Vlagyimir Putyin márciusi államfői újraválasztását és a nyári oroszországi labdarúgó-világbajnokságát sikeres megrendezését tartotta 2018 két legfontosabb eseményének hazájában - idézi az elnök szokásos év végi sajtótájékoztatóján elhangzottakat Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó orosz származású publicistája. A kép azonban nem ilyen rózsás. Igaz ugyan, hogy márciusban a szavazók 77 százalékának támogatásával lett újra elnök, de a szakértők kiderítették, hogy újra csalások voltak a voksolásnál és ez még nem minden.

A kormányzóválasztásokon ugyanis nem sikerült elérni ugyanezt a sikert: bár a Kreml megőrizte hatalmát a legfontosabb távol-keleti régióban, a szavazók könnyebben megtalálták a módját, hogy ellenálljanak a voksukra vadászó manipulációnak, illetve a csalásoknak. A legnagyobb elégedetlenséget azonban a nyugdíjkorhatár emelése váltotta ki (a nőknél 55-ről 63, a férfiaknál 60-ról 65 évre, miközben az átlagéletkor 67 év), amit ugyan szép csendben, a focivébé alatt akartak bejelenteni, de ez nem sikerült mérsékelni a felháborodást.

Kapcsolódó

Zuhanás

Putyin népszerűsége az év felétől kezdve meredek lejtőre került: az április 82 százalékról decemberre 66 százalékra szánkázott le. Bár a világ bármely politikusa örülne, ha 60 százalék felett mérnék a közvélemény-kutatók, az orosz elnök kapott még egy rossz hírt. Az utolsó független oroszországi intézet, a Leveda Center egyik vizsgálata azt találta, hogy az oroszok 61 százaléka szerint teljes mértékben felelős az ország bajaiért, azaz nem az ármánykodó külső ellenségek vannak ezek hátterében. Ez rekord az e kérdést firtató mérések történetében - hívja fel a figyelmet a Bloomberg publicistája.

Összességében az idei év legnagyobb újdonsága, hogy Putyint immáron lehet bírálni, s ezzel a lehetőséggel főként a fiatalok élnek, akik jelentős része - az 1990 óta született generáció - nem ismert más első számú orosz vezetőt az életében. Amikor a sajtótájékoztatón megkérdezték az elnököt, hogy nem fél-e a fiatalok elvesztésétől, annyit mondott: időre és türelemre van szükség ahhoz, hogy meggyőzzék őket azoknak a konzervatív értékeknek a helyénvalóságáról, amelyeket ő is vall.

Valójában a focivébé sem abból a szempontból siker, amire Putyin gondol - hogy sikerült zavartalanul lebonyolítani -, hanem abból, hogy megnyitotta az országot a külföldiek előtt. Az oroszok évek óta csak ellenséget látnak a nyugaton élőkben, ám 2018 nyarán fesztiváli hangulatban találkozhattak velük.

Ügyetlenség

Pjotr Verzilov a Pussy Riot női punkzenekar producere és az együttes tagjai rendőrruhában szaladtak be a játéktérre a vébédöntőben, hogy felhívják a figyelmet arra, milyen arcát mutatja Oroszország a hétköznapokban. Szeptemberben Verzilovot egy bírósági meghallgatás után megmérgezték, s végül Németországban mentették meg az életét. A két ügy közötti esetleges összefüggésre sosem derült fény, ám miután a moszkvai titkosszolgálat belekeveredett egy korábbi orosz ügynök megmérgezésébe Nagy-Britanniában, mindenkinek úgy véli, ugyanez van a háttérben - írja Bershidsky.

Ez is blamálta a kormányzatot és az ország élén álló, mindenható vezetőt, ám rátett minderre egy lapáttal, hogy kiderült: orosz zsoldosok harcolnak Ukrajnától kezdve Szírián át Közép-Afrikáig számos távoli fronton. Putyin találkozója Donald Trumppal júliusban szintén kétbalkezesre sikerült, mert az amerikai elnököt otthon árulással vádoltak azért, mert nem kérte számon orosz kollégáján mindazt, amit az USA kifogásol az orosz politikában (a demokratikus választások manipulálását az interneten, a titkos ukrajnai beavatkozást).

