Merre tartanak maguk? - kérdezi mindenki, aki nem a szigetország polgára a "magukon" az Egyesült Királyság lakóit érve. Látva az október végéig ülésező parlament bénultságát, a kormány és a törvényhozás között kialakult patthelyzetet, illetve két táborra (brexiterek és remainerek) oszló társadalomban zajló, elmérgesedett vitát a világ értetlenül áll a brexit előtt. Hogyan juthatott idáig egy józan, stabil demokrácia? - követi az elsőt a második kérdés. Philip Stephens, a Financial Times (FT) publicistája nem igazán tud válaszolni, amikor külföldi felteszik neki ismerősei ezeket kérdéseket. Úgy látja azonban, hogy van, aki nem jön zavarba.

No problem!

Kapcsolódó

Boris Johnson miniszterelnök például úgy gondolja: van válasza. Csináljuk meg a brexitet (Get Brexit Done) - vágja oda a választóknak a Konzervatív Párt reklámszlogenjét a december 12-ei parlamenti szavazás előtt. A fülbemászó mondat azt sejteti, hogy a szavazóknak csak el kell fogadniuk a kormányfő EU-val kötött brexitmegállapodását, és lippiti-klippiti máris újjászületik a nemzet. Isten veled szolgalelkű alkalmazkodás Brüsszelhez, éljen a Global Britain!

Az FT publicistája szerint ez a felfogás jóindulatúan fogalmazva tiszta nonszensz. Egy biztos ugyanis: bármilyen végeredménnyel zárul is a választás, nem fogja megoldani a brexitet. Johnson úgynevezett megállapodása csak a kiindulópontja egy éveken át tartó huzakodásnak azon, hogy milyen viszonyban legyen a jövőben az Egyesült Királyság és az EU.

De facto kemény brexit

Ezt színezi, hogy ha 2020. december végéig, azaz az átmeneti periódus végéig - amely alatt a szigetország már nem az unió tagja, de a felek viszonya lényegében még változatlan marad - nem tudják lezárni ezt a kereskedelmi tárgyalást, azaz nem írnak alá egy új megállapodást, akkor a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vámszabályai lépnek életbe a felek között. Ez a kemény brexit forgatókönyve, ami súlyos gazdasági következményekkel járna főként az Egyesült Királyságra, de az unióra nézve is.

Ha kevésbé jóindulatúan kezeljük Johnson "válaszát" (Get Brexit Done), akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy jól átveri a brit társadalmat, hogy a drágakövek, amiket a függetlenség elnyerésével ígér az embereknek, valójában üveggyöngyök. Nick Boles, korábbi tory miniszter, aki a kemény brexit elutasítása miatt lépett ki a kormányból és korábban dolgozott Johnsonnal, nem sokat gondol a kormányfőről. Szerinte a brit miniszterelnök kényszeres hazudozó, aki minden egyes személyt elárult, akivel vala bármilyen dolga akadt.

Radikálisok mindenütt

A választási esélyeket nézve jó eséllyel igazuk lehet a toryknak, akik arra játszanak, hogy a társadalom többségének elege van a három éve húzódó brexitvitából, ezért végre le akarja zárni az ügyet. Ez még a reaminerek egy részére is igaz lehet, például azokra, akiknek cégük van, ugyanis az üzletnek árt a bizonytalanság, aminél még egy rossz brexitmegállapodás után kialakuló stabilitás is jobbnak tűnhet.

Erre rátehet egy lapáttal a radikális balos Jeremy Corbyn munkáspárti vezér személye, akit még saját oldalán is sokan alkalmatlannak tartanak az ország vezetésére. Az 1970-es évek stílusának megfelelő baloldaliságot követő pártelnök elriasztotta a mérsékelt választókat a pártjától - bár ez ma már a másik oldalra is igaz.

