Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke évente egyszer elmond egy olyan beszédet a kongresszusban, amelyben együttműködésre szólítja fel országa két nagy politikai erejét a nemzet érdekében. Szemben elődeivel, ő arra is ügyel, hogy lehetőleg órákon belül valamilyen nyilatkozatában világossá tegye, hogy valójában milyen lesújtó véleménye van az ellenzékről. Ehhez a szokásához 2019-ben is tartotta magát - írja az elnök évértékelőjét elemző cikkében Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államok belpolitikájával foglalkozó publicistája.

A kongresszusi beszédet megelőzően néhány órával még visszataszító kurafinak ("nasty son of a bitch") minősítette Chuck Schumert, a szenátus ellenzéki demokrata frakciójának vezetőjét, továbbá lehülyézte Joe Bident, elődje, Barack Obama alelnökét. Ezt követően néhány órával felszólította az amerikaiakat, hogy élesszék fel magukban az egymás iránti szeretet, lojalitást és a szép emlékeket, amelyek összekapcsolják őket. A kérdés csupán az, hogy miért járja el ezt a táncot? A válasz talán az, hogy bár Trump a Fehér Ház lakói közül a legnagyobb imázsromboló, még ő is úgy érzi, hogy illene tisztelnie a hagyományokat.

Elengedik a fülük mellett

A különbség a korábbi évértékelők és az idei között az, hogy a nagy összeborulást immáron senki sem hiszi el neki. Két éve még nagy taps fogadta a szavait, az elemzők arról cikkeztek, hogy lám-lám végül csak képesnek mutatkozott arra, hogy elnöki erényeket mutasson fel. Most senki sem gondolja, hogy elmozdult volna a mérsékelt politikai közép felé. Hiába hozta a kötelezőt a Hold-expedíció, a normandiai partraszállás, a hidegháború megnyerése emlegetésével. Mondanivalójának központi eleme, a mexikói határon emelendő fal ügye mélyen megosztja az országot. Ezzel együtt semmit nem mondott arról, hogyan akarja felhúzni a falat.

Az FT publicistája szerint egy olyan elnök beszédét hallgathatta a világ, akinek hatalma gyorsan párolog. Alig egy héttel korábban Trump engedve a demokrata ellenzék nyomásának ideiglenesen aláírta a költségvetést anélkül, hogy egy fillért is kapott volna a határfalra. A beszéd után nyolc nappal lejár az ideiglenes költségvetés határideje, így várhatóan kénytelen lesz aláírni az éves büdzsét, amelyben továbbra sem lesz forrás a fal építésére. Nem engedheti meg magának ugyanis a kormányzat újabb bezárását, mert már a 35 napos korábbi leállás is felbőszítette a fizetésüket hiába váró közrisztviselőket, továbbá nyomot hagyott az USA gazdasági növekedésén.

Csapda

Ezt követően várhatóan nemzeti szükséghelyzetet hirdet, ami lehetővé teszi, hogy a védelmi büdzséből vegyen el pénzt a falra, ám miután valójában nincs vészhelyzet ezzel alkotmányos válságot okozhat. Még olyan lojális támogatói, mint Mitch McConnell, a szenátus republikánus többségének vezetője is azt mondta, hogy alkotmányos szempontból nem lenne bölcs meghozni ezt a döntést.

Az FT cikkírója szerint összességében annyira elkötelezte magát a fal építése mellett, hogy ezzel csapdába került. Mivel már az előző, kormánypárti többségű kongresszus sem adott rá pénzt, borítékolható, hogy felsül a fal felhúzásának tervével, márpedig ez esetben támogató bázisának jelentős részét elveszheti.

Új üzenet

Ezzel valószínűleg ő is tisztában van, ezért vezethette elő évértékelő beszédének másik fő üzenetét, a szocializmus ostorozását. Az elnök elődei a hidegháború idején rendszeresen ütötték a szovjet szocializmust a megszólalásaikban, ám miután ez az ellenség lassan harminc éve eltűnt a színről, most másról van szó. Trump egy körmönfont, hideg politikai számítás részeként beszélt újra a szocializmusról.

Sok demokrata képviselő, aki jelen volt a beszédén szívesen kacérkodik ezzel a fogalommal, ami nemrégen még tabu volt az amerikai politikában. Az egymást követő demokrata előválasztási gyűlések olyanok, mintha szociáldemokrata szépségversenyek lennének, és Trump tudja, hogy ebből profitálhat. Ezért beszélt arról, hogy Amerikai soha nem lesz szocialista ország - amire dübörgő tapsot kapott a terem kormánypárti felétől.

Az elnök nem ejtett szót infrastruktúra-fejlesztési programokról vagy a receptre kapható gyógyszerek árának csökkentéséről. Az FT szakírója szerint azért, mert eszében sincs olyan ügyekkel foglalkozni, amelyekben együttműködhetne a demokratákkal. És az utóbbiak sem keresik az együttműködés lehetőségét vele. A 2020-as elnökválasztási kampány elkezdődött. Trump úgy akarja hangszerelni a politikai csatát, hogy a szavazók választhatnak közte és szocialisták között. Ezzel fogja elterelni a figyelmet arról, hogy sehol a mexikói határfal, amit négy évvel korábban ígért.