A kulisszák mögött már megy a birkózás - ki kerülhet Európa egyik legbefolyásosabb pozíciójába?

Hivatalosan is megkezdődött a versenyfutás Európa egyik legbefolyásosabb pozíciójáért, az Európai Központi Bank (ECB) elnöki székéért. Jelenleg Európában ez az egyetlen játszma, ami számít - vélekedett egy francia kormányzati tisztviselő a Politicónak. Ki jöhet Draghi után?
Szabó Zsuzsanna, 2018. január 24. szerda, 17:11

Az ECB-elnök személye érzékeny téma Európában, személyének fajsúlya, illetve a pozícióval járó hatalom miatt. Bár a jelenlegi elnök, Mario Draghi mandátuma csak 2019. október 21-én jár le, már beindult az agyalás a lehetséges utódról. Jelenleg Európában ez az egyetlen játszma, ami számít - vélekedett egy francia kormányzati tisztviselő a Politicónak. Szerinte ez az egyetlen oka annak, hogy - most először - az eurócsoport elnökének posztját egyáltalán nem versenyeztették meg - minden kormány az ECB elnökjelöltjére tartogatja a puskaporát.

A jegybankelnök megválasztása előtt viszont még túl kell lenni az alelnök megválasztásán is. Az alelnök szerepe az ECB-ben nem elhanyagolható, ő ugyanis nemcsak a jegybank kormányzó testületeinek politikai kiegyensúlyozottságát segítheti, de a 2020 után folytatott monetáris politika irányában is meghatározó szerepe lehet. Jelenleg ezt a posztot a portugál Vítor Constancio tölti be, akinek a megbízása májusban jár le. A Politico szerint hétfőn az eurócsoport új elnöke, Mário Centeno formálisan is felkérte pénzügyminiszter kollégáit, február 8-ig adják be jelöléseiket, hogy a kormányfők még tavasz előtt dönthessenek az ügyben.

A brüsszeli portál szerint, ha lehetne fogadni az elnöki és alelnöki pozícióért folyó versenyben a lehetséges utódokra, akkor a legtöbben arra tennének, hogy jövő novemberben az ECB elnöki posztján Mario Draghit Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke váltja, míg az alelnöki pozícióra a spanyol pénzügyminisztert, Luis de Guindost tartanák a legesélyesebb befutónak.

Íratlan szabályok

A jelölt kiválasztását - akárcsak más uniós intézmény esetében is - az íratlan szabályok is jelentősen befolyásolják. Az egyik ilyen, hogy az ECB kormányzótanácsában a négy legnagyobb eurózónás gazdaságnak - Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország - egy képviselője van, míg a másik két helyet a kisebb fajsúlyú tagállamoknak tartják fenn. A spanyol jelölt megjelenését a Politico így azzal indokolná, hogy itt lenne az ideje, hogy Spanyolország töltse be a kormányzótanácsban rendelkezésre álló posztot. A spanyolok egyébként 2012-ben vesztették el ezt a pozíciót Németország tiltakozása miatt, mert a tagállam kemény vitákba keveredett bankrendszerének megmentése miatt.

A másik - vitatható - szabály az az elképzelés, hogy "most Németország jön" az ECB-elnöklési sorban - ez teszi Weidmannt a legvalószínűbb favorittá. De Guindos mellett a Politico szerint az szólna, hogy egyrészt "déli" tagállamból való, másrészt meglehetősen határozott véleménye van a költségvetési hiányról, illetve saját országának gazdasági fellendüléséről, ami a németek kedvencévé tette. Ami viszont ellene szólna, hogy ő lenne az első politikus az ECB vezetésében, amelyet Draghi hevesen ellenez. Bár Draghinak nincs szavazati joga a választáson, de ez még nem fogja őt megakadályozni abban, hogy nem hivatalosan lobbizzon és kifejtse véleményét a jelölttel kapcsolatban.

Észak-déli tengely

Az is lehetséges forgatókönyv, hogy az "északi jelöltet" jelölnék az alelnöknek, megfosztva ezzel a németeket az elnöki pozíció "elfoglalásától". Ebben az esetben a francia kormány egy német, vagy "németszerű" alelnököt támogatna alelnöknek, melyért cserébe a saját emberéért lobbizhatna jövőre az elnökjelöléskor - nevezetesen a jelenlegi francia jegybankelnökért, Francois Villeroy de Galhau-ért, akinek ráadásul a kapcsolata is jó Draghival és több meglehetősen "héjás" beszédet tartott az elmúlt hónapokban, amelyek imponálhatnak Berlinnek is.

A Politicónak egy európai bizottsági forrás úgy vélekedett, hogy így Jeroen Dijsselbloem, volt holland pénzügyminiszter, az eurócsoport korábbi elnöke indulhatna az alelnöki pozícióért. Bár az ő esetében is fennállna, hogy politikus kerülne az ECB-be, ám a Politico szerint egy magasabb cél érdekében ezen nem akadnának fenn a kormányok, ez egy elfogadható kompromisszum lenne.

Ha viszont a Emmanuel Macron francia elnök mégis belemegy abba, hogy német legyen az új ECB-elnök, akkor esetleg előállhat azzal a javaslattal, hogy Angela Merkel javasoljon Weidmann helyett egy másik jelöltet. Ebben az esetben Klaus Regling, az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) vezetőjének neve bukkan fel a lehetséges utódok között. Utóbbival csak az a "gond", hogy már 67 éves és nincsenek olyan ambíciói, hogy az ECB elnöke legyen. Merkel persze dönthet úgy is, hogy az akadémiai világból húz elő valakit - latolgat a Politico.

Egy másik fronton is folyik a harc
Kedden az Európai Parlament alkotmányügyi bizottsága (AFCO) megerősítette, hogy támogatja az úgynevezett "Spitzenkandidat" eljárást, ami azt jelenti, hogy az EP csak olyan jelöltet támogat majd az Európai Bizottság elnöki pozícióján, aki mögött ott áll a pártcsaládja támogatottsága, azaz elsőként végez az EP-választásokon. Ez pedig azt is jelenti, hogy a jobbközép Európai Néppárt (EPP) - amelybe a Fidesz is tartozik - nagyon erős pozícióban maradna az Európai Bizottság elnöki pozíciójának jelölésekor - írja a Politico. A csúcsjelölt állítása nincs benne az uniós szerződésben, de 2014-ben mégis kipróbálták, mondván így demokratikusabbá lehetne tenni azt a folyamatot, melynek során eddig a nagy tagállamok háttéralkuk során döntötték el, hogy ki álljon az Európai Bizottság élén. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke szerint a csúcsjelölt állításának ügyét a február 23-i uniós csúcson megvitatják a tagállamok állam- és kormányfői.

Képünk forrása: Shutterstock

HOZZÁSZÓLÁSOK