Az elnöki rendszer egy átláthatóbb, igazságosabb, népközelibb demokráciához vezet -  Cemil Cicek akkori török belügyminiszter ezen 2005 januári mondatával indult el az ország közéletét azóta leginkább meghatározó vita. Ez majdnem egybeesik azzal az időszakkal, amióta Recep Tayyip Erdogan miniszterelnökként, három éve pedig elnökként vezeti az országot. Idén áprilisban viszont végleg pont kerülhet ennek a vitának a végére: a törökök népszavazáson dönthetnek az alkotmánymódosításról, egyebek mellett arról, hogy a miniszterelnöktől az államfőhöz kerüljön a végrehajtói hatalom.

Az elmúlt években többször tűnt már úgy, hogy az Amerikai Egyesült Államok (még inkább Oroszország) mintájára Törökország is áttér az elnöki berendezkedésre. Erdogan először 2013 februárjában vetette fel, hogy megváltoztassák az alkotmányt, de a törekvéseit elsöpörték az ez év májusi Gezi Parkban elkezdődött tüntetések. A több hónapig tartó isztambuli demonstráció után akkor még miniszterelnökként kezdett tisztogatásokba, korrupcióról és rendszerellenes erőkről beszélve. A 2014-es elnökválasztáskor már mindenki biztosra vette, hogy a korábban mérsékelt iszlamista retorikát követő Erdogan a beiktatása után a rendszer átalakításába kezd, nem fogja tűrni, hogy államfőként a szerepe és hatalma csak szimbolikus legyen.

Kapcsolódó

Hiányzott a kétharmad

Bár nekilátott a hatalmi rend átszabásának; a parlamentben többször tárgyaltak és vitatkoztak a prezidenciális rendszerről, hiányzott az ehhez szükséges, kétharmados többség. Ahogy közeledtek a 2015-ös parlamenti választások, a témát pihentették, de még így is veszélybe került az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) 12 éve tartó regnálása: a voksoláson még az abszolút többséget sem tudta megszerezni a tömörülés, a koalíciós tárgyalások pedig nem vezettek eredményre. Így jutottunk el a két évvel ezelőtti novemberi választásokig, ahol legalább az önálló kormányzáshoz szükséges 320 képviselői helyet megszerezték az 550 fős törvényhozásban.

Tavaly júliusig folyamatosan vitázott a török parlament az alkotmány átszabásáról. Ez gyakorlatilag megszüntetné a miniszterelnöki posztot, az amerikai rendszerhez hasonlóan az elnök rendeleteket adhatna ki, míg törvényeket továbbra is a parlament hozna. Emellett az államfő jelölhetné ki a kormány tagjait, a bírókat, eltörölnék a katonai bíróságokat, míg az elnök bűnügyeit csak akkor vizsgálhatnák a hatóságok, ha ezt a törvényhozás háromötöde támogatná. De eleve szinte lehetetlen, hogy ilyen történjen, mert az államfő feloszlathatná a parlamentet. Sovány ellentételezés, hogy a nemzetgyűlés is leléptethetné az elnököt, ha ezzel a képviselők 60 százaléka egyetért.

Júliusban a folyamat csak azért akadt meg, mert sikertelen katonai puccskísérletet hajtottak végre Erdogan és az AKP-kormány ellen. Az egy éjszakás, gyakorlatilag csak Isztambulra és Ankarára koncentrálódó konfliktus után az elnök tisztogatásba kezdett. Több mint százezer közszolgát, katonát, rendőrt, bírót és tüntetőt rúgtak ki az állásából, állítottak bíróság elé, zártak börtönbe. Ellenségképnek pedig Fethülleh Gülen hitszónokot találták meg, aki az Egyesült Államokban él önkéntes száműzetésben, mióta szembekerült régebbi szövetségesével, Erdogannal. Novemberre már a tisztogatások odáig fajultak, hogy ellenzéki újságírókat és politikusokat is őrizetbe vettek, sőt, még Gülen egykori fogorvosa ellen is vádat emeltek terrorista szervezet támogatása miatt.

