Weber utódjáról jövőhéten várható bejelentés - mondta Steffen Seibert szóvivő, aki szerint a német jegybankelnök kérte a kancellártól az április 30-dikai távozását, amikor az e pozícióban töltött hetedik éve letelik.

A kancellár és a pénzügyminiszter tudomásul vette Weber döntését és elfogadták a személyes indokait.

Közben a Bundesbank is megerősítette Weber távozását.

Meg nem erősített sajtóhírek szerint a Bundesbank elnöki székéből Weber két év múlva a legnagyobb német kereskedelmi pénzintézet, a Deutsche Bank igazgatótanácsa élére kerülhet - írja az MTI. A DB elnöke, a svájci Joseph Ackermann legkésőbb 2013-ban visszavonul, s a helyét - az indiai születésű Anshu Jainnal perszonálunióban - Weber vehetné át.

A két év megfelelő hosszúságú "parkolópályának" tűnik ahhoz, hogy Weber ne élhessen vissza azokkal az ismereteivel, amelyekre a jegybank elnökeként tett szert a kereskedelmi bankok gyakorlatát, üzleti fogásait és piaci módszereit illetően.

A Reuters szerint Weber egesélyesebb utódai között Jürgen Stark és Jens Weidmann, Merkel gazdaságpolitikai top tanácsadója szerepelnek.

A harmadik megoldásként a Reuters azt valószínűsíti, hogy Fraz-Christoph Zeitlert, a Bundesbank jelenlegi alelnöke lép Weber helyére, aki most a kinevezésig átmenetileg átveszi az elnöki teendőket, időt adva Weidmannak, hogy alkalmazkodjon az új helyzethez és felvegye a kapcsolatot az ECB-vel Zeitler nyárra tervezett nyugdíjbavonulása előtt.

Stark és Weidmann esélyei

Jürgen Stark (62) korábban a német pénzügyminisztériumban dolgozott, jelenleg a Bundesbank alelnöke. A kemény, nem modoros stílusáról ismert szakember, az ECB igazgató tanácsának 2006 júniusa óta tagja.

Weberhez hasonlóan Starkot is az egyik "leghéjább" ECB-tagnak tartják, aki az infláció kérdésében szigorú vonalat képvisel. Egyértelmű nézetei ellenére az elmúlt évben kevésbé hangoztatta nyíltan a véleményét és óvatosabb volt, mint Weber. Egyes vélemények szerint Stark nem rendelkezik olyan intellektuális sokoldalúsággal és ravaszsággal, mint egyes német kollégái, Otmar Issing vagy Weber maga.

Starkot már régóta Weber Bundesbank elnöki várományosaként emlegették, csak akkor még Weber ECB-elnökké való kinevezésével kapcsolatban.

Mindenesetre, ha Starkot neveznék ki a német jegybank élére, akkor Németország ezzel egyidőben egy helyet el is vesztene az ECB igazgatósági tanácsában pont egy olyan fontos időszakban, amikor az eurózóna épp egy adósságválságból próbál kikecmeregni, és amikor Európa legnagyobb gazdaságában az infláció emelkedő pályára áll.


Stark számára ugyanakkor a Bundesbank elnöki széke sokkal reálisabb lehetőségnek tűnik a Reuters szerint, mint az ECB-é.

Stark nevéhez fűződik például az a kijelentés, hogy az erurózónában nincs helye a "keynesiánus romantikának". A jegybankár álláspontját összegezve pedig úgy fogalmazott: "az ECB monetáris politikájának ... kompromisszumok nélkül kell az árstabilitásra irányulnia."

Az európai  adósságválsággal kapcsolatban Stark azon az állásponton volt, hogy az eladósodott országoknak nem lenne szabad az ECB-től direkt segítségre számítaniuk, az adósságukat viszont gyorsan csökkenteniük kellene.

Amennyiben Jens Weidmann (42) követné Webert az elnöki székben, akkor az ECB igazgatótanácsában Németországot még mindig képviselhetné Stark - mutat rá a Reuters. Ez taktikai előnyt adhat Weidmannak Starkkal szemben. Viszont Weidmannt érhetik kritikák azért, mert politikai tagjelöltként megsérti a német jegybanki függetlenség elvét. Ő ugyanis a német kancellár egyik legközelebbi gazdasági tanácsadója, ami miatt rásüthetik a "Merkel szócsöve" jelzőt az ECB-ben. Starkkal szemben neki nincs direkt európai jegybanki tapasztalata.