Menti, ami még menthető az európai jegybank

Nem tudja mentesíteni magát az Európai Központi Bank sem, ami a több nagy jegybankhoz hasonlóan végre komolyabban odatette magát a koronavírus okozta mélyülő gazdasági válság megfékezése érdekében. Az elmúlt napok drámai jegybanki húzásai és az különböző forrásokból jövő állami támogatások talán elégnek bizonyulnak a zuhanás lassításához.
Rácz Gergő, 2020. március 19. csütörtök, 16:27
Fotó: Reuters

Jobb később, mint soha - nagyjából így lehet összegezni a reakciókat az Európai Központi Bank (ECB) szerda éjszakai bejelentésére, miszerint felülről nyitott, legalább 750 milliárd eurós alapot nyit meg a koronavírus-járvány miatt.

A mennyiségi lazítás több komoly változtatást is hozott az ECB gyakorlatában. Többek között kijelentette a kormányzótanács, hogy a támogatást korlátlanul rendelkezésre áll egészen addig, ameddig nem múlik el a járvány, vagyis adott esetben korlátlanul kész pénzt nyomtatni.

Szemben a korábbi gyakorlattal, az ECB görög eszközöket is vesz, noha az országnak már a válság előtt is több mint össztermékének 180 százalékát meghaladó szinten volt az államadóssága. Az eurozóna jegybankja egyben arra is kész, hogy adott esetben túllépjen a mandátuma által állított kereteken, akkor is, ha ebből később bírósági ügyek lesznek.

Úgy látjuk, hogy az ECB végre válság-üzemmódba váltott és kész cselekedni, ha arra szükség van

-áll az Anders Svendsen, Tuuli Koivu, Inge Klaver és Jan von Gerich Nordea elemzők által jegyzett értékelésben.

Drámai mentés

Remélhetőleg ezzel az intézkedéssel meggyőzi a piacokat az ECB, ami eddig nem állt a helyzet magaslatán. Christine Lagarde elnök a legutóbbi kamatdöntés mellé csak visszafogott lazításokat jelentett be. Ráadásul komoly károkat is okozott, nyilatkozatával tovább gyengültek az olasz állampapírok, amiért Lagarde később kénytelen volt elnézést kérni.

Általában elmondható, hogy csalódást okozott a jegybank, amiért látszólag nem regisztrálta a válság súlyát, és arányaiban csak visszafogott lazító lépéseket jelentett be, miközben az amerikai Federal Reserve egymás után jelent be drasztikus gazdaságmentő lépéseket, ahogy az egyes országok jegybankjai is kiaknázzák a lehetőségeiket, hogy meg lehessen menteni a gazdaságot.

Majd jött az össze-vissza kommunikáció. Röviddel a kamatöntéshez kapcsolódó sajtótájékoztatót követően Philip Lane, az ECB vezető közgazdászának kellett magyarázkodnia, hogy a jegybank kész minden eszközhöz hozzányúlni, akár kamatot is csökkenteni. Majd az osztrák jegybankelnök Robert Holzmann mondta azt, hogy a monetáris politika elérte a korlátait. Ezt is korrigálni kellett később a jegybanki kommunikációban.

Ahhoz képest, hogy az ECB egyazon, egységes hangon akar megszólalni, ez a hét nap katasztrofális volt

- mondta Carsten Brzeski, az ING eurozónával foglalkozó vezető közgazdásza.

Kerül, amibe kerül

A legutóbbi nyilvános szereplésén a tavaly végén hivatalba lépő Lagarde azt mondta, hogy úgy akart ECB elnök lenni, hogy elődjéhez, Mario Draghihoz képest neki ne kelljen olyan drasztikus intézkedéseket indítani, mint amit az előző évtized elején az eurozóna válsága indokolt. Akkor Draghi történelminek bizonyult "kerül, amibe kerül" (whaterver it takes) beszéde volt az egyik alapvetés, amivel sikerült megmenteni a közös pénzt.

Lagarde és az ECB kezdeti, a válság súlyát látva lagymatag válasza azért is fájt annyira a piacoknak, mert azt a benyomást keltette, hogy nem érti a folyamatokat, illetve, hogy milyen szerepvállalást várnak el az ECB-tól.

A mostani vitathatatlanul egy teljesen más krízis, mint ami 2008-ban indult, majd 2011-ben újrahevült, hiszen az egy pénzpiacokról induló, és végül ott is orvosolt válság volt. Most úgy ég fel a szemünk láttára ausztrál bozóttűzként a világgazdaság, hogy amúgy jó állapotban van, illetve pár hónapja még abban volt. Ebben a helyzetben kellett, hogy Lagarde maga is azt mondja: whatever it takes, a mostani drasztikus élénkítés pedig pontosan ez.

Az ECB egy furcsa állat, lévén úgy az Európai Unió központi bankja, hogy nem minden uniós tagállam euróval fizet, és a monetáris unió tagjai között is óriási különbségek vannak. Viszont épp az előző válság során tudta igazolni épp az ECB, hogy képes egy olyan kontinens-szintű intézmény szerepét betölteni, amire más uniós intézmény nem. Jól mutatja az EU intézményrendszerének hiányosságait, hogy amint beütött a baj, egyből tagállami szinten igyekeznek lépni az amúgy föderalista irányzatot támogató kormányok is, mostanra kell alakulni valamilyen koordináció.

Mint a múltban sokszor, az eurozóna, és ezúttal vele együtt az ECB lassan reagált - mondta Brzeski. Az ING közgazdásza szerint azonban mostanra a körvonalazódó államközi gazdasági együttműködés, jegybanki és költségvetési szinten is, az ECB elköteleződésével talán támaszt tud adni a jelenleg végeláthatatlannak tűnő gazdasági összeomlásnak.

HOZZÁSZÓLÁSOK