Brexit: a kormány még nem döntött, de már kitört a lázadás

A brit függetlenség elszánt hívei hallani sem akarnak arról, hogy az Egyesült Királyság egy évig meghosszabbítsa az uniós kilépését követő átmeneti periódust, amelyben az EU-s gazdaság része maradna. A kormány, amely ellen lázadnak, szintén nem akarja ezt.
Komócsin Sándor, 2018. október 18. csütörtök, 11:03
Fotó: AFP

Az euroszkeptikus brit konzervatív politikusok (brexiterek) dühödten reagáltak arra, hogy Theresa May miniszterelnök csöndben megpendítette: hajlana arra, hogy meghosszabbítsák az Egyesült Királyság 2019. márciusi kilépését követő átmeneti viszonyt az EU és a szigetország kapcsolatában - írja a Financial Times (FT). Ebben az időszakban az ország már nem venne részt az uniós döntéshozatalban, ám része maradna az egységes európai piacnak és a vámuniónak, így annak szabályai úgy vonatkoznának rá, hogy nem lenne módja beleszólni azok alakításába.

A brexiterek ezt úgy értelmezik, hogy az Egyesült Királyság az EU egyoldalúan alávetett, csatlós államává válna. May tegnap tájékoztatta uniós vezetőtársait a válási tárgyalásokkal kapcsolatos brit álláspontról és csupán annyit mondott: nyitott arra, hogy megfontolja a hosszabbítást - tudta meg az FT uniós tisztviselőktől. Az MTI híre szerint úgy fogalmazott, hogy nem kereken egy év pluszról lenne szó, hanem annak lehetőségnek a szerződésbe foglalásáról, hogy szükség szerint néhány hónappal meghosszabbíthassák az átmenetet.

Take it easy!

A Downing Street ugyanakkor hivatalosan tagadja, hogy a kormány meg akarná hosszabbítani az átmenetet 2020 decemberén túlra, más szóval egy dolog, hogy a miniszterelnök mit fontolgat, és más, hogy mit nevezhetünk a kormány politikájának. Eredetileg egyéves bővítésről volt szó, amit Michel Barnier EU-s főtárgyaló vetett fel. Ő azzal érvel, hogy a több idő elegendő lehet arra, hogy a felek kidolgozzák azt a szabadkereskedelmi megállapodást, amely lehetővé teszi az ír-észak-ír határ jelenlegi jelképes státusának fenntartását annak ellenére, hogy az Egyesült Királyság valóban függetlenné válik az EU-tól.

A brexiterek azonban attól tartanak, hogy ha hosszabbítás sok hónapig tartana, akkor a brexit kérdése a 2022 májusában esedékes következő parlamenti választás kampánytémájává válik, ami kisiklathatja az általuk hőn áhított függetlenség ügyét. Úgy tűnik, hogy a legkönnyebben a pénzügyek terén találhatnak fogást a hosszabbítás megtorpedózására, ugyanis az azt jelentené, hogy az Egyesült Királyságnak a plusz időszakban fizetnie kellene azért, hogy igénybe veszi az egységes piac kínálta szolgáltatásokat.

Good luck!

Nick Boles volt miniszter ezzel kapcsolatban azt mondta: sok sikert kíván a kormánynak ahhoz, hogy kérjen a parlamenttől plusz 17 milliárd eurót az átmeneti periódus meghosszabbítása miatt, miközben visszautasítja azt a javaslatot, hogy kétmilliárd fonttal (2,3 milliárd euró) kiegészítsék a Universal Creditet, azaz a kormány szociális büdzséjét.

Boris Johnson és David Davis, May kormányának korábbi miniszterei, akik a miniszterelnök kompromisszumkereső politikája miatt szakítottak vele, csatlakoztak más brexiterekhez, akik aláírtak egy tiltakozó nyílt levelet. E szerint a britek nem fogják megbocsátani Maynek, ha a brexitből mindössze egy az ellenállást eljátszó show lesz, amelynek a végén az Egyesült Királyság megadja magát.

Happy end?

Szemben az első reakciókkal May szerdai tájékoztatójára uniós tisztviselők nem zárják ki, hogy novemberben érdemes lesz összehívni egy újabb rendkívüli uniós csúcsértekezletet a brexit ügyében. Ugyanakkor valószínűbbnek tartják, hogy az uniós vezetők a decemberi tanácskozásukon térnek vissza a témára.

Addigra kiderülhet, hogy a londoni kormány valóban kész-e arra, amit Dominic Raab brexitügyi miniszter írt a konzervatív pártnak címzett levelében, nevezetesen, hogy úgy terjesztik a parlament elé a kormány válási megállapodási javaslatát, hogy annak alternatívája a megállapodás nélküli, katasztrofális gazdasági következményekkel járó kiválás lenne. A brexiterek ezt a zsarolás minősített esetének tartják.

A fotó forrása: Aaron Chown/AFP.

HOZZÁSZÓLÁSOK