Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Boris Johnson brit miniszterelnöknek semmi oka nem volt arra, hogy elbocsássa lojális pénzügyminiszterét, Sajid Javidot. Az, hogy mégis megtette, arra utal, hogy nem akar vele vitatkozó hangokat hallani a kormányában. Javid inkább feladta a szívének kedves megbízatást - ami egyben a nincstelen bevándorlóból magasra jutó politikus karrierjének csúcsa volt -, mint hogy alávesse magát Dominic Cummingsnak, Johnson mindenható tanácsadójának és legfontosabb stratégájának.

Cummings a pénzügyminisztérium és a kormányfői kabinet közös tanácsadói teamjének létrejöttével meg akarta szerezni a brit költségvetési ügyek feletti ellenőrzést, amit a miniszter távozása árán sikerült elérnie. Javid ugyanis úgy vélte, hogy nincs olyan komolyan vehető pénzügyminiszter, amely feladná az önállóságát. Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája úgy véli, ebben teljesen igaza volt.

Jöhet a következő

Fontosabb azonban a távozás konkrét okánál, hogy beosztottainak ez a konfliktusa nem volt olyan súlyos, hogy Johnsonnak ki kellett volna rúgnia pénzügyminiszterét. Ezzel szükségtelen, a kormányának ártó döntést hozott. Olyan helyzetet teremtett, amelyben várhatóan további kínos lépéseket kell majd tennie - könnyen lehet ugyanis, hogy hamarosan Cummuigsnak is úti lapút kell kötnie a lába alá.

A miniszterelnök ebben az ügyben tanácsadóját támogatta: arra számított, hogy a pénzügyminiszter meghátrál, ám amikor kiderült, hogy nem, elővette tartalék tervét: leváltotta, de ízibe. Ezzel Cummings befolyása csúcsára ért, aligha akad olyan miniszter a brit kormányban, aki keresztezni merné az útját. Ugyanakkor felsejlenek a vereségének körvonalai is. Miközben ugyanis a volt pénzügyérnek nincs számottevő bázisa a Konzervatív Pártban, számos képviselő kollégájának, akinek van, rossz néven vette a kormányra nem igazán jó fényt vető rapid döntést.

Az utolsó eset, amikor egy miniszterelnök tanácsadója javára döntött pénzügyminiszterével szemben, a legendás Margaret Thatcher idején történt, és az akkori tanácsadó záros határidőn belül követte a leváltott pénzügyért - emlékeztet az FT publicistája. Cummings addig maradhat a helyén, amíg Johnson támogatja, és most úgy tűnik, hogy ennek a támogatásnak a politikai ára kezd túl magas lenni.

Brexiterek, amerre a szem ellát

Rishi Sunak, az új pénzügyminiszter, aki elkötelezett brexiter és Cummings kedvenc jelöltje volt erre a posztra, természetesen belement a közös tanácsadó-testületbe. Ugyanakkor soha nem töltött be kormányzati pozíciót és a kormány nyilván nem akarta elveszteni ilyen gyorsan, a költségvetés parlamenti benyújtása előtt napokkal a pénzügyminiszterét.

A kormányban történt más személyi változások azonban hasonló mintát követnek. Például Julian Smith Észak-Írországért felelő államtitkárt azután bocsátották el, hogy sikerült életre keltenie a brit tagállam parlamentjét, amely a katolikus és a protestáns közösség ellentéte miatt évek óta működésképtelen volt. Vele is az volt, a gond, hogy túlságosan független volt a Downing Street-től. Így most a külügyminisztérium, a belügyminisztérium, a pénzügyminisztérium és a kormánykabinet élén egyaránt olyan miniszterek állnak, akik a 2016-os népszavazáson a brexitet támogatták.

A kormány összességében most olyan személyekből áll, akik készséggel követik a miniszterelnök és Raszputyinja akaratát. Emellett lehet érvelni - erősíti a kormányzás egységességét -, ám az FT szakírója szerint böjtje lesz még ennek. A jó kormányzás egyik feltétele ugyanis az, hogy legyenek olyan kiemelkedő miniszterek - és ez különösen igaz a pénzügyminiszterre -, akik képesek szembe menni a rossz ötletekkel és döntési javaslatokkal. Johnson kormányából fájóan hiányozni fog ez a konstruktív ellenállás a kritikus brexittárgyalás alatt.