Elindult a visszavágó - Trump egyelőre unja

Boring (unalmas) - reagált twitterüzenetben Donald Trump, az USA elnöke az ellenzéki Demokrata Párt elnökjelölt-aspiránsainak első tévévitájára már a vita közben. Valószínűleg nem csupán hívei értenek egyet vele.
Komócsin Sándor, 2019. június 29. szombat, 19:01
Fotó: Getty Images

Túl sok demokrata akar elérni egy célt, a párt elnökjelölt-aspiránsainak első tévévitája azt bizonyította, hogy szűkíteni kell az egyelőre több mint két tucat indulóból álló listát - értékeli a 2020. novemberi amerikai elnökválasztási kampány első nyilvános vitáját Edward Luce, a Financial Times (FT) Egyesült Államokkal foglalkozó publicistája. Ami azt illeti, nem pusztán taktikai hibát lát abban, hogy túlságosan sok az elnökjelölt-aspiráns, hanem az ellenzéki párt stratégiai gyengeségének megjelenését véli felfedezni.

Olyan sok az induló, hogy az első vitát több részletben, tízfős csoportokban rendezik meg. Még így is olyan sokan voltak a színen, hogy hiába próbált minden résztvevő összehozni egy olyan pillanatot, amely végigszáguldhat a médián, beleértve ebbe a közösségi médiát is, emlékezetessé téve a szereplését, egyikük sem járt sikerrel.

A második kör hasonló forgatókönyvet ígér - véli az FT publicistája -, egyszerűen azért, mert az elnökjelölt-aspiránsokra igaz a mondás: a kevesebb több lenne. (Ez be is jött, a fő attrakció a 77 éves Joe Biden noszogatása volt egyes versenytársai részéről, hogy adja át a stafétabotot a fiatalabbaknak.) Más szóval minél gyorsabban szabadulnak meg az esélytelen indulóktól, annál hamarabb találhatják meg Donald Trump kihívóját.

Grundfoci

A meccs jelenleg olyan, mint a kisgyerekek grundfocija: minden játékos a labda körül tolong, hogy végre beleérhessen. A demokraták arra hivatkoznak, hogy pártszabályaik szerint egy nyílt versenyben, azonos esélyeket kell adniuk minden jelöltnek arra, hogy maga mellé állítsa az előválasztásokon szavazó párttagságot. Ez a hozzáállás azonban az FT cikkírója szerint csak arra jó, hogy az indulók valamennyire megismertessék magukat, aminek alapján később találhatnak kiadót az életrajzukhoz vagy tévékommentátorokká válhatnak.

Az önjelöltek többségének több mint nyilvánvalóan semmi esélye arra, hogy az Egyesült Államok elnökévé válasszák. Csak közhelyeket tudnak pufogtatni, amivel elveszik a vita élét és tartalmatlanná teszik a beszélgetést - nem véletlen, hogy az első tízfős felvonulás közben Trump csak ennyit twittelt: BORING!. Igaza volt: az FT publicistája egyetért vele abban, hogy a vita unalmas volt.

Hozzáteszi még ehhez, hogy megismétlődhet a 2016-os elnökválasztás republikánus forgatókönyve: akkor is tucatnyi jelölt aspirált az elnökjelöltségre, ami arra sarkallta egyiküket (Trumpot), hogy ajtóstól rontson a házba, avagy elefántként viselkedjen a porcelánboltban, azaz udvariatlanul viselkedjen, mert így tudott már az elején minden figyelmet magára vonni.

Alapprobléma

A két focicsapatnyi demokrata elnökjelölt felhívja a figyelmet a párt egyik strukturális problémájára - véli az FT cikkírója. Nevezetesen arra, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítanak az államfői posztnak. Minden demokrata politikus elnök akar lenni, nem képviselőházi képviselő vagy szenátor. Ez az egyik oka, hogy a republikánusok stabilan birtokolják a többséget a szenátusban annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások országos szinten a demokraták többségi támogatását mutatják.

E stratégia vezet azután oda, hogy az új elnök, ha demokrata lesz, bele fog szaladni abba, amit a Republikánus Párt szenátusi többségét vezető politikusról nevezzünk Mitch McConnell-problémának. Az FT publicistája szerint McConnell arra is képes, hogy a vasúti pálya közepén állva megállítson egy 300 kilométer/órás sebességgel száguldó japán szupervonatot. Vele szemben egy demokrata elnöknek semmi esélye sem lesz keresztülvinni egy új egészségügyi rendszerről szóló törvényt vagy egy zöld New Dealt, amelyekről az elnökjelölt-aspiránsok élénken vitáznak, egymásra licitálva abban, melyikük tudna nagyobbat alkotni ezeken a területeken.

Obama tapasztalata

Barack Obama, az utolsó demokrata elnök regnálásának háromnegyedében (2010-től 2016-ig) szembe került a republikánusok kongresszusi obstrukciójával. Így tudna mesélni párttársainak arról, hogyan keserítette meg ez az életét. Az FT publicistája szerint ezért az segítene a legtöbbet a demokraták remélt következő elnökének, ha az elnökségre aspiráló politikusaik többsége inkább szenátor akarna lenni, és elérné ezt - az elnökségnél kétségtelenül szerényebb - célt. De Obama neve el sem hangzott az első demokrata elnökjelöltvitán. Ezen talán el kellene gondolkodniuk!

HOZZÁSZÓLÁSOK