A populista politikusok új témát találtak örök mondanivalójuk mellé. Mindig rázták az öklüket az önző elitek felé, amelyek tagjai nem képesek megoldani az átlagemberek problémáját, ám most ezt kiegészítik azzal is, hogy a kormányok képtelenek gondoskodni az emberek biztonságáról - kezdi a populizmus előretörését elemző cikkét a The Economist.

Az iszlám terrorizmushoz köthető amerikai merényletekre válaszul Donald Trump ingatlanmágnás, az amerikai Republikánus Párt elnökjelöltje azt követelte, hogy zárják le az USA határát a muszlimon előtt. Korábban a mecsetek bezárásáról és a muzulmán vallású emberek összeírásáról beszélt, mondván: nincs más választásunk.

 

Három korábbi elnökjelölt-aspiráns, Trump mellett a független Ben Carson és Ted Cruz texasi szenátor képviselte a populizmust a republikánusok elnökválasztási előcsatározásai során. (Az utóbbi kettő kevésbé támadó, de csak kicsit kevésbé extrém változatban.) Hárman együtt elviszik a párttagok felének szavazatait.

Nincs egyedül

Trump franciaországi kollégája, a radikális jobboldali Nemzeti Front (NF) vezetője, Marine Le Pen, illetve a hozzá hasonló nézeteket valló unokahúga 40-40 százalékos népszerűségi indexszel dicsekedhet. Az NF az ország 13 régiójából hatban vezeti a pártlistákat.

Hasonló a helyzet Svédországban és Hollandiában. Le Pen szinte biztosan bejut a jövő évi elnökválasztás második fordulójába, és van esély rá, hogy az ország államfőjévé választják.

Vannak olyan országok is Európában, nevezetesen Lengyelország és Magyarország, ahol populisták kezében van a kormányrúd, és ilyen pártok tagjai a kormányzó koalíciónak Svájcban és Finnországban.

Gyökerek

A populizmus ugyan sokrétű, de alapja mindenütt a gazdasági és kulturális biztonság hiánya. Európában a munkanélküliség, az USA-ban a stagnáló bérek, amelyek elsősorban az idősebb férfiakat sújtják.

Megélhetésüket veszélyezteti a globalizáció és a technikai fejlődés, amiért a bevándorlókat és a segélyből élőket hibáztatják. Szerintük ezek a csoportok lenyúlják a szociális segélyeket, miközben bűncselekményeket követnek el és magasról tesznek a helyi szokásokra.

Hozzájárul a populisták sikeréhez a pénzügyi válság következményeinek kétbalkezes kezelése, az európai gazdaság stagnálása és persze jó hivatkozási alapot adnak a washingtoni és brüsszeli elitek, amelyek láthatóan soha nem fizetnek meg a hibáikért.

Gyenge magyarázat

Trump az amerikai kormány második világháború alatti intézkedéséhez hasonlítja saját javaslatát. A Japán elleni háború kitörése után deportálták a japán származású amerikaiakat, akiknek egy internálótáborban kellett élniük a világégés végéig. A republikánus elnökjelölt megfeledkezik arról, hogy Ronald Reagan kormánya elismerte: ez az intézkedés faji előítéleten alapult.

Az idegengyűlölet felszítása éppen az, ami az Iszlám Állam és a hozzá hasonló terrorszervezetek malmára hajtaná a vizet. Le Pen öncsonkítást javasol a franciáknak az eurózónából való kilépés javaslatával, Orbán Viktor magyar miniszterelnök letette a voksát az "illiberáis állam" mellett és Vlagyimir Putyin Oroszországában lát követendő modellt.

Rossz válaszok

Nem szabad alábecsülni a populisták ellen fellépés nehézségét - vélik az Economist szerkesztői. Sok vezető politikus egyszerűen elintézi őket azzal, hogy fasiszták vagy extremisták. Ez a megközelítés azonban azt az érzetet kelti, hogy a társadalmak elitjei nem igazán törődnek azokkal a gondokkal, amelyekre a populisták rárepülnek.

Mások úgy próbálják kifogni a szelet a vitorlájukból, hogy átveszik a javaslataik egy részét. Azt ígérik a választóknak, hogy elveszik a bevándorlók támogatásait és kerítések építésével tartják távol őket az országuktól. Az ilyen puha idegengyűlölet azonban csak megtámogatja a populisták napirendjén szereplő előítéleteket.

Kétfrontos harc

A szabad piac, s globalizáció, az emberek szabad mozgása mellett álló Economist szakírói úgy vélik, hogy bár a populista vezetőket aligha lehet meggyőzni arról, hogy helytelen, amit ajánlanak, ám a szavazóik többsége előbb vagy utóbb valami optimistábbat akar hallani majd a veszedelmes világról szóló prédikációknál.

Ennek az üzenetlen része kell legyen a liberális ideálok felvállalása és szembeállítása az idegengyűlölettel és a félelemkeltéssel. Emellett persze a mérsékelt pártoknak és politikusoknak reagálniuk kell a biztonság iránti jogos igényre, mindenekelőtt menedzselniük kell a bevándorlást. Rendezett módon kell beengedni azokat, akik joggal igénylik ezt és segíteni kell őket abban, hogy átvegyék a nyugati alapértékeket.

A kis javulás is fontos eredmény lenne. Végül is a helyzet egyelőre nem katasztrofális, például Trumpot csak a kisebbség kisebbsége követi, nevezetesen a republikánusok 30 százaléka, miközben az amerikaiak 25 százaléka vallja magát a republikánusnak.