Brüsszelből nézve nem sürgető a válság

Nem úgy viselkedtek az EU-bürokraták a múlt heti uniós csúcs idején, mint akik fölött már ég a ház. Némely döntést ugyan a piaci nyomással magyaráztak az illetékesek, de a helyszíni tapasztalatok szerint az uralkodó európai hozzáállás egyelőre nem sokat változott.
Kasnyik Márton, 2011. december 13. kedd, 07:51
Fotó: Napi.hu

A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Aligha lehetett volna nagyobb a szakadék Brüsszelben a múlt hét végi uniós csúcsot megelőző apokaliptikus piaci jóslatok és a brüsszeli eurokraták hozzáállása között. A UBS bank elemzője például már arról beszélt, hogy a piaci várakozásokat nem kielégítő csúcs után bizonyosan széthullana az eurózóna, és ez esetben az "élelmiszerkonzerv és a kis kaliberű fegyverek" jelentik a legjobb befektetést, de a Financial Times is hónapok óta egyre komorabb hangon szól az európai vezetők döntésképtelenségéről. A brüsszeli európai negyedben ehhez képest semmi nem utalt rendkívüli eseményekre, reggel jókedvű eurokraták lóbálták EU-s badge-jeiket a metrómegállóban, és az újságírókkal szóba álló magas rangú bizottsági tisztviselők is inkább hűteni próbálták a hangulatot. Sokféle magyarázatot hallottunk az euróválság okairól − egy angolszász világ "pénzügyi spekulációs összeesküvésétől" kezdve a déli országok hibasorozatán át a monetáris unió féloldalas intézményrendszeréig −, a legtöbb név nélkül nyilatkozó bizottsági megszólaló azonban úgy vélte, a legfontosabb közvetlen feladat a déli országokban végrehajtandó strukturális reformsorozat. A növekedés ezt követően, talán tíz év múlva indulhat majd be − ismerték el forrásaink.

Az Európai Bizottság a jelek szerint elkötelezte magát a Németország által szorgalmazott egyoldalú költségvetési kiigazítás mellett, Brüsszelben tehát alig lehet hallani olyan hangokat, miszerint ez nem igazán valósítható meg, akár politikai, akár piaci szempontból. Erre utal többek között az is, hogy egy brüsszeli forrás szerint a biztosok között állítólag nagy vihart kavart, hogy Andor László, a szociális ügyekért felelős biztos egy hete "kibeszélt" a sorból, és egy látszólag ártalmatlan Twitter-bejegyzésben kikelt a kizárólag a költségvetési fegyelmet hangsúlyozó politika ellen és erősebben növekedésbarát hozzáállást szorgalmazott.

Maga a csúcs nem volt meglepő az uralkodó európai hozzáállás után: az európai kormányfők a hajnalba nyúló tárgyalásokon a legtovább egy szűk látókörű, nacionalista vitát folytattak a britek pénzügyi szabályozással kapcsolatos ellenkezéséről − aminek csak távolról volt köze az európai válsághoz. Erről egy lelkesen mesélő cseh diplomatától sikerült megtudni a legtöbbet, aki nem sokkal az első, hajnali sajtótájékoztatók előtt számolt be arról, hogy "rendkívül, nagyon-nagyon feszült" a hangulat (magyar diplomaták − a legtöbb nemzettel ellentétben − érdemben nem szivárogtattak ki információkat).

Az elfogadott fiskális alapszabály vajmi keveset tesz a közvetlen kötvénypiaci és banki likviditási válság elhárításáért. Az Európai Tanácsban állítólag fel sem vetődtek azok a pontok, amelyekről a piaci elemzők szerint sürgetően beszélni kellett volna (az eurókötvény és az ECB-statútum megváltoztatása), a magánszektor bevonásának megszüntetését ehhez képest a piaci nyomással magyarázta az ET elnöke, Van Rompuy. A csúcs után megvalósulásnak induló féloldalas költségvetési unió talán részben a "piac szavának" brüsszeli félreértésén alapul.

HOZZÁSZÓLÁSOK