Miközben a legfelsőbb szinten nem győznek eleget beszélni az orosz-kínai kapcsolatok virágzásáról és ragyogó kilátásairól, ennek gyakorlati megvalósítása időnként váratlan akadályokba ütközik - írta a The Moscow Times (TMT). Jó példája ennek az orosz Távol-Keleten a Bajkálon túli területek kormányzójának heves ellenállást kiváltó kezdeményezése, amelynek keretében 150 ezer hektárnyi területet akar mezőgazdasági hasznosításra bérbe adni egy kínai befektető vállalatnak 49 évre.

A köztársasági duma és a helyi közvélemény elkeseredett gyanakvással reagált a tervre, amely szerintük egyet jelent orosz területek Kínának való átadásával. Mozgalom indult a neten, felszólítva Vlagyimir Putyin elnököt, hogy tegye semmissé a szerződést. Különösen heves felháborodást keltett a bérleti díj nyilvánosságra került összege - hektáronként 250 rubel (4,50 dollár), ami azt jelenti, hogy a kínaiak szinte ajándékba kapnák a földet. A moszkvai parlament alsóházában a nacionalisták interpellálnak az ügyben Dmitrij Medvegyev kormányfőnél, amelyet geopolitikai kérdésnek minősítenek

.A pánikot kirobbantó kormányzó, Konsztantyin Ilkovszkij igyekezett lecsillapítani a félelmeket. Mint elmondta, egyelőre csupán egy emlékeztetőt írtak alá, és ha a kínai vállalat meg is kapja a földet, a rajta dolgozó kínaiak aránya nem haladhatja meg az 50 százalékot. Az így létrejövő gazdaság orosz vállalkozás lesz, kínai tőkeberuházással - nyilatkozta a helyi televíziónak. Hatalmas területe - amely egyébként földrajzilag közelebb van Pekinghez mint Moszkvához - a Bajkálon túli térségnek kevesebb mint 1 százalékát teszi ki. A kínai szakértők szerint számtalan példa van kínai mezőgazdasági beruházásokra az orosz Távol-Keleten, például az ugyancsak Kínához közeli zsidó autonóm terület művelhető földjeinek több mint 75 százaléka kínai vállalkozók kezében van.

A TMT szerint a mostani eset az oroszok ősi félelmét tükrözi egy kínai invázióval szemben. A két ország közti feszültségek mélypontján, 1969-ben a két ország között hét hónapon át dúlt egy korlátozott határháború, aminek hivatalosan csak 2004-ben vetett véget egy határmegállapodás. Ebben Moszkva jelentős engedményeket tett, így például átengedte Pekingnek az Amur folyón Habarovszk városának közelében levő Tarabarov-szigetet és más területeket.

Pedig az orosz kormánynak, amely egyik kiemelt projektjének minősítette a Távol-Kelet fejlesztését, óriási szüksége van ehhez a kínai vállalkozókra - és nem csak a mezőgazdaságban. Tavasszal hat jelentős projektet hagytak jóvá, amelyekhez a költségvetés csak 290 millió dollárnyi támogatást adna, 2,19 milliárdra számítanak viszont magánbefektetőktől. Alekszandr Galusko, az orosz Távol-Kelet fejlesztésének minisztere a TASZSZ-nak elmondta, hogy több mint 30 további projektet terveznek 26 milliárd dolláros költséggel, amelyek 8300 munkahelyet teremtenek a térségben.

Az óriási és természeti kincsekben rendkívül gazdag területen mindössze 6,2 millióan élnek. A felkínált vagyon, amelynek beruházási igényét jelentősen csökkentette a rubel értékvesztése, természetesen csábító, az azonban kevésbé, hogy a beruházásokat az ásványkincsek felől a mezőgazdaság, a feldolgozóipar és a high-tech felé akarja terelni Moszkva. Hiányzik azonban ezekhez a munkaerő és az infrastruktúra - a területen még a városokban sem megbízható az áramszolgáltatás, rajtuk kívül pedig se víz, se áram, se utak nincsenek. Így igen viszonylagos előny a gyakorlatilag megközelíthetetlen kínai piacok földrajzi közelsége, amire az oroszok oly gyakran hivatkoznak.