Életképek egy elvarázsolt szerkesztőségből és a kisbetűs életből

A papám, akit a Párt az 1960-as években a Népszabadság élére vezényelt, tehát kívülről került a sajtóba, azt mondta, szerinte az újságírók találják ki a vicceket. Hát, végül is azért fizetik őket, hogy a fonákjukról is lássák a dolgokat. De mi van, ha valamelyikük csak onnan látja?
Komócsin Sándor, 2019. augusztus 28. szerda, 16:21
Fotó: Napi.hu / Komócsin Sándor

Lehet, hogy a Napi.hu nem a magyar média zászlóshajója, de van valami, amiben túltesz versenytársain: ennél harsányabb szerkesztőség biztosan nincs Magyarországon. Erről a vele szomszédos irodákban dolgozók tudnának mesélni. A képlet ismert: valaki felolvas egy hírt, amit a többiek kommentálnak, majd jöhet a hangos röhögés.

Egy példa: Kínában találtak egy 2000 éves sírt, amelybe a halottat egy mini terrakotta hadsereg, 30 centiméter magas agyagkatonák és lovacskák társaságában temették el. Réka kolléganő kommentje: engem csokis keksszel temessenek el, ne lovacskákkal! Vagy egy másik: a félmilliárd forintért kapható Bugatti Veyron szuper sportautónak az olajcseréje is ötmillió forintba kerül. Dani kolléga kommentje: Feri haverom azt is megcsinálná ötezerért, mint a Ladáét.

Az újságíró egyik dolga, hogy szarkasztikus legyen: ne vegye be, amit a fejesek mondanak, keresse a púder mögött, amit eltakar. A csipkelődést persze nem szabad túlzásba vinni, hiszen a sajtó mégiscsak komoly dolog. A lentebb letölthető e-könyvben azonban éppen ezt a hibát követem el: száműzöm a komolyságot a mindennapi életből vett történetekből. Ezt a fülszöveg is igazolja:

Kérdeztem tőle, hogy az ő kutyája milyen kategóriába tartozik? Kiskutya, középkategóriás kutya vagy inkább csak alsó középkategóriás? A fotók alapján, amiket mutatott, legfeljebb az utóbbiba soroltam volna. Mert egy német juhász például középkategóriás kutya négyhengeres motorral, elektromos fékasszisztenssel, hat légzsákkal stb. De az ő vörös kis ebében (vagy barnában, attól függ, merről süt rá a nap) még egy rendes légkondi sincs. Jó, lehet, hogy az ablak elektromosan letekerhető, de ma már minden kutyát ezzel szállítanak.

Szerinte az ő kutyája full extrás középkategóriás eb (naná!), a farkaskutya az már a nagy kategória, 59 légzsákkal, 12 csatornás, rádió-távirányítású központi zárral, atombiztos légkondival és menet közben felfújható kerekekkel. Rendben. Mondjuk, hogy ezt elfogadjuk. De akkor hova sorolunk egy bernáthegyit? Szerinte az már SUV. Automatikusan bekapcsolódó négykerékmeghajtással, változtatható alvázmagassággal és beépített videórendszerrel.

Aztán megkérdeztem tőle, hogy az ő kutyáján van-e tolatóradar? Azt mondta: van. Szerintem kamuzott. Ezeken a nyolcéves vörös (barna) kis - szerintem alsó középkategóriás - kutyákon még nincs tolatóradar. Teljesen vakon hátrálnak, amikor megtámadja őket egy őshonos, hangsúlyozottan magyar és persze prémium kategóriás (automata légkondi és beépített italbár a hátsó üléseken utazóknak) oroszlán a Hűvösvölgyben, ahol sétáltatni szokta az ebét. Bár a budai erdőkben élő oroszlánt a korszellemnek megfelelően manapság inkább magyarlánnak kellene neveznünk.

Az e-könyv itt tölthető le pdf és e-pub formátumban (sajnos a reklámblokkoló megakadályozza a megnyitásukat). Vigyázat, a címlapon és a sztorik egy részénél a szerző hozzájuk illő, saját illusztrációi láthatók!

HOZZÁSZÓLÁSOK