Csak most kezdődik az igazi, nagyhatalmi játszma

A 21. századról mondták már azt, hogy a 20. után ez is Amerika évszázada lesz, meg azt, hogy Kínáé, hacsak az utóbbi nem akad el a feltörekvő országok növekedési korlátjában (middle income trap). Nagyon valószínűnek látszik, hogy az USA és Kína békés egymás mellett élése véget ér.
Komócsin Sándor, 2018. április 12. csütörtök, 07:09
Fotó: Shutterstock

Kína a világ emelkedőben lévő szuperhatalma, amely szembe kerül a glóbusz jelenlegi vezető országával, az Egyesült Államokkal. A felek közti összecsapás logikusnak látszik, ugyanakkor az elmúlt évtizedekben annyira összefonódtak gazdaságaik, hogy ha nem képesek fenntartani kooperatív viszonyukat, azzal nemcsak magukat, hanem az egész világot letarolhatják - kezdi cikkét Martin Wolf a Financial Times publicistája.

Régi nóta

Kína két fronton ütközik az USA-val: a hatalmi és az ideológiai küzdelemben. Ez a fajta konfliktus jellemezte a második világháborúban és a hidegháborúban szemben álló feleket. Kína azonban nagyobb játékos, mint a náci nemzetek vagy a Szovjetunió volt. Elég ránézni az adatokra, hogy ezt belássuk.

Az IMF szerint az egy főre eső GDP tekintetében Kína az USA szintjének 17 százalékán, vásárlóerő-paritáson számolva 28 százalékán állt 2017-ben, ami három, illetve nyolc százalékos növekedés 2000-hez képest. Ennek azonban az az oka, hogy jóval nagyobb a lakossága, mint az Egyesült Államoknak.

Ezért a GDP nagyságában jóval kisebb a különbség. Kína ebben a mutatóban piaci áron számolva az amerikai GDP 62 százalékán, vásárlóerő-paritáson mérve a 119 százalékán állt tavaly.

Új helyzet

Előrejelzések szerint 2040-re Kína az egy főre eső GDP-ben piaci áron mérve az USA hasonló mutatójának 34, vásárlóerő-paritáson számolva az 50 százalékán lesz. Ezt megelőzően jelentősen lassulni fog a felzárkózása ezen a téren. Ugyanakkor a kínai gazdaság piaci áron 30 százalékkal lesz nagyobb az amerikainál, vásárlóerő-paritáson számolva pedig majdnem kétszerese lesz.

Az FT cikkírója azért választotta a 34 százalékos mutatót, mert ez jelenleg Portugália/USA aránynak felel meg. Szerinte a szorgalmas és spórolós kínaiak össze fogják hozni azt az életszínvonalat, amelyen a portugálok vannak. Így még mindig jóval szerényebben élnek majd, mint az észak-amerikaiak, vagy a japánok, vagy a dél-koreaiak.

A méret a lényeg

A nemzetközi hatalmi viszonyokban azonban a méret a lényeg, és a kínai gazdaság nem csupán nagyobbra hízik az amerikainál, hanem a világ több országának lesz fontos exportpartnere, mint az USA. Eközben GDP-jéhez viszonyítva már ma is majdnem annyit költ kutatásra és fejlesztésre, mint a világ legfejlettebb országai.

Ez hajtja az innovációt Kínában, a nagy gazdasági erő és a fejlett technológia pedig egyre erősebb katonai hatalommá teszi az országot. Az USA persze panaszkodhat emiatt, de ez a bagoly mondja verébnek esete. Emellett sopánkodhat azon is, hogy a kínaiak lenyúlnak szerzői jogvédelem alatt álló ötleteket, csak hát minden emelkedő hatalom ezt tette a történelem során, az USA is a 19. században.

Egyébként is az FT szakírója szerint nem a találmányok a szent tehenek, hanem az innováció. Az előbbiek terjedésének túlzott akadályozása részben akadályozza, részben viszont ösztönzi az előbbit. Ha az USA azt hiszik, hogy a szerzői jogvédelem körkörös védelmével megakadályozza Kína gazdasági haladását, akkor súlyosan téved.

Maga alatt

A felek közti ideológiai és szövetségépítési háborúban az USA az utóbbi időben maga alatt vágta a fát. Kínában úgynevezett tervgazdálkodás és egypártrendszer van, ami nem demokratikus. A piacgazdaságot üzemeltető országok az elmúlt évtizedekben nem teljesítettek meggyőzőbben a kínai szisztémánál és a despotizmusért rajongó Donald Trump amerikai elnökké választásával csökkent a liberális demokrácia vonzereje is.

Az Egyesült Államok korábban azzal dicsekedhetett, hogy neki vannak a legerősebb szövetségesei, ám a garabonciás elnök kereskedelmi háborút indított ellenük. Ha ezenfelül még ráküldi Észak-Koreára az amerikai hadsereget, ami irtózatos károkat fog okozni Dél-Koreában és Japánban, akkor elveszi ezt a két országot és búcsút mondhat a Kína és Oroszország kapuja előtt felépített katonai szövetségi rendszerének.

Mi lesz

Vannak olyan egyetemi professzorok, akik szerint elkerülhetetlen a háborús konfliktus az emelkedő és a házon belül lévő szuperhatalmak között. Ez alatt nem nukleáris háború értendő, ám valószínű, hogy nagy feszültségek lesznek és az eddigi gazdasági egymásra utaltságnak vége szakad.

Nem világos, hogyan végződik a jelenleg kibontakozóban lévő kereskedelmi háború a felek között, hiszen Trump még az olyan közös ügyekben is felrúgta az egyezséget, mint a klímaváltozás megállítása.

Dekadencia vagy szorgalom

Martin Wolf szerint azonban a nyugati civilizációra saját maga dekadenciája jelenti a legnagyobb veszélyt. Az, hogy gazdasági tevékenysége a tőkéjének kölcsönadásából származó jövedelemszerzésre korlátozódik, hogy közömbösen viselkedik társadalma nagy részének nem túl fényes sorsával szemben, hogy szemet huny a gazdaság és a politikai korrupt összefonódása felett, hogy nem érdeklik a tények, és hogy feláldozza a hosszabb távú befektetéseket a személyes fogyasztás oltárán.

Már az is riasztó, hogy a pénzügyi válságból úgy lábalt ki a Nyugat, hogy a jegybankok pénzteremtésével utat nyitott az újabb gazdasági buborékok felfúvódás előtt. Az FT szakírója szerint csak úgy felelhet meg a kihívásnak, amit Kína felemelkedése támaszt vele szemben, hogy jobbik, innovatív, szorgalmas, takarékos énjére hallgat, amely megalapozta történelmi sikereit.

A kép forrása: Shutterstock.

HOZZÁSZÓLÁSOK