Az az elképzelés, miszerint a brit Munkáspárt a valódi szocializmus ígéretével nyerhet egy választáson, látványos vereséget szenvedett - kezdi a baloldali párt jövőjét fürkésző szerkesztőségi cikkét a Financial Times (FT). Jeremy Corbyn radikális átalakítást tartalmazó választási programja és a pártelnök borzalmas vezetői teljesítménye 1935 éve nem látott gyenge választási eredményhez vezetett: a pártot hagyományos erődjeiben Skóciában, Walesben és Észak-Angliában is elpáholták. A konzervatívok, a liberális demokraták, a zöldek és a skót nacionalisták is vettek el szavazatokat a Munkáspárttól.

A párt azzal került szembe, hogy a most kezdődött kormányzati ciklust is figyelembe véve legkevesebb 15 évre ellenzékbe kényszerül, és ennek a katasztrofális helyzetnek a kialakításáért elsősorban Corbynt terheli a felelősség - véli az FT. Az keményvonalas baloldali kultúra, amelyet magával hozott elriasztotta a szavazókat, köztük a hagyományos baloldaliakat is. Az autoritárius politikai rendszerek iránti vonzódása és a pártjában megjelenő antiszemitizmus elleni halvány fellépése csak fokozta a politikai katasztrófát.

Brexithomály

A párt homályos álláspontja a brexittel kapcsolatban feldühítette a választókat, akiknek elegük volt a 2017-ben megválasztott parlament döntésképtelenségéből. Corbyn nem foglalt állást arról, hogy a második függetlenségi népszavazáson, amelyet pártja ígért, a Leave-re vagy a Remainre szavazna-e, ami az FT szerkesztői szerint tovább rontotta hitelességét. A párt választási programjában szereplő államosításokat visszautasították a britek. Az embereknek elegük van ugyan a megszorításokból, ám kétkedve fogadták azt a programot, amely az ingyenes széles sávú internet-hozzáféréstől a négynapos munkahétig sok mindennel ámította a nagyközönséget.

Az üzleti lap szakírói szerint ha egy Corbyn-klónt választ a párt új vezetőjéül, akkor garantáltan végeláthatatlan ellenzéki évek várnak rá. Ha továbbra is belső vitákat folytatnak a balosok és a mérsékeltek, az szintén terméketlennek ígérkezik. A baloldali pártok a több mint 100 évvel ezelőtti ipari forradalom és a szakszervezeti mozgalom szülöttei, ám annak az érának vége. Ez mutatkozik meg abban is, hogy a német szociáldemokraták csak vergődnek, a francia baloldal partvonalra került. A Munkáspárt manapság inkább a szolgáltatásokban dolgozó, frusztrált munkavállalókban találhat támogatói bázist, mint sem a néhai kékgalléros ipari munkásokban.

A párt helyzetét megkönnyítheti a brexit azzal, hogy a kilépés után megszűnik a kelet-közép-európai vendégmunkások bevándorlása, ami a legjobban dühítette Munkáspárt hagyományos szavazóit. Ugyanakkor egy ekkora vereségből, mint a mostani, így is nehéz lesz felállni. Ehhez az FT szerkesztői szerint a Munkáspártnak modern, baloldali néppárttá kell válnia, ki kell találnia, hogyan játszhatna érdemi szerepet a 21. századi Egyesült Királyságban. Enélkül a lassú eltűnés vár rá.

A centristák is elvéreztek

Egészen másként látja a szavazás eredményét Kate Aronoff, a Guardian publicistája. Abból indul ki, hogy ha a Munkáspárt baloldali programjával ekkorát bukott, akkor ez elvileg figyelmeztetés lehet az amerikai demokratáknak is, hogy ne balos elnökjelöltjeikkel (Elizabeth Warren vagy Bernie Sanders szenátorokkal) induljanak a jövő évi elnökválasztáson. Szerinte azonban azonban azt is észre kell venni, hogy a mérsékelt centrum szintén leszerepelt a brit szavazáson, következésképpen egyáltalán nem biztos, hogy a Munkáspártnak - és amerikai Demokrata Pártnak - a centrumpolitizálás felé kellene fordulnia.

A Liberális Demokraták - akik keményebben támadták Corbynt, mint Boris Johnson, a toryk vezérét - eggyel kevesebb mandátumot szereztek, mint 2017-ben (12 helyett 11-et). Annak ellenére, hogy azzal kampányoltak: ők a megbízható, mérsékelt harmadik út a brexit mellett radikálisan kampányoló Konzervatív Párt és radikális baloldali programmal induló Munkáspárt között. A Guardian éppen ellenkezőleg látja a munkáspárti program elemeit, mint az FT: a 2017-es választáson már felvetett lépések, a vasút államosítása, a Green New Deal, a széles sávú internetet mindenkinek követelése továbbra is népszerűek a párt potenciális szavazói körében.

Népszavazás volt

A bukás fő oka szerinte az, hogy ez parlamenti választás valójában népszavazás volt a brexitről és a brexit győzött. Amikor brit EU-s kilépéstől kezdve a katalán szeparatista törekvésekig a nemzeti identitásról szól a politika, akkor az internacionalista természetű baloldal mindig bajban van. A Guardian szakírója úgy látja: a baloldali reformpolitika - akár a brit Munkáspárt, akár az amerikai demokraták esetén - olyasvalami, ami mozgósíthatja a szavazókat, ha a politikusok házról házra járva győzik meg őket. A mérsékelt politizálás azonban csak annyit tud kínálni, hogy a dolgok alapvetően úgy folytatódnak tovább, mint eddig. És ezért nem érdemes politizálni.