A defláció veszélye csökkent, a foglalkoztatás javult, az üzleti bizalom erősödött. A tőzsdék szárnyalnak, a görög válság egyelőre nem váltott át összeomlásba. Nem csoda, hogy az eurózóna gazdasága sokkal biztatóbb képet mutat, mint akár csak fél évvel ezelőtt. A gond az, hogy az élénkülés a lehető legrosszabb pillanatban érkezik - állítják a MarketWatch cikkének szerzői.

Hogy miért, arra egyszerű a válasz. Azért, mert senki sem áll neki a tető javításának, amikor süt a nap. És Európa teteje továbbra is igen rossz állapotban van. Más szóval senki sem fogja elkezdeni az európai gazdaság mélyebb bajainak orvoslását, amikor úgy tűnik, hogy minden rendben van, megy ez a szekér csak egy kicsit meg kellett tolni. Ha azonban minden úgy folytatódik tovább, ahogy ma történik, akkor a következő válság, amely a lyukas tetőn át rázúdul Európára, súlyosabb lesz, mint amilyen akkor lenne, ha már ma szembe kellene nézniük vele a döntéshozóknak.

Szép(nek látszó) számok

Az eurózóna munkanélküliségi rátája egy hónap alatt 0,1 százalékkal, 11,3 százalékra olvadt, ami 2012 óta a legalacsonyabb arány - derült ki az március végi adatokból. Németországban 6,4 százalék, Ausztriában 5,3 százalék a ráta, és még a 23 százalékos spanyolországi adat sem olyan rossz, mint korábban. Az árak csak 0,1 százalékkal süllyedtek februárban szemben a januári 0,3 százalékkal.

Németországban a múlt hónapban 3,6 százalékkal nőttek a kiskereskedelmi eladások az egy évvel korábbihoz képest - ilyen bővülésre 2000 óta nem volt példa. Eközben Franciaországban nagyot javult az üzleti bizalmi index, és a gazdaság már legalább nem zsugorodik, mint tavaly. A német DAX tőzsdeindex 23 százalékkal, az olasz FTSE MIB 22 százalékkal, a francia CAC-40 19 százalékkal ugrott meg az első negyedévben 2014 első három hónapjához képest.

Erős hátszél

A gazdaság felizzása azonban nem a mélyből feltörő lávának, hanem a felszínen fújó passzát szeleknek köszönhető. Az első mankó, amelyre az európai cégek támaszkodhatnak, az euró gyengülése. A dollár/euró árfolyam az Európai Központi Bank (ECB) monetáris enyhítésének köszönhetően rövid idő alatt az 1,08-as szintre esett 1,40-ről. Ezzel párhuzamosan az európai deviza más valutákkal szemben is veszített értékéből. Így az itteni cégek termékei és szolgáltatásai olcsóbbá váltak, következésképpen több fogy belőlük.

A második kedvező külső körülmény az olaj árának zuhanása. Egy olyan kontinens, amely energiahordozóinak nagyját importálja, komoly hasznát láthatja a termelési költségeket csökkentő, illetve a fogyasztók zsebében több pénzt hagyó energiaár-esésnek. A harmadik hátszél az ECB már említett lépése, a pénznyomtatás beindítása. Végül - és ez már nem külső segítség - az európai gazdaság túljutott normális gazdasági ciklusának mélypontján, elindult felfelé a következő hullám csúcsa felé.

Meddig fúj?

Ezzel a szép, több forrásból érkező hátszéllel egy idei elvitorlázhat a gazdaság, ám a kedvező széljárás gyorsan megfordulhat. Amíg az amerikai Fed arról beszél, hogy emelni fogja az alapkamatát, addig erősödni fog a dollár az euróval szemben. A gyenge dollár segít az olajárak alacsonyan tartásában is és az ECB éppen hogy csak elkezdte a monetáris enyhítést. Ha ezek a körülmények megváltoznak, az olyan hatással jár majd Európában, mint amikor a bringa lejtőre kerül, és száguldása attól függően válik egyre ijesztőbbé, minél meredekebb a lejtő.

A szakértők úgy vélik, hogy 2015 lesz az eurózóna legjobb éve a 2008-2009-es pénzügyi válság óta, sőt akár az elmúlt tíz évet nézve, a gond viszont az, hogy a fellendülés leveszi a nyomást a politikusokról, akik ezért halogatni fogják a nélkülözhetetlen reformokat. Ezek nélkül viszont az európai társadalom a jelenlegi gyenge állapotában fog lejtőre kerülni, a helyzet romlását fájdalomcsillapító nélkül kell lenyelniük az embereknek, ami rosszabb lesz, mint ha már túlestek volna az egyébként sem fájdalommentes reformokon.

Lanyhuló lendület

Az ifjú olasz miniszterelnök, Matteo Renzi korábban robogó reformszekere elakadt az olasz közélet mocsarában. A kormány keresztülverte a munkaügyi szabályozás kisebb változtatásait, amelyek utat nyitnak a felesleges dolgozók elbocsátása előtt, de ezen felül csak az oktatással és az állami médiával bíbelődnek, ami nem sokat segít azon az olasz gazdaságon, amely immáron kisebb, mint amekkora az ezredfordulón volt.

Franciaországban Manuel Valls kormányfő óriási erőfeszítések árán elérte a távolsági buszközlekedés piacának liberalizálását. Nagyon nagyvonalú az, aki ezt a változtatást marginálisnak minősíti azokhoz a reformokhoz képest, amelyekre a zombi állapotba került francia gazdaság feltámasztásához szükség lenne. Még Spanyolországban is leálltak a változások - legalábbis az őszi választásokig -, ahol a durva kényszerek hatására a legmesszebbre jutottak a reformok terén.

Bárcsak

Brüsszel és Berlin sem áll jobban. Mindenki tudja, hogy az eurózónát politikai közösséggé kellene mélyíteni, össze kellene fonni a nemzeti költségvetéseket, ám a bankunió elfogadása óta, semmilyen előrelépés nem történt ezen az úton. A legrosszabb az, hogy Berlin a javuló gazdasági mutatók alapján azt fogja hinni, hogy bevált a megszorításokra alapozott válságkezelés, és további szigort vár majd el a többi eurótagállamtól. A sztori vége az lehet, hogy öt év múlva, amikor majd mindez visszaüt, azt fogják mondani a szakértők: bárcsak ne indult volna el a fellendülés 2015-ben.