Tehetetlenségebe sodródik a jegybank

Komoly feszültségek vannak az Európai Központi Bank döntéshozó testületében, kulcsfontosságú időszakban nincs egyértelmű álláspont arról, hogy milyen eszközökkel kellene az eurozóna központi bankjának segíteni a gazdaságon. A piacok egyre inkább az erős helyzetben lévő állami költségvetésektől várják a megoldást, úgy tűnik a jegybankoknak elfogyóban van a mozgástere.
Rácz Gergő, 2019. október 15. kedd, 06:40
Fotó: Napi.hu

Hadban áll az Európai Központi Bank (ECB) döntéshozó testülete, legalábbis ilyen és hasonló megállapításokkal reagáltak a testület szeptemberi ülésének jegyzőkönyvére az elemzők.

Az ECB beváltotta múlt hónapban a várakozásokat, reagálva az eurozóna gyenge növekedési adataira és romló kilátásaira, kamatot csökkentett, és arról is döntött, hogy újraéleszti a korábban már sikeresnek bizonyult eszközvásárlási programját.

Míg Mario Draghi épp véget érő elnökségének évei alatt az ECB egységesen tudott megszólalni, ennek mostanra vége, a jegyzőkönyv alapján az eddig is tudott ellentétek talán a vártnál is mélyebbek.

Nincs egyetértés abban, hogy az ECB növekedési prognózisa mennyire megalapozott, vitatott a lazítás pártiak között is, hogy milyen mértékben kell lépnie a jegybanknak, miközben magát az eszközvásárlást is vitatták. Minden bizonnyal a feszültségek állnak amögött, hogy Sabine Lautenschläger, a döntéshozó testület német tagja nem rég lemondott mandátumának lejárta előtt.

Nem ez az első alkalom az ECB történetében, hogy a kormányzótanácsban lettek volna a többségi sodortól eltérő hangok, de eddig még nemigen szóltak ennyire hangosan és kitartóan mint most

mondta Carsten Brzeski, az ING Németországot vizsgáló vezető közgazdásza.

Lépjenek végre a kormányok

Amiben egyetértés volt a jegyzőkönyv alapján, és ami egyben amolyan segélykiáltásként is felfogható az ECB részéről, az a felszólítás, hogy az egyes, jó helyzeteben lévő államok költségvetésük terhére lépjenek a gazdasági növekedés felélesztése érdekében.

Ez Európában leginkább Németországot jelentheti, mivel az Európai Unió legnagyobb gazdasága egy ideje rendre elkeserítő makrogazdasági számokat szolgáltat, és a kilátások is kifejezetten borúsnak tűnnek. Az optimisták szerint a német kormány már hajlik rá, hogy felhagyjon az eddigi meggyőződéses költségvetési szigorával, és jövőre élénkítő lépéseket jelent be. Mindezzel komoly löketet adhatna a gyengélkedő iparának, egyben az eurozónán belüli partnereinek.

Erre azonban semmi garancia, különösen úgy, hogy a fogyasztás változatlanul élénk Németországban, a foglalkoztatási számok alapján sem kell társadalmi hatásokkal járó gazdasági válságtól tartania egyelőre a német vezetésnek.

Kifogyott a szufla

Általános problémának tűnik, hogy a cselekedni hajlandó nagy jegybankok immár sem eszközeikkel, sem iránymutatásukkal nem tudják a kellő hatást elérni. Az ECB egy eleve nagyon laza politika végén lazított még tovább, ami nem jelent érdemi váltást. Eközben a megosztottság a kormányzótanácsban lesz Christine Lagarde hivatalba lépő új elnöknek az első feladata, enélkül bénultság várhat az ECB-re.

Hasonló megosztottság látszik, az amerikai jegybank, a Federal Reserve szavazó tagjai között, az Egyesült Államokban is az a legnagyobb baj, hogy sok piaci szereplő szerint a Jerome Powell vezette testület csak sodródik az eseményekkel ahelyett, hogy irányítaná piacot.

Inge Klaver, a Nordea közgazdásza kevésbé ítéli súlyosnak a helyzetet, lévén az ECB-ban elsősorban a részletekről folyik vita. A Nordea ennek megfelelően decemberben egy újabb csomagnyi lazító intézkedést vár.

Akár így lesz, akár nem, kérdéses, hogy milyen hatást tud elérni egy újabb, akár határozott jegybanki iránymutatás a mostani temérdek geopolitikai bizonytalansággal szemben, amelyek azzal együtt fogják vissza a növekedést, hogy amúgy a soha nem látott alacsony kamatszintekből nyugodtan lehetne fejleszteni. A remélt költségvetés elköteleződéstől azonban az egyes államok minden körülmények között vonakodnak, különösen azért, mert megszokhatták, hogy lassulás esetén a jegybankok viszik a prímet.

HOZZÁSZÓLÁSOK