A néhai Szovjetunió számos volt tagországa komoly áldozatot és kockázatot vállalt azzal, hogy ellenállva az orosz gazdasági és politikai integrációs törekvéseknek inkább Európa felé fordult. Társadalmaik a jobb élet reményében döntöttek amellett, hogy az EU-t választják, és az unió 2009-ben elindult keleti partnerségi programjától meg is kapták az ígéretet arra, hogy segítik közeledésüket. A tettek azonban inkább arra utalnak, hogy Európa hátat fordított keleti partnereinek - derül ki a bne régiós hírportál elemzéséből.

A rigai csúcson az EU vezetői megszavaztak 1,8 milliárd euró hitelt Ukrajnának, ami legfeljebb a tűzoltásra elég a gazdasági összeomlás szélén álló, polgárháború dúlta országban. Emellett megítéltek 200 millió euró támogatást Grúziának, Moldovának és Ukrajnának, amelyek társulási szerződést írtak alá az EU-val. Vízummentességet ígértek Grúziának és Ukrajnának, de ebből leghamarabb egy év múlva lehet valami. A tanácskozás záródokumentuma ugyanakkor egy szót sem ejt a partnerek uniós csatlakozási lehetőségéről és az EU vezetői arról beszéltek sajtótájékoztatóikon, hogy a partnerség keretében csak "lépésről lépésre" erősödhetnek a felek kapcsolatai.

Előre fizettek

A partnerséget vállaló országok drágán fizettek azért, hogy hátat fordítottak Moszkvának. Ukrajnában emberéletekbe került ez a váltás. A véres lövöldözéssel végződő, majd a Krím orosz megszállásához és a délkelet-ukrajnai polgárháborúhoz vezető kijevi tüntetések akkor kezdődtek, amikor Viktor Janukovics akkor államfő 2013 őszén korábbi ígéretét megszegve, orosz nyomásra elállt a partnetségi megállapodás aláírásától.

Grúziát, Moldovát és Ukrajnát orosz importtilalom sújtja, amely elzárja cégeiket tradicionálisan legnagyobb piacuktól. Belaruszt és Örményországot Moszkva becsábította az irányítása alatt álló Eurázsiai Gazdasági Unióba (EEU), Azerbajdzsán egyelőre sikeresen sasszézik el a nagy medve ölelése elől. A keleti partnerségben részt vevő országok jelentős részének le kellett értékelnie valutáját az Oroszországgal vívott gazdasági háború miatt, miközben a nyugati külföldi tőke továbbra is kerüli gazdaságikat. Az orosz nagyvállalatok viszont jelen vannak náluk.

Nincs miből

Európa azonban nincs abban a helyzetben, hogy teljesítse a vele szembeni elvárásokat. A kontinens országainak többsége még ki sem lábalt a recesszióból és óriási adóssághalmot görget maga előtt. Nincs olyan állam, amely képes és hajlandó lenne vállalni az EU további bővítésének anyagi terheit. És akkor még nem is beszéltünk a bevándorlással kapcsolatos, finoman szólva ellentmondásos álláspontokról. Nem véletlen, hogy gyakorlatilag a vízumkönnyítéseket is levették a napirendről.

Még azok a kereskedelmi megállapodások sem eredményeztek számottevő bővülést az árucserében, amelyeket egyes partner államok nemrégiben ratifikáltak. Számos korlátozást ugyanis nem töröltek el, pontosabban csak apránként szüntetik meg ezeket, ha a keleti-európai országok végrehajtják azokat a reformokat, amelyeket az Brüsszel elvár tőlük.

Keserű megjegyzések

A partnerek fáradásának jelei az elmúlt hónapokban már megmutatkoztak néhány politikus nyilatkozatában. Jó lenne, ha lenne némi méz is madzagon - mondta Eka Metreveli, a grúz stratégiai kutatóintézet elemzője a Financial Timesnak arra célozva, hogy a vízummentes európai beutazás lehetőségének lebegtetése nem elegendő a társadalom reményeinek ébren tartásához. Úgy érezzük, hogy próbálunk megfelelni az elvárásoknak, de semmi választ nem kapunk erre. Eközben Oroszország itt van a szomszédban.

Alekszander Vucic szerb miniszterelnök szintén a türelem elfogyásáról panaszkodott a Euronewnak. Energiát, időt és politikai hitelünket fektettük a csatlakozási folyamat előremozdításába, kemény reformokat indítottunk, előreléptünk a koszovói albánokkal folytatott párbeszédben, ám azt látjuk, hogy még csak nem is tisztelik ezeket az erőfeszítéseinket.

Viktor Juscsenko, Ukrajna korábbi Európa-barát elnöke arra figyelmeztetett egy interjúban néhány napja, hogy országának gazdasága 12 százalékkal zsugorodhat idén, ami felér egy katasztrófával. Eközben lemondták a múlt hónap végére összehívott donorkonferenciát, mert brüsszeli tisztviselők úgy látják, hogy Ukrajna egy feneketlen pénznyelő kút. Ráadásul a költségvetés öt százalékát kell védelmi kiadásokra fordítani, amit nyilvánvalóan nem bír ki az ország.

Jöhetnek az oroszok?

A rigai EU-csúcs sovány eredménye néhány vagy akár az összes potenciális partner országban felerősítheti a már megjelent szimpátiákat Oroszország iránt. A Janukovics-ellenes tüntetések szervezői abban bíztak, hogy működésképtelen, kleptokratikus államukat átalakíthatják egy olyan jogállammá, amely az EU tagja lehet. Arra számítottak, hogy mára már látnak ebből valamit. Ehelyett megkapták az IMF és az EU elvárásainak megfelelő kemény reformokat.

Nemrégiben demonstrálók egy csoportja meghatározatlan ideig tartó tiltakozó akciót indított a parlament előtt a több mint háromszorosára drágult gázárak miatt. (Az IMF régi elvárása volt, hogy építsék le az ártámogatásokat, amelyek elviselhetetlen terhet rónak a költségvetésre) Néhány hete bányászok utaztak Kijevbe, hogy tiltakozzanak elmaradt béreik miatt. Egyesek szerint a 2013-2014-es demonstrációkhoz hasonló, újabb tüntetések indulhatnak a Maidanon a jelenlegi elnök és kormánya ellen.

Grúziában erősödik az oroszbarát hangulat. A legutóbbi közvélemény-kutatások szerint egy év alatt duplájára nőtt az EEU-tagság támogatottsága. Örményország és Kirgizisztán már beadta a derekát, belépett a Moszkva vezette szervezetbe, mert vezetőik rájöttek: hiába részesítik előnyben az európai közeledést, nem számíthatnak Brüsszel segítségére.