Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Mint egy 20. századi kelet-európai cirkuszi porondmester, aki le akarja csendesíteni az előző műsorszámtól felajzott közönség zsibongását a következő attrakció előtt, úgy vezényelt csendet kollégáinak Angela Merkel német kancellár a jobbközép európai pártok múlt heti zárt körű rendezvényén - derül ki Katya Adler, a BBC európai szakírója cikkéből.

Azt a fajta nyugalmat várja el külföldi politikustársaitól és kormányának tagjaitól is, amelyben senki sem beszél egy ideig. Ennek első haszna az lehetne, hogy legalább az EU egységének és nyugalmának látszatát keltenék azt követően, hogy a britek többsége a június végi népszavazáson az EU elhagyása mellett döntött.

Menjenek szabadságra!

Függetlenül attól, hogy az unió története legsúlyosabb válságával néz szembe, a politikusoknak ki kellene venniük szokásos augusztusi szabadságukat.

Merkel szerint idén ez jó lehet arra, hogy kieresszék a gőzt. A spanyolok legyűrhetik a Brexit miatt érzett sértődöttségüket, a franciák a megtorlás iránti vágyukat, az olaszok pedig a félelmüket, hogy ők lesznek a következő kilépők.

A csend további haszna lenne, hogy az olyan politikusok-médiadívák, akiknek nincs valós hatalmuk - például az Európai Parlament elnöke, illetve a legkülönbözőbb országok, köztük Németország külügyminiszterei -, szintén megkímélnék a nagyközönséget szükségtelen nyilatkozataiktól.

Nem ostoba

Persze egy olyan ravasz politikus, mint Merkel pontosan tudja, hogy néhány hét gondolkodás nem változtatja meg az európai politikai elitek kusza reakcióját a Brexitre. Szó sincs róla. A nyugis augusztus azonban lehetővé teszi, hogy végiggondolja saját terveit.

Először is szeptemberre legalább kiderül, hogy ki lesz Nagy-Britannia miniszterelnöke, akivel tárgyalni kell a hogyan továbbról. Az illető személy politikai attitűdjétől és tapasztalatától függ - és nem a nemétől, ahogy azt egyes férfi kommentátorok állítják -, hogy milyen hangulatban vágnak ennek a tárgyalásoknak.

"Kedves" barátok

Emellett azon is elgondolkodhat a kancellár, hogy 2017 őszén választások lesznek Németországban, és a pártok már most kampányüzemmódban vannak. Pártja, a CDU mindkét partnere, a CSU és a koalíciós társ Szociáldemokrata párt is felhasználta a Brexitet ellene.

Az utóbbi szerint a német kormány által szorgalmazott megszorító gazdaságpolitika hangolta az EU ellen a brit szavazókat, a CSU pedig már most azt követeli, hogy Németország egy centet se pótoljon a kieső brit uniós befizetésekből.

Még ezeknél is idegesítőbb azonban az a közvélemény-kutatási eredmény amely szerint a németek 62 százaléka azt akarja, hogy a kormány vegye vissza saját kezébe a Brüsszelnek delegált döntési jogokat. Merkel, aki Kelet-Németországban nőtt fel, elkötelezett híve az európai egységnek.

Politikai "harci kutya"

Mint pragmatikus politikus azonban tisztában van azzal, hogy az európaiak változást akarnak. Az ehhez igazodó nyilatkozatokat eddig jórészt ráhagyta Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterre, akit a cinikus megfigyelők politikai "harci kutyájának" tartanak.

Schäuble például a hét végén körbe road show-zta a médiát azzal a mondanivalójával, hogy az uniós fővárosoknak döntési jogköröket kellene visszavenniük az Európai Bizottságtól, mert így lennének képesek hatékonyan válaszolni a válságokra.

Ami azt illeti, ezen a téren Merkel és kormányfő kollégái múlt heti csúcsértekezletükön tettek egy lépést előre. A bizottságot megkerülve kijelölték saját Brexit-főtárgyalójukat, pedig Brüsszelben úgy gondolták, hogy ebben a drámában rájuk osztották az EU képviseletének szerepét.

Lássátok a sorsotokat!

Végül van még egy fontos szempont, amiért a német kancellár két hónap csöndet szeretne az európai kontinensen. Az itteni némaság hangsúlyosabbá tenné azt a zajos belpolitikai vitát és gazdasági zűrzavart, amely a Brexitről döntő népszavazást követi Nagy-Britanniában.

Abban bízhat, hogy ez egyfajta figyelmeztetésként szolgálhat az európai euroszkeptikus politikusoknak: Vigyázzatok, milyen szellemet eresztetek ki a palackból!

A szigetországban egymás után "esnek el" azok a politikusok, akik a leghangosabban kampányoltak az EU elhagyása mellett, mert nem volt tervük arra az esetre, ha megnyernék a referendumot. A kontinensen politizáló elvbarátaikra is hasonló sors várhat, amit nyilván nem akarhatnak maguknak.