Európa történetének egyik legnagyobb kihívása előtt áll. A történelem teszteli, hogy fennmaradhat-e, képes-e hatékonyan működni és választ adni a vele szemben támasztott követelményekre az Európai Unió, amely segített véget vetni a kontinens több évszázadon át húzódó, véres konfliktusainak - írja Fred Kempe, az Atlantic Council, az USA egyik legbefolyásosabb stratégiai kutatóintézete elnök-vezérigazgatója, számos bestseller könyv szerzője a CNBC-n megjelent cikkében. A jó hír az, hogy az európai parlamenti választások várhatóan segítenek megfelelni a kihívásoknak.

A szavazás nyomán felálló új Európai Parlament várhatóan a korábbinál nagyobb demokratikus felhatalmazással, dinamikusabban járulhat hozzá a feladatok megoldásához, a választók nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy kit küldenek az EP-be, s ezért közelebb érezhetik magukhoz a parlamentet. A rossz hír, hogy Európa lakói továbbra sincsenek tisztában azzal, milyen törékeny az a történelmi jelentőségű intézményrendszer, amelyet létrehoztak, nem kellően elszántak arra, hogy továbbfejlesszék a békét és prosperitás hozó, 74 éves európai projektet.

Kapcsolódó

Amerikából nézve

Az amerikai politológus-stratéga még ennél is nagyobb gondnak tartja, hogy az Egyesült Államok vezetése, és főként Donald Trump államfő nem igazán hajlandó egyértelműen világossá tenni, hogy Európa jelenlegi formájának kialakítása az USA történetének legnagyobb külpolitikai teljesítménye. Ez a rendszert két világháború vérengzése és a hidegháború újabb világégéssel fenyegető szembenállása után sikerült megteremteni.

A szakértő szerint olyan fordulópont előtt állhatunk, milyen 1919, 1945 vagy 1989 volt: bármilyen ideológiai, technológiai, geopolitikai kihívás előtt áll is Európa, a világot formáló erők küzdelmének középpontjába kerül. Kempe idézi Soros György magyar származású amerikai üzletembert, aki szerint Európa holdkórosként sétál a feledésbe.

A kontinens lakóinak fel kellene ébredniük, mielőtt késő nem lesz, ha nem térnek magukhoz ideológiai álmaikból és lázálmaikból, akkor az EU a Szovjetunió sorsára jutva széthullik. Soros úgy látja, sem Európa lakói, sem vezetői nem látják a világon zajló forradalmi változásokat, amelyeknek számos kimenetele lehet, s ezért igen bizonytalanná teszik a jövőt.

Erre és az ehhez hasonló megjegyzésekre mindig az a válasz, hogy az USA-ban újra és újra lebecsülik az EU túlélőképességét, amivel a CNBC cikkírója egyetért. Az EP-választásokkal az unió politikai erőinek ideológiai frontvonala nemzetek feletti szintre emelkedik, ami jó, mert valódi páneurópai parlamentet teremt, amely pontosan tükrözi a nemzeti választóközönségek preferenciáit, s ezért növelheti az EU-ba vetett bizalmukat. Ez azonban csak akkor hozhat sikert, ha az EU képes lesz megoldani három alapvető problémáját.

Lassú gazdasági növekedés

Nem csoda, hogy a populisták előretörnek a hagyományos pártok rovására, amikor az utóbbiak irányítása alatt elmaradnak a gazdasági eredmények. Az eurózóna GDP-je a Világbank adatai szerint 2017-ben alacsonyabb volt, mint 2009-ben és továbbra is nagy a kockázata annak, hogy gyengén teljesít. Ezzel szemben Kína GDP-je ugyanebben az időszakban 139, Indiáé 96, az USA-é 34 százalékkal bővült. Az Európai Bizottság 1,2 százalékra csökkentette 2019-es GDP-növekedési előrejelzését az eleve halvány 1,9 százalékról. Főként a német gyengélkedés ad okot aggodalomra.

Eközben a gazdaság szereplőinek eladósodása növekedik és az Európai Központi Bank a recesszió árnyékában kénytelen volt újraindítani ösztönzőprogramját. Szemben az egy évtizeddel ezelőtti pénzügyi válsággal, ami a déli eurótagállamokat érintette, a mostani gondok az egész eurózónát sújtják. Szakértők szerint az EU, amely alig élte túl az előző nagy gazdasági válságot, aligha viselné el a következőt. Az már létében fenyegetné az uniót.

Világpolitikai eljelentéktelenedés

Az EU nem volt képes igazodni ahhoz a változáshoz, amelyben a felszínre került a világ két legnagyobb gazdasági hatalma közti verseny. Ezzel azt kockáztatja, hogy a kisebb jelentőségű világpolitikai szereplő sorsára jut. A nemzetközi kapcsolatok alakítója helyett más hatalmak által befolyásolt-rángatott játékos lesz. Az EU-nak választania kell a között, hogy megvédi a világpolitika színpadán kivívott helyét vagy mások játékának eszköze lesz - vázolta fel az új helyzetet Carl Bildt volt svéd miniszterelnök, Kempe szerint Európa legjobb stratégiai gondolkodója. Bildt szerint mindenekelőtt ezt a stratégiai döntést kell meghozni, minden egyéb politikai lépést csak ezt követően, ennek alárendelten lehet megtenni.

Fantáziátlan vezetés

Angela Merkel német kancellár lassan levonul a politika színpadáról, a reformokat indító Emmanuel Macron francia államfő szembe találta magát a sárga mellényesek tiltakozó mozgalmával, az európai vezetői posztokra jelölt politikusok nem igazán színesek, így nyitott kérdés, hogy kik lesznek azok a vezetők, akik képesek lehetnek Európa reformjára, felkészítésére azokra a kihívásokra, amelyekkel szembe kerül. Az elmúlt évszázadok véres háborúihoz hasonló konfliktus ugyan nem várható, de elkopott a kelet-európai rendszerváltást követő optimizmus Európa jövőjével kapcsolatban.

Az USA támogatásával létrejött a béke Franciaország és Németország között, Nyugat-Európa keményen ellenállt a Szovjetunió nyomásának és annak bukása után bevett rendszerébe 11 volt szocialista országot. Bildt emlékeztet rá, hogy ebben az időszakban olyan erős volt az európaiak önbizalma, hogy azt hitték, az EU modellként szolgálhat az egész világ stabilabb kormányzásához. Ma azonban az elért eredmények megőrzése a feladat. A történelem végül is világosan megmutatta, milyen nehéz újraalakítani Európát, ha egyszer széthullik elemeire.