A dán és a holland nyugdíjrendszer bizonyult a legjobbnak abban az összehasonlításban, amelyben 37 országot hasonlított össze a Mercer nevű globális tanácsadó cég. A társaság összesen 40 faktor alapján hasonlította össze a nyugdíjrendszereket, s ezekből képzett egy úgynevezett Melbourne Mercer Global Pension Indexet. A tanulmány készítői szerint a legjobb nyugdíjrendszerrel Hollandia és Dánia rendelkezett a vizsgált országok közül, az Egyesült Államok például ebben a rangsorban a 16. helyre futott be.

A két említett ország abból a szempontból bizonyult a legjobbnak, hogy milyen pénzügyi biztonságot nyújt a rendszer a majdani nyugdíjasoknak. A két első rendszer A osztályzatot kapott, a következő, Ausztrália B pluszt, míg a tizedik helyig sorra kerülők (Norvégia, Finnország, Szingapúr, Új-Zéland, Kanada és Chile) B-t.

Inkább eladósodnak

Az országok három különböző alindex alapján is besorolásra kerültek, az alapján, hogy nyugdíjrendszerük mennyire megfelelő, igazságos és fenntartható a jelenlegi gazdasági és demográfiai folyamatok mellett. Hiába volt az osztrák rendszer például tisztességesnek tekinthető, ha a fenntarthatóságára alig 22 pontot kapott a lehetséges 100-ból, ebből a szempontból már csak az olasz rendszer szerepelt rosszabbul, 19 pontos eredményével. Ez azt jelenti, hogy szinte biztos, hogy mindkét ország esetében fenntarthatatlan a jelenlegi nyugdíjrendszer hosszútávon.

A tanulmány nem csak a nyugdíjrendszerek működését vizsgálta, hanem azt is, hogy milyen összefüggés van a nyugdíjcélú megtakarítások szintje, a háztartások adósságállománya és a háztartások fogyasztása között. Más szóval, érvényesül-e egyfajta vagyonhatás a fogyasztásban a nyugdíjvagyonon keresztül is. A tanulmány szerint nem csak a fogyasztás, de az eladósodási hajlandóság is nő párhuzamosan a nyugdíjcélú megtakarítások növekedésével. A szerzők szerint az mondható el, hogy minden egyes nyugdíjcélra félretett dollárhoz az emberek közel 50 centnyi plusz adósságot hajlandóak felvenni. Ez arra utal, hogy a befektetések értékének növekedésével az emberek hajlandóak akár a fogyasztásukat is egyre inkább hitelből finanszírozni.

A vizsgált nyugdíjrendszerek egyébként átlagosan a három alkategóriában a fenntarthatóság szempontjából kapták a legrosszabb minősítést. Ez persze nem újdonság, hiszen a várható élettartam növekedésével evidens, hogy a jelenlegi felosztó-kirovó rendszerek előbb-utóbb nehezebben fenntarthatóvá válnak.