Csak jövőre jöhet a digitális szuperadó

Nem sikerült megegyezésre jutniuk az OECD tagállamoknak egyelőre a nemzetközi digitális adó bevezetéséről, így jövőre csúszik a nagy amerikai tech-cégek egységes megadóztatása. Ha nem lesz megállapodás, az a szervezet szerint nagyon sokba kerülhet a globális gazdaságnak.
Lovas-Romváry András, 2020. október 12. hétfő, 17:25
Fotó: Getty Images - képünk illusztráció

Az eredeti tervekkel ellentétben nem sikerül idén tető alá hozni a nagy nemzetközi technológiai cégek egységes megadóztatásáról szóló megállapodást, így az OECD szakértői csak egy tervezetet tudnak majd az G20 országok pénzügyminisztereinek szerdán esedékes találkozóján. Az eredeti terv az volt, hogy még idén év vége előtt sikerül majd egységes szabályokat kidolgozni a kérdésben, ez azonban a kellő politikai támogatottság hiányában egyelőre nem sikerült. A legtöbb kommentár szerint ennek oka elsődlegesen az volt, hogy az amerikai kormány nem akart elkötelezettséget vállalni a kérdésben a közelgő választások előtt.

Az OECD mindenesetre közzétett egy számítást, amely szerint ha sikerülne bevezetni az új nemzetközi adófajtát, az globálisan 100 milliárd dollárral tudná növelni az adóbevételeket. Ha nem lenne erről megállapodás, az ennél sokkal nagyobb károkat okozna, oda vezetne ugyanis, ami már Franciaország és az Egyesült Államok viszonylatában megtörtént. A franciák egyoldalú lépésére, amellyel megkísérelték megadóztatni a nagy technológiai cégeket az Egyesült Államok olyan kereskedelmei retorziókkal válaszolt, mint amilyeneket Kínával szemben alkalmaztak a kereskedelmi háború során.

A bemutatott szabályozás lényege természetesen az lenne, hogy a cégek elsősorban ott fizessenek adót, ahol jövedelmük keletkezik. A digitális adó elsődleges célpontjai természetesen az olyan nagy technológiai cégek, mint a Google, az Amazon, az Apple és a Facebook lennének, valamint az európai luxuscikkeket gyártó cégek.

A teher több lábon állna

A Financial Times beszámolója szerint az OECD által bemutatandó keretrendszernek két pillérje lenne. Az első forradalmasítaná, a cégek hogyan fizessenek adót. E szerint a cégeknek abban az országban kellene az adóik nagyobbik részét fizetniük, ahol a fogyasztóik vannak, még akkor is, ha azokat más országból szolgálják ki. Ez a része az adónak kicsi lenne, azonban rendszerszintű változást jelentene a mostani rendszerhez képest, amelyben a cégek ott adóznak, ahol székhelyük fizikailag található.

Ez a pillér az szervezet számításai szerint mintegy 100 milliárd dollárnyi adóbevétel újraelosztását jelentené nemzetközi szinten. Az Amazon, a Facebook és a Google sokkal több adót fizetne például Európában, míg például a Daimler és a LVMH az Egyesült Államokban fizetne több adót.

A második pillér egy egységes minimális társasági adó lenne, amelyet minden cégnek meg kellene fizetnie függetlenül attól, hogy hol található székhelye. Abban az esetben, ha egy céget egy adóparadicsomban lenne bejegyezve, az adott országnak meg lenne a joga arra, hogy ezt a minimális adót beszedje a társaságtól.

Az OECD szerint ha ez utóbbi megvalósulna, akkor ugyan az valamivel csökkenteni a globális gazdasági növekedés mértékét, de nagyon minimális mértékben, 0,1 százalékkal. Ha elmaradna a megállapodás, akkor a kereskedelmi háborús fegyverek bevetése mintegy 1 százalékkal csökkentené azt.

Joseph Stiglitz Nobel-díjes közgazdász a Handelsblatt német gazdasági lap szerint azt mondta, a megállapodás elhalasztása azt mutatja, a nagy cégek túlságosan is közel állnak a hatalmon lévő kormányokhoz és épp ezért sikerült megfelelő nyomást gyakorolni rájuk a számukra kedvezőtlen rendszer létrehozásának elkerülése érdekében.

HOZZÁSZÓLÁSOK