Az IMF tanulmányt közölt azokról a hibákról, amelyeket a görög adósságválság kezelésének első szakaszában elkövetett. A 2009 őszén megválasztott athéni kormány az év vége felé ismerte be, hogy az ország statisztikai adatszolgáltatása a korábbi években nem felelt meg a valóságnak, ezért a költségvetési hiány jóval nagyobb annál, mint amit számítottak. Az ország a fizetésképtelenség közelébe került, amit az eurózóna tagországai és a Nemzetközi Valutalap rendkívüli kedvezményes hitel nyújtásával próbált megelőzni 2010 májusában. Összesen 110 milliárd eurót adtak, majd miután kiderült, hogy ez kevés, további 130 milliárdot dobtak össze a második, 2012 februárjában induló programban. A görögök máig nyögik a kölcsönökért cserébe vállalat kő kemény megszorításokat.

Az első csomag folyósítása előtt az a veszély fenyegetett, hogy Görögország összeomlik, magával rántva a közös európai valutát használó országcsoport további gyenge láncszemeit - emlékeztet az IMF beismerő tanulmánya. A vészhelyzetben a Valutaalap szakemberei a szervezet szabályait megszegve nyújtottak különleges hitelt az országnak. Az egyik alapszabály kimondja, hogy ilyen programot csak akkor lehet indítani, ha a kisegített ország államadóssága középtávon - nagyjából ötéves távlatban - finanszírozható. Görögország esetében azonban ma már nyilvánvaló, hogy még a vállalt súlyos kiadáscsökkentési és bevételnövelési intézkedések végrehajtása sem garantálta, hogy a kormány képes lesz törleszteni a tartozásokat.

Bizonytalanság és reszketés

A bizonytalanság olyan nagy volt, hogy az IMF stábja nem tudta felmérni, mekkora az az adósság, amelyet Görögország még képes visszafizetni - mentegeti embereit a Valutalap. Ugyanakkor át akarták nyomni a hitelprogramot a döntéshozókon, mert attól tartottak, hogy a görögök betegsége megfertőzi az eurózónát és súlyos hatással lesz az egész világgazdaságra is. Ez az aggodalom vezetett oda, hogy módosították a fenntartható adósság kritériumát.

Az IMF "visszatartási tevékenységként" értékeli a 2010 májusa és 2012 márciusa közötti időszak beavatkozását, amelynek az volt az haszna, hogy időt adott az eurózóna vezetőinek a válság tovagyűrűzését megakadályozó tűzfalak kiépítésére. Ezzel egyben a világgazdaságot is megóvták attól, hogy az európai adósságválság sokkszerű hatást gyakoroljon rá. Görögország tagja maradt a közös európai valutát használó országok közösségének, gondjai viszonylag kis kárt okoztak határain kívül.

Brutálisan nagy tévedések

Ezt a sikerként értékelhető körülményt azonban beárnyékolja számos súlyos hiba és tévedés. A piac bizalmát nem sikerült visszanyerni, a görög bankok elvesztették betéteik 30 százalékát és a gazdaság sokkal mélyebb recesszióba zuhant, mint várták. A GDP 2012-ben 17 százalékkal maradt el a 2009-estől, szemben az EU és az IMF előrejelzésével, amely 5,5 százalékos visszaesést jósolt. Ráadásul az eredeti prognózist csak a 2011. decemberi ötödik felülvizsgálatnál módosították. A munkanélküliségi ráta 2012-ben 25 százalék volt, míg az első program előrejelzése 15 százalékkal számolt erre az évre.

A Valutaalap elismerte azt is, hogy hiba volt késlekedni a görög adósságok egy részének leírásával. A magánhitelezők - bankok, befektetési alapok, kisbefektetők - kezében lévő kötvények rétékének nagy részét csak 2012 első felében faragták le egy kötvénycsereprogram keretében. Ezt a válságkezelés első szakaszában kellett volna megtenni. A halogatás azt az érzetet keltette a gazdaság szereplőiben, hogy az eurózóna nem képes a krízis lecsendesítésére, és ezzel súlyosbította a visszaesést.

A korai adósságátütemezés azonban nem volt elfogadható az eurótagországoknak, mivel sok olyan volt közöttük, amelynek bankjai nagy görög kötvényállományokkal rendelkeztek. (Mire 2012-ben ezek értékét leírták, jelentős csomagoktól szabadulhattak meg.) Végül a Valutaalap elismeri azt is, hogy kívánnivalót hagyott maga után a munkamegosztás az EU-IMF-ECB trojka tagjai között. Az időnként nagy véleménykülönbségek ellene azonban ez a hármas összességében megfelelő együttműködéssel oldotta meg feladatait.