"Bolsevik képviselők, léha miniszterelnök, menekül a tőke" - kemény vélemény a brexitről

Nagyon nekimentek a Financial Times szerkesztői a brexiter parlamenti képviselőknek és a Theresa May miniszterelnöknek a brexittel kapcsolatos káoszt bírálva. Olyan végkövetkeztetésre jutnak, ami nekik sem tetszik, de elkerülhetetlennek látszik.

Komócsin Sándor, 2019. január 24. csütörtök, 11:53

Fotó: Shutterstock

Az Egyesült Királyság hajója úszik a megállapodás nélküli brexit jéghegye felé - kezdik véleménycikküket a Financial Times (FT) szerkesztői. Theresa May miniszterelnök rövid időre kinyitotta az ajtót a parlament ellenzéki párjtai előtt, hogy elmondják véleményüket a patthelyzetről, ami azt követően alakult ki, hogy a kormány és az EU válási megállapodását kétharmados többséggel (közel 120 kormánypárti képviselő átszavazásával) visszautasította a törvényhozás, ám a szellemét nem nyitotta meg előttük.

Lépnek az angliai magyarok, de hova? - itt a válasz

Legalábbis ezt bizonyította az a beszéd, amelyet a konzultációk után a parlament előtt tartott. Ez arra utalt, hogy némi kozmetikázás után újra csúnyán elbukott brexittervét akarja a törvényhozás elé terjeszteni (azaz B terve ugyanaz, mint az A volt). Stratégiája abból állhat, hogy húzza az időt, amíg a képviselők azzal nem kerülnek szembe, hogy vagy elfogadják ezt a javaslatot, vagy nem lesz válási megállapodás az EU-val, és az ország kizuhan az unióból. Ez utóbbit a törvényhozás többsége elutasítja, mert súlyos gazdasági következményei lennének.

Álljanak a sarkukra!

A parlament ezt nem engedheti meg! - követelik az FT szerkesztői. A képviselők megkezdték azoknak a jogszabályjavaslatoknak az előkészítését, amellyel a törvényhozás kezébe vehetné a brexit előkészítésének irányítását. Ez nem alkotmányos puccs, hanem törvényes próbálkozás arra, hogy megtalálják a parlamenti pártok akaratának legkisebb közös többszörösét, miután a kormánytöbbség láthatóan képtelen a döntéshozatalra.

A Financial Times a 2016-os népszavazáson az EU-ban maradás pártján állt, ám miután a szavazók 52 százaléka a kilépés mellett döntött úgy látták helyénvalónak, ha támogatják a lehető legkisebb gazdasági-politikai kárt okozó kilépést. Ez tükrözte volna azt, hogy a társadalom 48 százaléka a maradás pártján állt.

May kormányfő, aki a népszavazás után került hatalomra, számos hibát elkövetett. Ezek egyike, hogy kerülte a többpárti egyeztetést a követendő brexitstratégiáról. Az ellenzéki Munkáspárt vezére viszont azzal hibázott, hogy ragaszkodott álláspontjához, miszerint jobb válási egyezményt tudna kialkudni az EU-val, mint a kormány.

Lehetne rosszabb

A kormány brexitterve, amelynek alapján az Egyesült Királyság tartósan az EU-s vámunió része maradna, miközben nem lenne beleszólása azokba vámszabályokba, amelyeket az uniós tagállamok elfogadnak, egyértelműen rosszabb helyzetet teremt a szigetországnak, mint amiben EU-tagállamként van. Ugyanakkor biztosítaná a rendezett válást, és utat nyitna azelőtt, hogy a következő években az Egyesült Királyság és az EU kidolgozza a felek új kereskedelmi kapcsolatainak feltételrendszerét, ami felváltaná a vámuniós tagságot.

Ennek tükrében az egyezményről tartott parlamenti szavazás legfeltűnőbb része az volt, hogy a kormánypárt, a toryk euroszkeptikus politikusai, milyen élesen elutasították kormányuk javaslatát. Külön érdekes, hogy olyan brexit bolsevikok, mint Boris Johnson volt külügyminiszter vagy Jacob Rees-Mogg, a függetlenségpárti konzervatív képviselők vezéralakja mennyire sóvárognak a tiszta szétválásért, lesöpörve az asztalról azokat a tanulmányokat, amelyek az ilyen szakítás következményeire figyelmeztetnek.

Ennek alapján az FT szakírói arra a következtetésre jutottak, hogy a brexit folyamatát túszul ejtette az ideológiai szélsőségesek egy csoportja, amely elveti az egyetlen értelmes kilépési javaslatot az EU-ból, ami az asztalon van.

Játszik a jövővel

A cikkírók szerint a törvényhozásnak támogatnia kell azokat a javaslatokat, amelyek az év végégig meghosszabbítanák a kilépés március 29-ei dátumát. Az így nyert időben meg lehet tárgyalni az EU és a szigetország viszonyának különböző lehetőségeit, az úgynevezett norvég modell követésétől - amelyen az EU-tól független ország része az egységes európai piacnak - egészen a norvég pluszig, amelyben emellett még a vámuniónak is része maradna az ország.

