Csak államcsőddel csökkenthető az adósság?

A fejlett országok nem tudják kezelhetővé tenni adósságukat a megszorítások és a növekedés kombinációjával - állítja az a két harvardi professzor, akik nagy vihart kavartak az államadósság végzetes hatásairól írt tanulmányukkal.
Napi.hu, 2013. november 23. szombat, 17:36
Fotó: Napi.hu

Újabb tanulmánnyal állt elő a Carmen Reinhart és Ken Rogoff közgazdászpáros, akik egy éve azzal kerültek a figyelem középpontjába, hogy kiderült: téves feltételezésre alapozták a növekedés és az államadósság kapcsolatát firtató tanulmányuk alaptételét. A szerzőpáros 2010-ben kiadott Growth in a Time of Debt (Növekedés az adósságok korában) című munkájának legnagyobb hatást kiváltó következtetése úgy szólt, hogy ha egy fejlett gazdaság GDP arányos államadóssága meghaladja a 90 százalékot, akkor az az ország 0,1 százalékos GDP-csökkenésre számíthat.

Ez a megállapítás volt a népszerűtlen megszorítások mellett kardoskodó politikusok és szakemberek egyik legtöbbször idézett érve. A tanulmányt azonban egy idén áprilisban megjelent tudományos cikkben ízekre szedték: Thomas Herndon, és tanárai, Michael Ash és Robert Pollin − a University of Massachusetts keretein belül működő politikai gazdaságtani kutatóintézet (PERI) kutatói − egy sor komoly hibát találtak harvardi kollégáik számításaiban.

Fejéről a talpára

A vizsgálat során arra a következtetésre jutottak, hogy a Reinhart-Rogoff szerzőpáros által használt számok alapján nem mutatható ki az említett kapcsolat. Sőt fordított hatásra lehet következtetni: arra, hogy az okozati viszony inkább az ellenkező irányban áll fenn. Inkább az alacsony növekedés vezet a magas adóssághoz, mintsem a magas adósság az alacsony növekedéshez.

A harvardi szerzőpáros most újabb tanulmánnyal jelentkezett, amelyet a londoni Center for Economic Policy Research (CEPR) adott ki Financial and sovereign debt crisis: some lessons learned and those forgotten (Pénzügyi és adósságválságok: néhány lecke, amelyekből tanultunk és néhány, amelyek feledésbe merültek) címmel. Ez a mű nem kevésbé provokatív, mint a korábbi, nagy vitát kiváltó tanulmányuk volt - állítja a Guardian.

Nem lesz ebből növekedés

A szerzők nem állítanak mást, mint hogy ha a történelmi tapasztalatoknak hinni lehet, akkor a fejlett országok a megszorítások és növekedés kombinációjával nem tudják leszorítani államadósságukat a jelenleginél fenntarthatóbb szintre. Európa szerintük a túlzottan optimista gondolkodás jó példája: az itteni döntéshozók azt hiszik, hogy az elviselhető adóssághoz vissza lehet térni a nadrágszíj-meghúzás, a gazdasági növekedés és a türelem rózsát terem elvének kombinálásával.

Úgy vélik, hogy a fejlett országok elkerülhetik azoknak a kellemetlen eszközöknek a használatát, amelyekre a súlyosan eladósodott feltörekvő államok rászorulnak. Ilyen eszköz az adósságátütemezés (gyakorlatilag államcsőd), a magas infláció, a tőkemozgások korlátozása és - a ma már azért a világ boldogabb felén is ismert - fiskális szigorítás. A fejlett országok vezetői szeretik úgy láttatni kormányaikat, mint amelyek nem folyamodnak ilyen durva eszközökhöz.

Ugyan már, kérem

A szerzőpáros szerint azonban ez kép hamis: a gazdag országok is a csődbe menekültek, elinflálták adósságukat és pénzügyi megszorításokat vezettek be (kamatplafonokat határoztak meg, vagy a megtakarítókra gyakoroltak nyomást, hogy hitelezzék az államot), amikor fizetésképtelenné váltak. Az 1929-33-as pénzügyi válságot követő nagy depresszió idején például Franciaország, Nagy-Britannia és más országok "nagyvonalúan megfeledkeztek" az USA-tól az első világháború idején kapott kölcsöneik visszafizetéséről, a második világháborút követően pedig korlátozott kamattörlesztéssel, alacsony kamatokkal és a tőkekorlátozásokkal akadályozták a pénz kiáramlását az erősen eladósodott országok.

