Santiago Carrillo spanyol kommunista vezető azt mondta, hogy az 1970-es évek második felében, a Franko-diktatúrából a demokráciába való átmenet idején újra elkezdtek volna lőni egymásra Franko hívei és a baloldaliak, ha János Károly király nem állt volna az ország élén menedzselve a változtatásokat - idézte Tony Barber, a Financial Times (FT) publicistája a politikust. A király nagy elismerést vívott ki hazájában és a világon is azzal, hogy megelőzte az 1933-1936-os polgárháborúra jellemző erőszak kirobbanását.

További kiemelkedő tette volt, hogy megakadályozta Antonio Tejero alezredes puccskísérletét 1981 februárjában. Bár Tejero több vezető politikust is foglyul ejtett és a padok alá kényszerítette a parlamenti képviselőket, a király egy nap alatt leverte az akciót. Ezt követően azonban amilyen gyorsan emelkedett dicsősége, olyan gyorsan zuhanni kezdett: 39 év uralkodás után 2014-ben lemondott a spanyol trónról, miután a monarchia nyakig merült a korrupciós botrányokba.

Fia, IV. Fülöp öt hónappal ezelőtt megfosztotta évi 200 ezer eurós apanázsától és bejelentette, hogy visszautasít minden örökséget tőle. A 82 éves János Károly, miközben a hatóságok pénzügyi vizsgálatot folytattak ellene Spanyolországban és Svájcban, a napokban bejelentette, hogy száműzetésbe vonul. Találgatások szerint vagy Portugáliába vonult vissza, ahol Franco halála előtt élt, vagy a Domikai Köztársaságban látja vendégül egy egy gazdag család.

Kíméletlen vélemény

János Káros csupán egyszerű csaló - legalábbis így látja a királyt Javier Alvarez spanyol egyetemi jogászprofesszor, aki a Deutsche Wellével osztotta meg véleményét. A professzor szerint nem jobb, mint egy pici bűnöző a korrupciótól bűzlő építőiparból, aki uralkodása alatt pénzeket csatornázott Spanyolországból adóparadicsomokba. Alvarez szerint a korábbi király, akárcsak az uralmon lévő Bourbon-ház, undorító magatartásával több kárt okoz Spanyolországnak, mint hasznot.

Juan Velarde Fuertes ismert közgazdász a hozzá hasonló konzervatívokkal együtt mindezek ellenére kiáll a királyság mellett. A 93 éves szakember a Fanco-diktatúra idején is dolgozott, amikor János Károly emigrációban élt. Úgy véli, hogy a monarchia hasznos a spanyol gazdaságnak, már csak azért is, mert évi nyolcmillió eurós (2,8 milliárd forint) költségével nem kerül sokba más európai királyságokhoz képest.

Hogyan hozhat hasznot a monarchia?

A spanyol ügyészség jelenleg a Mekka és Medina közti vasútvonal építésének ügyét vizsgálja, amelyben János Károlyt korrupcióval gyanúsítják. Ezt a botrány külön reflektorfénybe helyezi, hogy az építkezés a spanyol ipar kirakatprojektje. A megállapodást 2011-ben írta alá a szaúd-arábiai királyi család és 12 spanyol vállalat, köztük a nemzeti vasúttársaság, a Renfe és a vasútijármű-gyártó Talgo. A spanyol és a szaúdi király sötétségbe burkolózó kapcsolata ezekre a cégekre is árnyékot vet.

Cocho Perez informatikai tanácsadó úgy véli, a spanyol gazdaságnak nincs szüksége arra, hogy a monarchia egyengesse az útját. A legnagyobb vállalatok, a Banco Santander vagy a Telefonica stabilitást akarnak, amit a demokrácia működésétől remélhetnek, nem a királyi család kijáró politikájától, pláne ha a kijárást összekeverik a megvesztegetéssel. Perez szerint Spanyolországban meg vannak számlálva a monarchia napjai.

A Mallorcán lévő Palma városágban dolgozó Tim Wirth német ügyvéd szerint viszont Fülöp jó munkát végez az ország stabilizálásában, és ami az üdülőhelyet illeti, nagyon fontos a királyi család jelenléte. Ez ugyanis biztonságot sugall, amely vonzza a pénzes hírességeket és kevésbé pénzes, de nagy tömegben érkező turistákat.

Politikai instabilitás

Spanyolország elmúlt tíz éve súlyos válságoktól volt terhes - derül ki az FT cikkéből. Kezdődött azzal, hogy az ország bankjait majdnem magával rántotta az eurózóna adósságválsága, folytatódott azzal, hogy az ország a Mediterrán térségben zajló bevándorlás egyik célországa lett, majd a gazdasági bajok felerősítették az ország leggazdagabb tartományában, Katalóniában mindig is jelen lévő elszakadási törekvéseket. Mindezt a kormányzó pártok körüli korrupciós botrányok színezték, ami az 1978 óta működő konzervatív-szocialista kvázi kétpártrendszer megbomlásához vezetett.

Megjelent a színen egy új mérsékelt, liberális párt, a Ciudadanos, egy elitellenes baloldali politikai erő, a Podemos és a szélsőjobboldali Vox. A válság miatt kényszerűen megszorító politikát folytató hagyományos pártok elvesztették támogatóik jelentős részét és az országban 2015 decembere és 2019 novembere között négy parlamenti választás tartottak. Ezek törékeny koalíciókat és kisebbségi kormányzást eredményeztek, így egyik madridi vezetésnek sem maradt ereje, hogy megoldja a legsúlyosabb problémát: leszerelje a katalóniai függetlenségi mozgalmat.

Spanyolországnak olyan felvilágosult vezetésre lenne szüksége, amely kidolgozta az 1978-as alkotmány kompromisszumait. János Károly megtestesítette ennek az alkotmánynak a szellemiségét, ám az elmúlt évtizedekben tanúsított viselkedése oly mértékben ásta alá a monarchia tekintélyét, hogy a Bourbon-ház valószínűleg soha nem nyeri vissza azt a központi szerepét a spanyol közéletben, amelyet János Károly uralkodásának első éveiben játszott.