Először voltak a kockázati tőketársaságok, amelyek viszonylag nagy összegek, több száz millió dollár felett rendelkezve keresnek befektetési lehetőségeket a Szilícium-völgy újabb és újabb cégsarjai között. Ezeket követték az üzleti angyalok, vagyis azok a korábban meggazdagodott magánszemélyek, akik jóval kisebb, néhány milliós tőkét forgatnak a kezdő vállalkozások piacán. A legújabb kategória a szuper angyalok csoportja, amelyek néhány tízmillió dollár felett rendelkezve keresnek befektetési lehetőségeket - derül ki a Wall Street Journal cikkéből. A szuper angyalok egyszerű üzleti angyalokból nőnek ki: az előbbiek hobbiként forgolódnak az induló vállalkozások piacán, míg az utóbbiak már profiként, éppen ezért különböző forrásokból kiegészítik tőkéjüket. Van olyan szuperangyal-alap, amely 3,5 millió, és van olyan, amely 40 millió dollár felett rendelkezik. A szuper angyallá válás egyik mozgatórugója, hogy így többségi tulajdonossá tud válni a befektető a hozzá forduló cégben. Az egyszemélyes üzleti angyalok néhány főt alkalmazó vállalkozásokká válnak, amelyek 25-100 ezer dolláros befektetésekkel foglalkoznak. Ez óriási különbség az ennél jóval nagyobb pénzeket forgató tőketársaságokhoz képest, ráadásul a szuper angyalok három hónap-egy éven belül kiszállnak az üzleteikből, míg a kockázati alapok pénze sok éven át nyugszik egy-egy befektetésben. A szuper angyalok további vevőknek, például egy adott ágazat nagyobb cégének adják tovább vállalkozásaikat, míg a tőketársaságok üzletfeleiknek általában el kell jutniuk az első tőzsdei kibocsátásig. A WSJ összeállításából kiderül, hogy a szuper angyalok ma már versenytársai a tőketársaságoknak. A válság nyomán sok kis cég hiába fordul az utóbbiakhoz. Miközben a szuper angyalok gyorsan és rugalmasan forgatják a pénzüket. A hozzájuk képest behemótnak tűnő kockázati alapok még csak ott tartanak, hogy próbálják kideríteni, vajon az befektetőcsoport a barátjuk vagy versenytársuk-e a piacon.