Felbolydul az arab világ és a nyugat tétlen

Két évtizedek óta uralkodó vezető bukott meg az muszlim világban gyors egymásutánban, ami sokakban felidézte a 2011-es arab tavasz időszakát. Akkor egymás után dőltek meg sziklaszilárdnak tartott rezsimek, ám a forradalmakat káosz vagy még annál is rosszabb dolgok követték. De most, nyolc évvel később már több szempontból is más a helyzet.
Komócsin Sándor, 2019. április 27. szombat, 16:40
Fotó: Reuters

Csalóka reményt kelhet az arab világ lakóiban, hogy egy hónapon belül megbukott Abd el-Azíz Buteflíka Algéria és Omar el-Basír Szudán elnöke, akik 20, illetve 30 éven át regnáltak országukban. Az ezt megelőző heves utcai tiltakozások felélesztették a spekulációt azzal kapcsolatban, hogy esetleg megismétlődhet a 2011-es arab tavasz, azaz dominószerűen dőlhetnek meg a régió rezsimjei. Viszont ez most nem igazán valószínű - írja David Gardner, a Financial Times (FT) publicistája az arab világot áttekintő cikkében.

A legfontosabb körülmény, amely ez ellen szól, hogy mind Algériában, mind Szudánban helyükön maradtak a fegyveres erők és ellenőrzésük alatt tartják a folyamatokat. A második szempont, hogy hiába nagy ország Algéria, a térség nyugati szélén fekszik, míg Szudán a keletin, politikailag túlságosan elszigeteltek ahhoz, láncreakciót indítsanak be. Végül a harmadik megfontolás, amely óvatosságra késztet, hogy az arab tavasz nem teljesítette, amit ígért: nem hozott szabadságot és demokráciát azokban az országokban, amelyeken végigfutott a forradalom lángja.

Mi a helyzet?

Líbia, Jemen és Szíria polgárháborúba süllyedt, Egyiptomba és Bahreinbe visszatértek az autokraták, egyedül Tunéziában szilárdult meg egyfajta demokrácia, miután az ottani politikai irányzatok vezetői erőt vettek magukon és megállapodtak abban, hogy nem törekednek a többiek kiszorítására a hatalomból (ezért kis híján Nobel-békedíjat kaptak).

A megdönthetetlennek hitt rezsimek összeomlását szektás, törzsi vagy más alapon szerveződő milíciák közti háborúskodás követte, így nem meglepő, hogy azokban az országokban, amelyekben a centralizált autokratikus rendszerek viszonylagos nyugalmat teremtenek az anarchikus minidespoták, félkatonai szervezetek és dzsihádisták gyilkolászása helyett, meggondolják az emberek, hogy fellázadjanak-e a hatalom ellen.

Fiatalok

Algéria és Szudán példája megmutatja, hogy ahol a fiatalok igényeit figyelmen kívül hagyják, ott lázadás kezdődik. A túlnyomórészt fiatalnak mondható arab lakosság a digitális forradalomnak köszönhetően kapcsolatban áll a világgal, miközben az autokrata elitek, amelyek monopolizálják az erőforrásokat és a hatalmat, elzárják előlük a lehetőségeket. Alávetett embereket csinálnak belőlük ahelyett, hogy polgárokként élhetnének a hazájukban. Algériában ezt még megfejelték azzal a cinizmussal, hogy olyan elnököt tartottak hatalmon, aki agyvérzései miatt hat éve nem volt olyan állapotban, hogy nyilvános szerepléseket vállalhasson.

A gerontokrácia nem idegen az autokrácia arab változatától, de mindennek van határa. A két lázadás emlékeztetheti az térség országait vezető eliteket, hogy illik rendben tartani a rezsimjeiket, ha azt akarják, hogy fennmaradjanak - véli az FT publicistája. És a Nyugatnak is észre kellene vennie, hogy talán túlságosan bízik a stabilitást garantáló arab vezetőkben, miközben saját köreiben is fertőz az Oroszországból kiindult illiberális demokrácia.

