A Napi Gazdaság keddi számának cikke

A pénzügyi szabályozás láthatja kárát a világgazdaság egyre érzékelhetőbb lefékeződésének − értékelték aggódva a Financial Timesnak nyilatkozó elemzők a szabályozással kapcsolatos konszenzus megváltozását. Az egyre mélyebb európai recessziót sokan annak tulajdonították, hogy a kontinens bankjai a szigorodó tőkekövetelményekre készülve szüntették be a hitelezést és kezdtek eszközeik pánikszerű értékesítésébe. Ugyan mások figyelmeztetnek, hogy ez csak ürügy lehet − a nem teljesítő hitelekkel és felfúvodott mérlegekkel sújtott pénzintézetek egyébként sem tehettek mást −, ettől függetlenül a gazdasági lassulás komoly érv lett a pénzügyi lobbi kezében.

Kapcsolódó

A világ legnagyobb bankjait tömörítő szervezet, az IIF vezetője, Charles Dallara a közelmúltban megismételte, hogy lazítani kellene végre a bankokat megfojtó szigorú szabályokon. Mások szerint a reálgazdaságnak a mostani sanyarú helyzetben minden lehetséges forrásra szüksége van − akár azokra is, amelyek a szabályozatlan árnyékbankrendszerből jönnek. Nagy a veszély, hogy a G20-ak csak a rövid távon fenyegető helyzet elhárításával, és nem a hosszabb távú horizontot igénylő válságkezeléssel lesznek elfoglalva − mondta az International Centre for Financial Regulation igazgatója, hozzátéve, félő, hogy ezért hagyni fogják a korábban elfogadott menetrend szerinti pénzügyi szabályozás felvizezését. A szakértő szerint a gazdasági helyzet romlását érzékelve a nemzeti szintű hatóságok könnyen a szabályok bevezetésének elszabotálása mellett dönthetnek, hiszen ha később szorítják korlátok közé pénzügyi szektorukat, akkor azzal egyes vélemények szerint előnyt szerezhetnek a többi országgal szemben.

Nagy lemaradások

Az IMF áprilisban kiadott pénzügyi szabályozási jelentése szerint a hat területből csak egy esetében állnak jól a hatóságok, három területen viszont nagyon le vannak maradva − ezek a derivatív értékpapírok és az árnyékbankrendszer szabályozása, valamint a nyilvánosságra hozott adatok. Még a legfontosabbnak tartott területen, a tőkekövetelményeknél is nagy az elmaradás a korábban vállalt dátumokhoz képest. A bázeli bizottság 27 tagországából eddig mindössze három véglegesítette az elvileg januárban már életbe lépő Basel−III-as szabványok törvényi előírásait, 18 tagnál vázlatok vannak, hat tag pedig egyelőre nem tett semmit. Az európai országokban és Japánban a bázeli bizottság szerint aggodalmat okoz, hogy az eredeti megállapodásnál lazábban definiálták a banki tőke fogalmát. Kína pedig már be is jelentette, hogy a lassuló növekedés miatt elhalasztja a szabványok bevezetését.

A vezetők azonban nem mondhatnak le teljes mértékben a pénzügyi szabályozásról: erre figyelmeztet éppen a spanyol bankválság vagy a közelmúltban váratlanul hatalmas veszteséget bejelentő JP Morgan esete. Mindkét esetben a szabályozás elégtelenségére utal, hogy a hatóságoknak fogalmuk sem volt az összes stresszteszten és kockázati elemzésen gond nélkül túljutó pénzintézetekben rejlő kockázatokról.