A katasztrófa már bekövetkezett

A brit feldolgozóipar vállalatai nem pusztán megfújták a riadót a brexit miatt, hanem részben már be is csomagoltak. Azok a fehér galléros szakmunkások járhatnak a legrosszabbul, akik közel három éve a brexitre szavaztak.
Komócsin Sándor, 2019. március 31. vasárnap, 19:06
Fotó: Getty Images - Rachel Murray

Nagy-Britannia mindig híres volt arról, hogy tágra nyitja a kapuit a külföldi beruházók előtt, ám az EU-val küszöbön lévő szakítás miatt ez a korábban előnyös stratégia csúnyán visszaüthet - írja Chris Bryant, a Bloomberg ipari vállalatokkal foglalkozó publicistája. Ugyanez igaz a pénzügyi szektor előnyben részesítésével a feldolgozóiparral szemben. Gyenge termelékenység, nagy regionális különbségek, stagnáló bérek és nagy folyó fizetési mérleg - ezek a következményei a hagyományos ipar leépülésének.

A 2016-os népszavazás váratlan eredménye után abban bíztak a közgazdászok, hogy a brexit győzelme nyomán gyengülni fog a font, ami segíti a feldolgozóipari exportot. Ez részben bejött, ám az ágazat reneszánsza, amelyben egyesek reménykedtek álom marad. Ami azt illeti az elmúlt időszak a leépülés folytatódását hozta.

A külföldi tulajdonban lévő autógyártók visszafogták a cégeikre költött pénzt, szűkítették a Nagy-Britanniában készülő modellpalettájukat és leépítettek munkahelyeket. Még az olyan brit tulajdonú vállalatok is külföldön fektetnek be, mint a háztartási gépeket gyártó Dyson Group Plc.

Rendkívüli állapot

A legnagyobb brit ipari szakmai szervezet a CBI március közepén arra figyelmeztetett, hogy a vállalatokat kétségbe ejti a brexit körüli bizonytalanság, a szakszervezetek szerint a szigetország feldolgozóipara a rendkívüli állapot küszöbén áll. A helyzetet csak rontja a politikusok hanyagsága: Boris Johnson volt külügyminiszter, a 2016-os brexitkampány egyik arca különösen sokat ártott azzal, hogy amikor a brit kilépés gazdasági következményeiről kérdezték, azt felelte "b...a meg a üzleti világ". Ez súlyos következménnyel jár, mert a külföldi tulajdonosok könnyen tovább állhatnak, ha reménytelennek ítélik meg egy ország helyzetét és ez elsősorban azok a kék galléros szakmunkások érzik meg, akik lelkesen szavaztak a brexitre.

A fejlett gazdaságokban mindenütt visszaszorul a feldolgozóipar, ám ami a világ egykori ipari műhelyében, Nagy-Britanniában történik, az kirívó. A brit gazdaságnak immáron csak nyolc százalékát alkotja ez az ágazat, miközben 1982-ben még 20 százalék volt ez az arány. Az ipari forradalom szülőhelye a feldolgozóipar teljesítménye alapján a fejlett ipari államok összehasonlításában a leghátul kullog.

Termelés helyett spekuláció

Bár még ma is a feldolgozóipar cégek adják a k+f kiadások közel kétharmadát, a kivitel majdnem felét és az - automatizálásnak köszönhetően - termelékenység is jobb, mint más ipari országokban, a szigetország nem jól egyensúlyozta ki e szektor és a pénzügyi szolgáltatások arányát a gazdaságában. (Svájc meg tudta oldani ezt a problémát.) A City virágzása nyomán dőlt a spekulatív tőke az országba, ami erősítette a fontot és a pénzügyi szolgáltatók az ingatlanszektorban fektették be a jövedelmüket. Az ipari vállalatok például 2016-ban csak a bankok hiteleinek nyolc százalékát gyűjtötték be.

Mások döntenek

Látszólag nincs miért aggódni: az ipar hanyatlását ellensúlyozták a fogyasztói hitelfelvételek és a állások szaporodása a szolgáltató szektorban (bár az utóbbiak rosszabbul fizetettek és kevésbé stabilak, mint az ipari munkahelyek). A brit gazdaság háromszorosára nőtt 1995 óta, ám ez főként az egy évtizedes ingatlanboom következménye. A részvénytőzsde messze nem erősödött az előbbihez hasonló mértékben az elmúlt 25 évben.

Egy ország gazdasági szerkezetének átalakulása még akkor is nehéz és fájdalmas folyamat, ha a gazdaság szárnyal, azaz az új iparágak könnyen fel tudják szívni a leépülőkből kihulló embereket. Az a bizonytalanság azonban, amit a brexit okoz elüldözi a befektetőket, akik megteremthetnék az új ágazatokat.

A font átmeneti erősödése - azokra a hírekre, hogy elmarad az EU-val kötendő válási megállapodás nélküli brexit - szintén nem használ. És a britek - szemben európai szomszédaikkal, amelyek kormányai nem riadnak vissza a gazdasági beavatkozásoktól - kisebb hatást gyakorolnak vállalataik életére. A külföldi tulajdonú brit cégek sorsa Tokióban, Mumbaiban vagy Münchenben fog eldőlni.

HOZZÁSZÓLÁSOK