Az Egyesült Királyságban élő volt orosz kémek elleni orosz titkosszolgálati akciók miatt pillanatnyilag nem éppen fényes brit-orosz viszony elfedi, hogy a két ország hamarosan nagyon hasonló helyzetbe kerül - kezdi elemzését Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. A brexit után jól láthatóvá lesznek a hasonlóságok, amiért van oka aggódni, mint Nagy-Britanniának, mind az EU-nak.

Az Egyesült Királyság és Oroszország is az európai kontinens szélén helyezkedik el. Részben emiatt mindkét országnak kettős identitása van: részben európai, részben valami más. Oroszország területének négyötöde Ázsiában fekszik, a brit birodalom Európán kívül épült, és még ma is erősek a britek kapcsolatai az "angloszférával", azaz Észak-Amerikával, Ausztráliával és Dél-Ázsiával. Így a brexit után mindkét ország olyan jelentős európai hatalom lesz, amely kívül van az EU-n.

Kapcsolódó

Közös érdek

Miután Európa perifériáján vannak, hagyományos érdekazonosságuk, hogy az európai kontinenst ne uralja egyetlen nagyhatalom. Ez magyarázza, miért váltak egymás szövetségesévé a napóleoni háborúk és a két világháború idején. Mindkét ország a második világháborúban aratott győzelmére építi modern identitását és mindkettő nemzeti tudatát erősen befolyásolja az elvesztett birodalmi nagyság utáni nosztalgia.

A briteknek ebben a párhuzamban az a rossz hír, hogy hosszú időre megromolhat a viszonyuk a kontinentális Európával, és a szigetországban a megkeseredett nacionalizmus válhat az uralkodó politikai hangulattá. Az EU-nak az rossz hír, hogy két dühös, ellenséges szomszéd harapófogójába kerülhet, amelyek erősek és sok lehetőségük van, hogy keresztbe tegyenek az uniónak. Nagy-Britanniát persze liberális gazdasági és politikai hagyományai inkább Nyugat-Európához kötik, mint Oroszországhoz, így kisebb a valószínűsége, hogy olyan huzakodó politikát folytasson Európával szemben, amilyet Vlagyimir Putyin folytatott az elmúlt években Oroszország élén.

Aggasztó hasonlóságok

A hatalmi politikát azonban enyhén szólva nem pusztán értékek vezérlik, hanem érzelmek és stratégiai érdekek, amelyek terén sok kellemetlen hasonlóság van a posztszovjet Oroszország és a posztbrexit Egyesült Királyság között - véli az FT cikkírója. Az első mindjárt az 1990-es évek gazdasági felfordulása és visszaesése az előbbi országban, amelyet sok orosz úgy élt meg, hogy az ő bajukból a Nyugat húzott hasznot. Az USA és a NATO behatolt a szomszédságukba, Kelet-Európába. A délnyugat-ukrajnai katonai beavatkozást is az motiválta, hogy Kijev társulási megállapodást készült aláírni Brüsszellel.

Ha a brexit rosszul sül el, akkor a volt Szovjetunió összeomlása utáni gazdasági káoszhoz hasonló következményekkel járhat. Ez felerősítheti az EU-val szemben ellenérzéseket - a brit nacionalisták máris úgy látják, hogy Brüsszel mesterséges problémákat generál az ír-északír határ átjárhatóságának fenntartása címén, amivel késlelteti a két fél új kereskedelmi egyezményének megkötését. Emellett bátorítja az írek egyesülési és a skótok függetlenségi törekvéseit.

Hamis mosoly

Egyelőre mind a brit, mind az EU-s politikusok a békesség és a barátságosság nyelvén beszélnek egymással, és ezt ígérik a jövendő brit-EU kapcsolatokra vonatkozóan is. Ugyanakkor a felszín alatt világosak az érdekellentétek. Egy uniós tisztviselő elismerte az FT publicistájával beszélve, hogy az EU igenis érdekelt a skót függetlenségben és az ír egységben. Ez is párhuzamba állítható azzal a megaláztatással, amit az oroszok a Szovjetunió széthullásakor átélhettek, s bár mindkét esetben maguknak köszönhették a bajt, Európa nem tett és tesz semmit, hogy enyhítse a kínt.

Még az egyébként konfliktuskerülő Angela Merkel német kancellár is azt mondta, hogy a brexit után az Egyesült Királyság és az Európai Unió versenytársai lesznek egymásnak. Ezért aztán az unió nem érdekelt abban, hogy teljesen nyílt szabadkereskedelmi megállapodást kössön a szigetországgal, ami növelni fogja a London és Brüsszel közti feszültséget. Az EU persze azzal érvel majd, hogy - akárcsak Oroszország - Nagy-Britannia is magának köszönheti, hogy rosszabb helyzetbe hozta került annál, amilyenben lehetne.

Az FT cikkírója szerint mindebből az a végkövetkeztetés adódik, hogy a nagyobb európai hatalmak nem hanyatlanak le egyszerűen olyan mélységekbe, hogy teljesen elveszítsék jelentőségüket. Az érdekeiket figyelembe kell venni, ha azt látják, hogy semmibe veszik őket, akkor a konfrontáció irányába mozdulnak el. Akárhogy is van, egy olyan európai gazdasági-politikai rendszer, amely kizárja az Egyesült Királyságot és Oroszországot, nem lehet biztonságos és stabil.