A gáz még működik

Végül kudarcosra sikerült az orosz államfő próbálkozása, hogy a moszkvai vezetéssel szimpatizáló európai pártok segítségével növelje befolyását az EU-ban. A legjobb példa Matteo Salvini az olasz Liga vezetője, aki a tavasszal megalakult római kormány belügyminisztere lett, s bár korábban hangosan ellenezte a 2014-es ukrajnai beavatkozás miatt bevezetett Moszkva-ellenes nyugati szankciókat, kormánya semmit sem tett ezek megszüntetése érdekében.

Az egyetlen siker, amit Putyin 2018-ban elkönyvelhetett az európai gázexportot érinti: a német kormány keleti szomszédai és az USA tiltakozása ellenére kitart az Oroszországot és Németországot az Észak-tenger alatt közvetlenül összekötő északi áramlat 2. gázvezeték építésének befejezése mellett. Emellett elérte Törökországot a Fekete-tengert átszelő török áramlat, amely továbbépülhet Európa felé (bár ha ez nem sikerülne, akkor ez a projekt sem fogja növelni Putyin dicsőséglistáját).

Gyenge előjelek

A Trump-adminisztráció ugyan fel kívánja függeszteni a Rusal, a legnagyobb orosz alumíniumfeldolgozó elleni szankciókat, ám januártól demokrata többségű lesz a washingtoni képviselőház, amely keményebben fog fellépni Oroszország ellen, mint az eddigi republikánus alsóház - véli a Bloomberg cikkírója. Szíriából ugyan kivonulnak az amerikai katonák, de ettől még Putyin nem dicsekedhet a Nyugaton elfogadhatatlan Bassár el-Aszad szír elnök barátságával és a polgárháború után helyreállítást Franciaország és Németország nagy üzletének ígérkezik.

Ukrajnában semmi jóra nem számíthat a Kreml. Szimbolikus lépés, hogy 2018 végén az ottani ortodox egyház levált az oroszról: ez a jelképe annak, hogy az ukránok spirituálisan függetlenné válnak nagy szomszédjuktól. A hangulat annyira oroszellenes, hogy bárki nyeri a tavaszi elnökválasztást, még taktikai megfontolásból sem tehet gesztusokat Oroszországnak vagy Vlagyimir Putyinnak.

Rossz év lesz

Bershidsky szerint a rossz 2018 után még rosszabb jön Putyinnak 2019-ben. A stagnáló, gyenge hatékonyságú, korrupcióval szennyezett gazdaság és a további megszorításokat elutasító lakosság annyira meggyengíti hazai pozícióját, hogy nem sok kockázatot vállalhat a külpolitikában. Ha megpróbálná valamilyen konfliktussal erősíteni nemzetmentő imázsát, mint a Krím félsziget bekebelezésével tette 2014 tavaszán, az a visszájára fordulhat, mert az emberek anyagi nehézségeik egyik okozóját láthatják benne.

Az új évben nem adnak majd lendületet az orosz belpolitikának olyan események, mint 2018-ban az elnökválasztás és a focivébé. Putyin továbbra is a vele szemben teljesen elutasító Nyugattal néz majd szembe.

Küszködnie kell azzal, hogy megtartsa befolyását a Közel-Keleten és Afrikában, miközben az újra csökkenő olajár miatt az energiahordozó-exporttól függő hazai költségvetés egyensúlyát is biztosítania kell. Mivel nem várhatók látványos sikerek, az autokrata vezető népszerűsége tovább gyengülhet, miközben az elitben felerősödhetnek a Putyin utáni érával kapcsolatos helyezkedések és harcok.