Amikor a történészek visszatekintenek a 2020 márciusában kezdődő és az azóta is zajló folyamatokra, akkor erre az időszakra úgy fognak emlékezni, mint a „nagy konszolidációra” – a vagyoni egyenlőtlenség és a hatalomkoncentráció felgyorsulására. Vagyis a középosztály kezéből gyorsabban áramlott át a tőke a politikai hatalommal és kapcsolatokkal rendelkezők kezébe – írta véleménycikkében Carol Roth, egykori befektetési bankár, üzleti tanácsadó, vállalkozó és a The War on Small Business című új könyv, valamint a New York Times bestseller The Entrepreneur Equation című könyvek szerzője.

Szerinte ezek a jól „bekötött emberek” egy hatalmas tömböt alkotnak, amely a kormányzatból, a nagyvállalatokból és a leggazdagabb különleges érdekköréből áll. Mint a Wall Street Prón közölt publicisztikájában jelzi, bár az elnevezés nagynak címkézi őket – nagytőké, nagyvállalat stb. –, viszonylag kevés tagról beszélhetünk. Viszont a vagyonáramlásnak nagyrészt ők a nyertesei.

„A Covid előtt több mint 30 millió kisvállalkozás adta a GDP és a munkahelyek mintegy felét Amerikában; a gazdaság másik fele 20 000 nagyvállalatban összpontosult. Tehát elvárható lett volna, hogy a kisvállalkozásoknak ugyanolyan tárgyalási hatalmuk legyen a világjárvány kitörésekor, mint a nagyvállalatoknak. Tévedtünk” – írja elemzésében Carol Roth, aki szerint azért nem kaptak kellő segítséget a kisvállalkozások, mert a nagycégeknek nagyobb a lobbierejük, több pénzük volt kampányolni a politikusoknál.

Mindennek az lett a következménye, hogy a legnagyobb vállalatokat létfontosságúnak minősítették, és engedélyezték, hogy nyitva maradjanak a világjárvány idején, míg a kisvállalkozásokra büntető zárlatot rendeltek el, és részben vagy teljesen be kellett zárniuk. Úgy látja, ez sokszor teljesen abszurd helyzeteket szült: például a kisállat-kiskereskedéseknek be kellett zárniuk, míg például a PetSmartok, amelyek a háziállatok szőrét és körmét ápolták, alapvető fontosságúnak ítélték, míg a kisvállalkozók tulajdonában lévő, embereket kiszolgáló szalonokat nem. A Los Angeles-i Pineapple Hill Saloon and Grill kénytelen volt bezárni szabadtéri éttermét - miközben egy filmgyártó nemcsak működött, hanem egy vendéglátó sátrat is üzemeltetett, amely a stábnak szolgált fel ételt ugyanabban a parkolóban, amelyet az étteremnek fel kellett hagynia. Ugyanígy kritizálja azt is, hogy a marihuánát árusító gyógyszertárak – úgy, hogy maga a fű pár évvel korábban még illegális volt – hirtelen nélkülözhetetlenné váltak.

Magyarországon sem volt ez másként

Bár Roth értelemszerűen nem foglalkozik Európával és Magyarországgal a publicisztikájában, ez az igazságtalanság itthon is megvolt a járvány első hónapjaiban. Míg a kis virágosoknak, állateledeleseknek, vagy írószerboltosoknak be kellett zárniuk, addig a nagyobb kiskereskedelmi láncok mindent árusító hipermarketei nyitva lehettek. Vagyis ha valaki vágott virágot akart, azt megvásárolhatta egy élelmiszert is árusító multinál, de a sarki szaküzletben nem.

Minden tőke a nagy láncokhoz ment

Roth szerint ez vezetett ahhoz, hogy az emberek azokat a kiadásokat, amelyeket a bezárt üzletekben nem lehetett elvégezni, átcsoportosították a nyitva maradtakba, amelyek nagyjából mind nagyvállalatok voltak az Egyesült Államokban. Szerinte így még több bevételt csoportosítottak a láncokhoz.

„Eközben a Federal Reserve dollárbilliókat pumpált a piacokra, elősegítve a részvények árfolyamának felhajtását. Több százezer kisvállalkozást gyilkoltak meg néhány rövid hónap alatt, miközben hét technológiai vállalat 3,4 billió dollár piaci értéket nyert” – fogalmazta meg kritikáját Roth.

Ha valaki képes volt tőkéhez jutni - ami azt jelenti, hogy már nagy vagy gazdag volt, még akkor is, ha bizonyos esetekben nem volt pénzügyileg egészséges -, az bőséges tőkéhez jutott, és az adósságtőke esetében történelmileg alacsony kamatlábak mellett volt elérhető. 2020 rekordév lett a tőzsdei bevezetések és más tőkebevonási eszközök, például a speciális célú felvásárlási társaságok számára. Roth szerint ennek a tőkének egy részét valószínűleg arra használták fel, hogy versenyezzenek a helyi kisvállalkozásokkal.

„Röviden, miközben az önök dollárjaival ma kevesebb árut és szolgáltatást vásárolhatnak, és az önök élete drágább és zűrzavarosabb, a jó kapcsolatokkal és vagyonnal rendelkezők a kormány politikája által vezérelt hatalmas vagyonnövekedésből profitáltak” – összegezte a helyzetet.

A kisemberek jártak rosszul, csak egy megoldás maradt

Mindez a mindennapi amerikaiak számára kevesebb vagyonteremtési lehetőséget eredményez. Nehezebb és kockázatosabb vállalkozásba kezdeni és vállalkozással rendelkezni. Nagyobb kihívást jelent pénzt megtakarítani, és ha mégis megteszed, akkor a normálisnak tekintett hozam eléréséhez inflált eszközárakkal és nagyobb kockázattal kell szembenézned – írja publicisztikájában.

Roth így azt a következtetést vonja le, hogy „a gazdaság konszolidációja csak a klubban lévőknek kedvez. És bár ez valószínűleg tönkreteszi a jólétet, a hatalomra éhesek gyakran nem törődnek vele; a nagyvállalatoknak előnyös a verseny megtizedelése, a különleges érdekek a nagy kormány által nyújtott kedvezményekből, a nagy kormány pedig abból, hogy ezek az erős konszolidált szövetségesek a hatalmuk és hatáskörük növekedését segítik.”

Úgy látja, az egyetlen ellenszer a decentralizáció, ami a kisvállalkozások és a középosztály támogatását jelenti a kisebb kormányzat és a jólét megteremtése előtt álló akadályok felszámolása révén.