Természetes partnerek

Az illiberális demokraták és a nacionalista populisták, mint amilyen Donald Trump, az USA elnöke, természetes partnereiknek tekintik az arab világ populista katonai vezetőit és autokratáit, például Abdel Fattah el-Sziszi tábornokot, Egyiptom elnökét. Sziszi egy a Muszlim Testvériség támogatásával megválasztott vezető megbuktatásával, 2014-ben került hatalomra. Azóta gyakori vendég Washingtonban és Moszkvában is. Oroszország persze örömmel veszi, hogy ismét jelentős szereplő a helyi geopolitikai színtéren, hiszen éppen ezt a célt szerette volna elérni egyebek mellett azzal, hogy katonai beavatkozásával megmentette a bukástól Bassár el-Aszad szíriai rezsimjét.

Az FT szakírója ugyanakkor úgy véli: a Nyugatnak nincs mentsége arra, hogy visszahúzódott komfortzónájába, azaz újra azt a politikát követi, hogy támogatja a régió biztonkratáit - azokat az engedékeny erős embereket, akik biztosítják a viszonylagos nyugalmat az országukban -, szemet hunyva rezsimjeik piszkos módszerei felett. Figyelmen kívül hagyják, hogy ezek az országok a radikális iszlám mozgalmak melegágyai.

Európának ellen kell állnia a felszínes megoldásoknak. Ha nem teszi, akkor akár addig is elmehet, hogy elismeri Aszad makacs egyeduralmát Szíriában csak azért, mert azt reméli, hogy a diktatúrája stabilitást teremt a térségében. A hosszabb távú válaszokra kellene koncentrálni, amelyek befektetéseket, illetve az oktatáson és a szociális intézményrendszeren tátongó lyukak befoltozását igénylik. Mindenekelőtt a szunnita arabok vezetését kell pótolni, aminek hiánya a legfőbb oka volt a legdurvább dzshádista terrorszervezet, az ISIS pusztításának.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

na4, 2019.04.28 12:36

A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

na4, 2019.04.28 12:34

Na menjen a sunyiba. Nem nekünk kell az ő gondjaikat megoldani, azt oldják meg saját maguk. Gondokból itt is van éppen elég. Tipikus FT hablaty. Persze, Európa oldja meg még Patagónia gondjait is. Hülye.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

matura, 2019.04.28 10:23

Ezek az országok miután a szocialista országok és az USA hathatós támogatásával függetlenek lettek és szép hatalmas területek gazdáivá váltak, a felvirágzás helyett a gyerekgyártás korlátlan központjaivá és a még meglévő kincseiket korlátlan fegyvervásárlásra fordították, politikailag az illiberális demokráciát választották és a fegyvereket rövidesen a tulnépesedés levezetésére (másik levezetés a migráció) alkalmazták, ezt látva Európa már húzódozik a beavatkozástól a mocsárba mászástól
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

kicsimari, 2019.04.28 01:20

@Darabont1453: Nem véletlenül húzták meg így a határokat, hanem azért, hogy elhintsék a viszály magvait, hogy szárba szökkenésük után visszajöhessenek rendet teremteni.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Darabont1453, 2019.04.27 18:25

A hajdani gyarmatokon létrejött államok nem az etnikai határok mentén jöttek létre hanem ott ahol a gyarmatbirodalmak határai húzódtak. Esztelen módon lettek az új államok határai kijelölve az 1940-es,50-es,60-as években. Ezért jöttek létre olyan országok mint Irak, Szudán, Líbia és többtucat egyéb ( főleg afrikai ) ország amelyek amolyan Jugoszláviaként vannak, vagyis csakis diktatúrával lehet egyben tartani, mert másképpen szétesnek.

Mesterséges államok különféle népekkel vallásokkal, régi ellentétekkel, kódolva van a polgárháború ezekben az államokban...Ezeken a problémákon nem lehet úrrá lenni, csak egy ideig megúszni őket. Lásd Jugoszláv polgárháború...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html