt az IMF a gazdasági válság óta kiemelt európai szerepvállalása is indokolná, kérdéses azonban, hogy a Valutaalap ügyeibe a növekvő világgazdasági súlyukhoz arányló beleszólást követelő feltörekvő gazdaságok − amelyek ebbéli törekvését Strauss-Kahn támogatta − elfogadnának-e egy újabb európai igazgatót.

A francia politikai elit azonban még csak ébredezik az ügy okozta sokkból, ráadásul a zaklatásvád régóta szunnyadó ügyeket is előhozott. A francia sajtóban csak kezdőbetűvel DSK-ként emlegetett Strass-Kahnról korábban is közismert volt, hogy nem veti meg a házasságon kívüli kalandokat, és sármőr stílusának köszönhetően egyetemi előadásai után is rendszeresen fiatal lányok gyűrűjében látták. A Libération brüsszeli tudósítója már Strauss-Kahn 2007-es kinevezésekor megírta, hogy az IMF a francia politikánál prűdebb, angolszász kultúrájában időzített bomba lehet az új igazgató nőkkel szembeni nyomulós viselkedése. A mostani botrány után azonban további kínos történetek kerültek elő Strauss-Kahn erőszakos tetteiről − köztük Tristane Banone írónőé, aki kilenc éve egy tévériportban is beszámolt a francia politikus zaklatásáról −, amelyek az eddig ismerteknél lényegesen sötétebb foltokat ejtenek Strauss-Kahn politikusi tekintélyén.

Ugyanakkor nem teljesen elképzelhetetlen a lejárató akció sem. A Sarkozy pártjához közeli France Soir vezetésével hónapok óta lejárató kampány zajlott Strauss-Kahn − a francia elnök egyetlen valóban esélyes, a politikai közép szavazatainak megszerzésére képes lehetséges riválisa − ellen, luxuséletmódjával támadva a szocialista politikust. Az IMF bajba jutott igazgatója a Rue 89 francia online lap forrásai szerint már a 2009-es pittsburghi G20 csúcstalálkozón a férfiöltözőben odaszólt Sarkozynek, hogy "fogja vissza a gyanúsítgatásokat megszellőztető embereit, mert különben pert indít". Az IMF-igazgató ügyvédje, a kínos ügyek vitelére szakosodott Benjamin Barfman azonban, úgy tűnik, hiába állt elő alibivel, ezzel legfeljebb az akár 25 éves börtönbüntetést kerülheti el, francia elnökválasztási esélyei minden bizonnyal szertefoszlottak. Így a francia baloldal elvesztette egyetlen olyan jelöltjét, akit mind hagyományos szavazói, mind a nemzetközi pénzügyi tapasztalatot fontosnak tartó centristák támogatnának.