Ami a jelent illeti, az államadósságok két évszázados magasságokhoz közelítenek a fejlett országokban. Ezt nem lehet "kinövekedni" - szögezik le a szerzők, akik szerint a kormányok hamarosan kénytelenek lesznek belátni ezt. Amint ezt megteszik, mégis csak az előbb említett eszközökhöz kell folyamodniuk. Azokhoz megoldásokhoz, amelyeket jó ideje a feltörekvő gazdaságokhoz kapcsolnak, letagadva, hogy nem is olyan régen még a fejlett országok is alkalmazták ezeket.

Már csak a csőd a tabu

A Guardian szerint a fejlett országok kormányai részben már ma is a harvardi professzorok intelmeinek megfelelően járnak el. Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban a tőkeáramlást korlátozó előírásokkal egészítették ki a bankszektor szabályozását, monetáris enyhítéssel és alapkamat-csökkentéssel szorítják le a hosszú távú kamatokat, kevéssé aggódva az inflációs kockázat miatt. A költségvetési megszorítások "divatba jöttek" az USA-tól Európiáig a fejlett világ jelentős részén.

A japán kormány aktívan próbálkozik az infláció gerjesztésével, miközben az Európai Központi Bank ebben a hónapban csökkentette irányadó rátáját, hogy megpróbálja elkerülni a deflációt az eurózónában. A régi módi csőd maradt az utolsó tabu, bár a GDP arányos adósságokat nézve, Japán (240 százalék), Olaszország (130 százalék) és Görögország (170 százalék) esetében csak a nagyon bátrak kockáztatnák meg, hogy ezek az államok soha nem válnak fizetésképtelenné.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Antiifreemaison, 2013.11.24 16:21

@troll: a külső adósság viszont valóban csapda, a törlesztés pénzkivponást jelent, ami recessziós spirált indít be, így ördögi kör.



..így -így ...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Antiifreemaison, 2013.11.24 16:19

@hat106: z unortodoxia hasít...
Mindenki a helyére kerül.


..igaz
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

kasszandra, 2013.11.24 08:42

@Zodiakus: Magyarországon nem volt ellenzék. Antal Miniszterelnök pedig nem szakértő volt, hanem egy könyvtáros. De Hornék a privatizációból elég sokat kifizettek. Nem szabad lett volna visszaduzzasztani. De ezt már mindenki tudja szerintem. Vagy majdnem mindenki.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

katter, 2013.11.24 08:13

A probléma az hogy a pénz (+pénz) adósság formáján kerül forgalomba. Rendeleti pénzen (bankjegy+érme) kívüli pénz adóssága valakinek. A gazdaság növekedés (valakinek)adósság növekedésével jár. Ha csökkenek az adósságok (adósságokat építenek le) az pénzt von ki a forgalomból ami recessziót okoz. Az hogy a dekonjunktúra ne vezessen összeomláshoz ezért a jegybankok (FED, BOE, ECB, BOJ) + pénztömeget biztosítanak a kereslet fenntartásához úgy hogy adósságlevelet vásárolnak.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Zodiakus, 2013.11.23 23:41

Csak államcsőddel csökkenthető az adósság?
-Három évtizede harcolunk azért hogy csökkenjen.Igazából nem értünk el srmmi eredményt,pedig privatizáltuk az állami vagyon 80-90-át,most lenyúlta a kormány sok több millió ember nyugdíj megtakarítását.
Mégse csökkent nagy mértékben.Most kölcsönök helyett kötvények vannak.Ez is egyfajta adósság.
Az emberek jövedelmének kéne nagyon gyorsan többszörösére nőni,hogy az adókból(szja,áfa,stb) ki lehetne fizetni.No,de erre van a mai világban a legkevesebb esély.(mint hógolyónak a pokolban)
Magyarul,egyszer meg kell húzni egy államcsődöt,mert több évtizedet így nincs nagy értelme letudni.
A gond az hogy ezt a kilencvenes években könnyebben ment volna,de Antall Miniszterelnök mint egy magyar dzsentri,erről szó sem lehet ....
Ez a hajó elment .....,és félő még nagyon sok hajó fog elmenni,nélkülünk.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html