Johnson ma egy olyan pártot vezet, amelyet valójában úgy kellene neveznünk, hogy "Angol Nacionalisták és Konzervatívok Pártja". A kormányfő az állami költekezés oltárán feláldozta a toryk korábbi elkötelezettségét a szigorú költségvetés mellett, továbbá a bevándorlás megakadályozójaként és a rend megteremtőjeként lép színre. Eközben láthatóan nem érdekli, hogy liblingje, a brexit rövid úton elvezethet az északír és skót függetlenséghez, azaz az Egyesült Királyság széteséséhez.

Kérdések válaszok nélkül

Ha a közvélemény-kutatások - bár nagyon bizonytalanok - bejönnek, akkor a konzervatívok nyernek, és 2020. január 31-én kiviszik az országot az EU-ból. Ezt ugyan brexit napjának fogják nevezni, ám az FT cikkírója szerint az ezt követő években arra a kérdésre keres majd választ a brit társadalom: mit is jelent pontosan a brexit. És ez nem pusztán a függetlenné váló ország kereskedelmi kapcsolatainak technikai részleteiről fog szólni, hanem arról is, hogy ki kéne találni, milyen nemzet legyen az Egyesült Királyság. Hogyan legyen sikeres a zavaros nemzetközi viszonyok közepette, miközben nem lesz beleszólása saját kontinense sorsának formálásába.

Johnsonnak és brexiter barátainak nincs érdemi válaszuk ezekre a kérdésekre. Egyesek - főként olyanok, akik soha nem jártak Szingapúrban - egyfajta szabadkereskedelmi paradicsomot vizionálva azt mondják, hogy az ország Szingapúr lesz a Temze mentén. Mások azt feltételezik, hogy Donald Trump amerikai elnök létre akar hozni egyfajta "angloszférát", egy új politikai hatalmi-gazdasági térséget az angol nyelven beszélő, demokratikus országokból.

A szigetország legszegényebb régióinak lakói úgy gondolják, hogy a nemzetközi verseny és a bevándorlók elől hermetikusan lezárt térség lesz az országuk. Johnson Global Britainről beszél, ami alatt mindenki azt ért, amit akar. A brexiterek eddig nem voltak hajlandóak érdemi vitát nyitni erről a kérdésről, mondván: előbb váljunk függetlenné, aztán majd eldöntjük merre tovább. Ha Johnson és a toryk megnyerik a választást, akkor eljön az igazság pillanata: ki kell találniuk mit kezdjenek a függetlenné vált országgal.

Bármi lehet

Az utolsó megbízhatónak tartott közvélemény-kutatás, a YouGov intézet úgynevezett MRP felmérése szerint két hét alatt 11 százalékpontról 9 százalékra csökkent (43-34 százalék) a Konzervatív Párt előnye a Munkáspárttal szemben, ami a konzervatívok 28 fős abszolút többségét jelezte előre a következő parlamentben. A felmérés készítői ugyanakkor megjegyezték, hogy nagyon nagy a hibahatár: a végeredmény 311 és 367 tory mandátum között szóródik a 650 fős törvényhozásban. Következésképpen lehet, hogy egyetlen pártnak sem lesz abszolút többsége. A Konzervatív Párt a 2017-es választáson 42,4 százalékos szavazati aránnyal 317 mandátumot szerzett, a munkáspárt 40,0 százalékkal 262-t.

A vizsgálat a Liberális Demokratákat, akik azzal kampányoltak, hogy bent akarják tartani az Egyesült Királyságot az EU-ban, még mindig 12 százalékon mérte. Ez azt jelentette, hogy ha támogatóik taktikai szavazattal a Munkáspárt mellé állnak, akkor elolvaszthatják a toryk előnyét, és ébren tarthatják a reményt, hogy a következő fél évben lesz egy újabb népszavazás, amelyen az egyik választási lehetőség a brexit valamilyen formája, a másik az EU-ban maradás lesz. A Liberális Demokraták a 2017-es választáson, amikor nem volt ilyen tétje a választásnak, 7,4 százalékon végeztek.