A holland gazdasági ügyekben eljáró közigazgatási fellebbviteli bíróság, a College van Beroep voor het bedrijfsleven abban a kérdésben kérte az Európai Bíróság véleményét, hogy valamely vállalkozás az előfizetőire vonatkozó adatokat köteles-e egy másik tagállamban székhellyel rendelkező telefonos tudakozó- és telefonkönyv-szolgáltató rendelkezésére bocsátani.

Amennyiben igen, akkor az előfizetők számára meg kell-e hagyni a választási lehetőséget, hogy a hozzájáruljanak adataik átadásához az alapján, hogy az adatokat kérő vállalkozás mely országokban nyújtja a szolgáltatásait. A holland bíróság ennek kapcsán az szerette volna megtudni, hogy hogyan kell egyensúlyt teremteni a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének és a magánélet védelme elvének tiszteletben tartása között.

Kapcsolódó

A konkrét ügy, amelynek kapcsán ezek a kérdések felmerültek az volt, hogy a belga European Directory Assistance (EDA) társaság, amely belga területről elérhető tudakozó- és telefonkönyv-szolgáltatást kínál, Hollandiában működő Tele2-től, a Ziggótól és a Vodafone Liberteltől azt kérte - az egyetemes szolgáltatásról szóló európai irányelvet átültető holland jogszabályban előírt kötelezettségre hivatkozva -, hogy bocsássák rendelkezésére az előfizetőikre vonatkozó adatokat. A szolgáltatók azonban úgy vélték, hogy a kérdéses adatokat nem kötelesek valamely más tagállamban székhellyel rendelkező vállalkozás számára megadni, így a kért adatok szolgáltatását megtagadták.

Nincs diszkrimináció!

Az Európai Bíróság egyrészt megállapította, az egyetemes szolgáltatási irányelv szabályai akkor is érvényesek, ha más tagállamban is van az adatokat kérő vállalkozás székhelye, mint amelyben az előfizetőkhöz telefonszámot rendelő vállalkozás székhelye található. Sőt, az irányelv minden olyan észszerű kérésre vonatkozik, amely a nyilvánosan elérhető telefonkönyvek és nyilvánosan elérhető tudakozószolgálatok szolgáltatása céljából történő rendelkezésre bocsátásra irányul. Az irányelv továbbá azt is előírja, hogy az említett rendelkezésre bocsátásnak megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie.

Vagyis ez a cikk egyáltalán nem tesz különbséget aszerint, hogy a kérelmet előterjesztő vállalkozásnak ugyanabban a tagállamban van-e a székhelye, mint annak a vállalkozásnak, amelyhez ezt a kérelmet intézték.

A bíróság megállapította, hogy az előfizetői adatok átadását nem lehet megtagadni csupán arra hivatkozva, hogy a kérelmező vállalat székhelye egy másik tagállamban van - ez összeegyeztethetetlen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvével.

És az adatkiadás?

Az előfizetők mérlegelési lehetőségére vonatkozó kérdésre az Európai Bíróság azt válaszolta, hogy amennyiben az előfizetőhöz telefonszámot rendelő vállalkozás az előfizetőt tájékoztatta arról a lehetőségről, hogy a személyes adatait a nyilvános telefonkönyvben való megjelentetés céljából valamely harmadik vállalkozáshoz továbbíthatja, és az előfizető ehhez hozzájárult, akkor ugyanezen adatoknak egy másik vállalkozáshoz történő továbbításához nem szükséges a szóban forgó előfizető újabb hozzájárulása, ha biztosítják, hogy az érintett adatokat nem fogják más célokra felhasználni, mint amelyekre azokat az első megjelentetés érdekében összegyűjtötték. Ez nem sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájában elismert személyes adatok védelméhez való jog lényegét.

A bíróság továbbá megállapította, hogy miután ezek a vállalatok - EU-n belüli székhelytől függetlenül - egy olyan, nagymértékben harmonizált szabályozási keretben működnek, amely az egész unióban ugyan olyan mértékben követeli meg az előfizetők személyes adatainak védelmének tiszteletben tartását, az előfizetőihez telefonszámokat rendelő vállalkozásnak nem kell azt kérnie az ügyfeleitől, hogy az adataik továbbadásáról szóló hozzájárulást annak függvényében adják meg, hogy adataikat mely tagállamban működő szolgáltatónak továbbítják.