A Regionális Átfogó Gazdasági Partnerség (Regional Comprehensive Economic Partnership, RCEP) névre keresztelt megállapodással a világ legnagyobb kereskedelmi csoportosulása jött létre, amelyek lakossága meghaladja a 2,2 milliárd főt és összesített éves GDP-je-pedig a 26,2 billió dollárt.

Ez a világ lakosságának a 30 százalékát jelenti, az összesített nemzeti össztermék nagysága pedig meghaladja az Egyesült Államok, Mexikó és Kanada által alkotott USMCA országaiét és az Európai Unióét egyaránt.

Kapcsolódó

A mostani megállapodásban a már jelenleg is 10 tagot számláló Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) írt alá egyezményt Kínával, Japánnal, Dél-Koreával, Ausztráliával és Új-Zélanddal. Az ASEAN tagjai Indonézia, Thaiföld, Szingapúr, Malajzia, Fülöp-szigetek, Vietnám Brunei, Kambodzsa és Mianmar és Laosz.

Jelképes lépés

A Citi elemzői szerint az RCEP létrehozásának politikai üzenete legalább olyan fontos, mint a gazdasági - írja a CNBC. Szerintük a megállapodás egy csomó ponton ellensúlyozni tudja azt a visszaesést, amelyet a kereskedelemben az Egyesült Államok és Kína szembenállása hozott, illetve a deglobalizációval kapcsolatos aggodalmakat. Azt mutatja, hogy Kelet-Ázsia nagyon is nyitott az üzleti kezdeményezésekre és felismerte a gazdasági hasznát annak, ha a kereskedelmi integrációt elmélyítik. Ráadásul csökkenti az attól való félelmeket is, hogy Kína esetleg befelé fordul és erősítené "kettős forgalom" stratégiáját, amelyben eltérő szabályokat állapít meg a belföldi és a külkereskedelem vonatkozásában.

A befektetési bank szerint azt is mutatja, hogy ha gazdaságpolitikáról van szó, akkor az ázsiai, csendes-óceáni térség országai nem szeretnének választani Kína és az Egyesült Államok között, s ez még olyan erős amerikai kötődésű országokra is igaz, mint Dél-Korea vagy Japán.

A megállapodást 2012-ben kezdték előkészíteni, még akkor, amikor az Obama-kormány idején a Trans-Pacific Partnership (TPP) nevű hasonló kereskedelmi megállapodásról beszélt mindenki. Mivel Kínát abból kihagyták, ezért az RCEP-et már akkor is sokan kínai próbálkozásnak tekintették, amellyel az amerikai befolyás ellensúlyozására törekedett, még akkor is, ha az ASEAN vezettet a tárgyalásokat.

Amerika kivonult

Aztán Donald Trump egy húzással kiléptette az Egyesült Államokat a TPP-ből és elkezdte büntetővámokkal sújtani az Egyesült Államok számos kereskedelmi partnerét, s azzal vádolta őket, hogy tisztességtelen kereskedelempolitikát folytatnak. A TPP-ben maradt 11 ország újratárgyalta a megállapodást, majd 2018-ban annak egy módosított változatát is aláírták (CPTPP).

Az elemzők szerint az RCEP a CPTPP-hez képest gyengébb megállapodásnak tekinthető. Ráadásul a tagországok egymás közötti tarifái a kétoldalú megállapodásoknak köszönhetően már így is elég alacsonyak, így az egyezmény közvetlen haszna nem túl jelentős. Az ASEAN országok közötti kereskedelem 70 százaléka már most is vámmentes, s a további kedvezmények csak fokozatosan lépnek majd életbe - emelte ki Gareth Leather, a Capital Economics szakértője. Ugyanakkor a mostani megállapodás egy, az országok közötti majdani szorosabb együttműködés alapjának is tekinthető.

India is húzódozik

A nagy kérdést India jelenti, amely ugyan a kezdetektől részt vett a tárgyalásokban, azonban tavaly kilépett az előkészítésből. Állítólag attól tartottak, hogy egy ilyen megállapodás az olcsó kínai áruk dömpingjét jelentette volna az ország számára, amely így saját feldolgozóiparát lőtte volna lábon. Az ajtó egyelőre nyitva áll, és sokan örülnének India visszatérésének, amely így ellensúlyozni tudná Kínát, azonban a Himalájában az elmúlt hónapokban kirobban fegyveres összetűzések most ezt kevésbé mutatják valószínűnek.

A HSBC szerint azonban a 15 RCEP-tagállam még India nélkül is a globális GDP 50 százalékát fogja előállítani 2030-ban. Szerintük a megállapodás jelentősége abban van, hogy mutatja, az ázsiai országok egy olyan időszakban hajlamosak a szorosabb integrációra, amikor más régiók szkeptikusak ezzel kapcsolatban.