Nem igazán hálás feladat a Közép- és Kelet-Európai régió volt kommunista országaiban jegybankelnöknek lenni - állapítja meg a CNBC.com-on megjelent írás. A meglehetősen nagy általánosságokat tartalmazó cikk arra keresi a választ, lehet-e egyáltalán önálló fiskális és monetáris politikával jelentősen befolyásolni a régió kis országainak gazdasági folyamatait akkor, amikor az utóbbi években láthatóan a Fed és az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozóinak lépései determinálják a régiós devizák árfolyamait és kötvénypiacainak hozamszintjeit.

Ez várhatóan így is marad, a két nagy jegybank lépései változatlanul nagy hatással lesznek. Ha megindul a kamatszintek normalizálódása (értsd emelkedése) az finanszírozási környezet kihívások elé állíthatja ezen országokat - hívta fel a figyelmet a cikkben Reza Moghadam, az IMF európai részlegének igazgatója.

A Fed kvantitatív lazítási programjainak 2008-as indulása óta mintegy 66 milliárd dollárnyi tőke áramlott feltörekvő piaci kötvényalapokba. Ez a beáramlás azonban könnyen meg is fordulhat - szeptemberben, amikor sok piaci szereplő azt gondolta, a Fed elkezdi visszafogni kötvényvásárlási programját egy hét leforgása alatt 320 millió dollárnyi tőke távozott ezen alapokból. A cikk megjegyzi, az ECB-nek még nagyobb hatása van ezekre az országokra, hiszen a kelet-közép-európai régióban aktív bankok forrásszükségleteit sokszor eurozónás anyabankjaik biztosítják. Ez azt eredményezi, hogy bármely olyan lépés, amely az ECB részéről az eurózóna bankrendszerének finanszírozását segíti, egyben a régióra is pozitív hatással van.

A régió jellemzője, hogy míg az olyan feltörekvő gazdaságokat, mint Brazília, vagy Kína, viszonylag érintetlenül hagyott a 2008-as válság, itt az teljes erejéből tombolt - jellemezte a helyzetet Dina Ahmad, a BNP Paribas stratégája. Míg az átlagos GDP növekedés a válságot megelőző öt évben 6,5 százalékos volt éves szinten, addig ez az azóta eltelt időszakban 1,5 százalékosra esett vissza.

Nem tehet sokat a monetáris politika?

A régió másik problémáját a folyó fizetési mérlegek rendbehozatala jelenti, a külföldi befektetők ugyanis az utóbbi években nem nagyon fektetik be újra az itt megtermelt jövedelmeket. Ez egyes országok esetében akár a GDP 7 százalékát is jelentheti a Société Générale egyik elemzése szerint. Itt az egyes országok fiskális és monetáris politikája nem sokat tehet a gyógyulás érdekében - állítja a bank.

Eközben egyes országokban, mint például Magyarországon és Romániában nagy a külföldi devizában fennálló adósságok szintje, s ha gyengül a helyi deviza, értelemszerűen drágábbá válik ezen hitelek törlesztése.

A kedvezőtlen külső körülmények közepette az elmúlt időszakban meglehetősen aktívak voltak a régió jegybankjai - emlékeztet a cikk. Az cseh jegybank november 7-én interveniált a korona gyengítése érdekében, bejelentette, hogy hajlandó nagy tételben eurót vásárolni korona ellenében célja eléréséhez. Ez az egyik legfontosabb esemény volt a posztkommunista cseh monetáris politika történetében - kommentálta a döntést a Danske Bank elemzője.

Marad a lazaság

A román jegybank eközben 4 százalékra csökkentette az alapkamatot, a lengyel jegybank pedig 2012 júliusáig nem tervezi a mostani 2,5 százalékos szintet megemelni. A legtöbb közgazdász szerint a régió jegybankjai által alkalmazott laza monetáris politika, amely a gazdaság szereplőinek könnyebb hitelhez jutását és a gazdaság növekedését hivatott támogatni folytatódni fog.

A további lazítások felé mutató folyamat várhatóan támogatni foglya az eszközárak emelkedését a régióban - mondta Neil Shearling, a Capital Economics elemzője. Az infláció eközben úgy tűnik, visszatért a jegybankok által kitűzött célok közelébe, ez Csehországban 2 százalék, Lengyelországban pedig 1,5-3,5 százalék. Az alacsony áremelkedés üteme miatt sokan attól tartanak, hogy a régióban deflációs spirál bontakozhat ki, azonban a legtöbb régiós országban nem ez a helyzet - mondta az Erste Bank egyik elemzője a CNBC-nek.

A Capital Economics szerint eközben, ha az eurózóna gazdasága beindul, akkor a következő országokban a GDP növekedés üteme 4 százalék körüli szintre gyorsulhat. A munkanélküliség még mindig magas a régióban, a bérszínvonal alacsony, s ez azt jelentheti, hogy az eurózóna nagy vállalatai folytathatják a termelés Kelet-Európába történő kitelepítését.

Hacsak nem látunk egy sokkszerű emelkedést az energia és az élelmiszerárakban, az infláció alacsony maradhat, s a monetáris politika támogathatja a növekedést a régió országaiban - mondta Shearling.