Azt nem szabad folytatni, amit May csinál, nevezetesen, hogy a Konzervatív Párt belügyének tekinti a brexitet, hogy figyelmen kívül hagyja a 2016-os referendumon az EU-ban maradásra szavazó 48 százalék véleményét. Az FT szakírói szerint a miniszterelnök az említett kísérlettel, hogy úgy tesz, mintha kész lenne vállalni az ország kizuhanását az EU-ból, ha a képviselők nem fogadják el kormánya brexitjavaslatát, ám ezzel valójában egy pókerjátszmán kockáztatja az ország jövőjét.

Referendum

Bár egy újabb függetlenségi népszavazás hátrányai jelentősek, ha a parlament és a kormány képtelen feloldani a jelenlegi patthelyzetet, akkor felvetődik, hogy vissza kell adni a döntés lehetőségét a népnek. Az FT szerkesztői a képviseleti demokrácia hívei, így eleve ellenzik a referendumokat. Úgy vélik, hogy azokon felkészületlenül, a voksolást megelőző kampány hatása alatt döntenek a szavazók olyan kérdésekben, amelyek alapos felkészülést és vitát igényelnének.

Ráadásul a második fordulón újra győzhetnek a távozáspártiak, ami még tovább taszítaná az országot a kilépés körüli zűrvarba. Ha ezzel ellenkező eredménnyel zárulnak a szavazás, akkor a brexiterek azt mondanák, hogy a politikai elit ellopta a néptől és persze tőlük az ország függetlenné válásának lehetőségét, amit az elsőben kivívtak.

Jöjjön, aminek jönnie kell!

Egy szóval biztosra vehető, hogy a második referendum, amely bebizonyítaná, hogy sem a nép, sem választott képviselői nem tudják igazán, hogy mit is akarnak, rontaná az emberek demokráciába vetett bizalmát. Ugyanakkor a kormány brexitterve alapján megvalósuló válás ugyanilyen megosztó - jellemző, hogy a brexiterek máris arról beszélnek, hogy az Egyesült Királyság ennek nyomán vazallus állammá válna, amelynek követnie kell az EU szabályait, miközben nincs beleszólása azok alakításába.

A Financial Times szerkesztősége mindent egybevetve úgy gondolja, hogy ha a nép választott képviselői nem tudják megoldani a kérdést, akkor minden hátránya ellenére egy új függetlenségi népszavazás kiírása a legjobb megoldás az Egyesült Királyság európai uniós kilépésének eldöntésére.

Két tűz között a miniszterelnök

Az angol font is erősödött arra a hírre, miszerint nő az esélye annak, hogy a londoni parlament január 29-én elfogad egy olyan törvényt, amely kizárná, hogy az Egyesült Királyság válási megállapodás nélkül kizuhanjon az EU-ból március 29-én - adta hírül a Bloomberg. Jeremy Corbyn, az ellenzéki Munkáspárt elnöke tárgyal a pártjához tartozó Yvette Cooper képviselővel, aki a konzervatív Nick Bolesszel együtt jegyzi azt a törvényjavaslatot, amely kitolná a brexit időpontját. Ez azért hír, mert ha a Munkáspárt a javaslat mögé áll - eddig 58 képviselő jelezte, hogy megszavazná azt -, akkor az Európa-párti konzervatívok és az ellenzék támogatásával szinte biztosan átmenne a törvényhozáson.

Theresa May miniszterelnök egyelőre nem változtatott ezzel kapcsolatos elutasító álláspontján. A parlamentben azt mondta: szerinte a halasztásnak nincs értelme, a parlamentnek el kell döntenie, hogy mit támogat, a megállapodás nélküli, vagy a megegyezéses brexitet, vagy a brexit feladását. Ugyanakkor Liam Fox kereskedelmi miniszter, a brexit határozott támogatója azt mondta, részéről nem lenne gond azzal, ha később lépne ki az ország az EU-ból. A Jacob Rees-Mogg, a konzervatív brexiter parlamenti képviselők vezére nem ilyen engedékeny. Azt követeli a kormányfőtől, hogy ha ezt a törvényjavaslatot megszavazzák, akkor függessze fel a parlament tevékenységét oly módon, lezárja a parlamenti ülésszakot.

További fejlemény az ügyben, hogy a francia és a német kormány egy-egy tagja is nyilvánosan kijelentette, hogy kormányának nem lenne kifogása a válás elhalasztása ellen. Miközben a politikusok szkandereznek egymással, számos pénzügyi szolgáltató cég elviszi a pénzét a londoni Cityből. Szakértők szerint visszafordíthatatlan folyamatról van szó: az európai kontinensen élő ügyfeleiket innen akarják kiszolgálni. A City öt legnagyobb bankja 750 milliárd euró értékű eszközt készül Frankfurba telepíteni.