50 perc propaganda, 20 perc kritika

Az elnök közben elérte, hogy tavaly december 30-án a parlament alkotmányozó bizottságán is átmenjen a javaslat az alkotmánymódosításról, így arról népszavazást lehessen kiírni. Bár az ellenzéki pártok végig ellenezték a prezidenciális rendszert, a szélsőjobboldali Nemzeti Cselekvés Pártja (MHP) megszavazta a javaslatot, ezzel biztosítva a háromötödös többséget. A tervezett 21 pontos módosításból csak hármat kaszált el az MHP. Ezek közül a legfontosabb, hogy a költségvetést a jövőben sem az elnök terjeszti majd a parlament elé, Erdogan pedig nem szólhat bele a legfőbb ügyészség tagjainak választásába.

A referendum időpontját egyelőre még nem jelentették be, 2017. április 9-én, 16-án vagy 23-án lesz. A kampányt viszont február elejével megkezdte az AKP és Erdogan. Arról viszont már döntött a parlament, hogy a kormánypárt és az elnök összesen öt darab 10 perces tévészpotban beszélhet a választóknak, az ellenzéknek összesen 20 pernyi adásidő jut.

Az egyenlőtlen felosztás nem véletlen: a közvélemény-kutatók legfrissebb mérései szerint az emberek nem támogatják az alkotmánymódosítást. A Gezici és az AKAM kutatása is azt mutatja, hogy 52-57 százalék nem akar változást. A nagy központok közül egyedül a MAK szerint vezetnek 52 százalékra az igenek.

A helyzet viszont folyamatosan változik: mielőtt decemberben az MHP és az AKP megszavazta a referendum megtartását, átlagosan 54-56 százalékkal vezettek az igenek. Azóta viszont a török sajtó - így a Hurriyet is - a két párt esetleges háttéralkujáról ír. Eszerint a radikális, euroszkeptikus MHP miniszteri posztokat kaphatna az újjászervezett török kormányban, valamint több fontos tartomány kormányzói tisztségét is megszerezhetik.

Visszaeső gazdaság szólhat bele a választásba

Erdogan népszerűségét emellett az is kikezdte, hogy a török gazdaság a júliusi puccskísérlet után belassult. Sőt, a török GDP éves szinten 1,8 százalékkal csökkent a tavalyi harmadik negyedévben. A negyedik negyedéves adatokat ugyan még nem tette közzé az ország statisztikai hivatala, de az előrejelzések szerint is legjobb esetben csak 0,4 százalékkal bővülhetett a gazdaság.

Január végén a Fitch Ratings is bóvliba vágta Törökországot. Elsősorban azzal indokolva a döntést, hogy a legutóbbi időszak politikai és biztonsági fejleményei kikezdték a török gazdaság teljesítményét és az intézményrendszer függetlenségét. BBB mínuszról BB plusz minősítésre rontottak, így már egyik nagy hitélminősítő sem tartja az országot a befektetési ajánlású államadós-besorolásban, mert a Moody's Investors Service és a Standard & Poor's már korábban visszasorolta a török adósosztályzatot.

A gazdaság gyenge teljesítményét az emberek már a bőrükön érezhetik, a török líra árfolyama az előző hónapban folyamatosan gyengült. Erre válaszul január közepén az ország jegybankja a valuta további gyengülése ellen 50 bázisponttal mérsékelte a kereskedelmi bankokra vonatkozó devizatartalék-rátát. Így körülbelül 1,5 milliárd dollárnyi többletlikviditás keletkezett. Az árfolyam viszont ettől sem mozdult el: továbbra is 4 lírába kerül 1 euró. A dollárral szemben pedig a télen 5 százalékot gyengült a pénznem.

Az IMF legutóbbi, múlt szombaton kiadott jelentése szerint elmarad a várttól a török gazdaság bővülése. Az előzetes adatok szerint csak 2,7 százalékkal nőtt a GDP 2016-ban, szemben a 2015-ös év 4 százalékával, de az idei évre sem pozitívak a kilátások, a korábban becsült 3,2-3,5 százalék helyett a valutaalap szerint csak 2,9 százalékkal bővül majd a gazdaság. Várhatóan tovább nő majd a munkanélküliség a jelenlegi 10 százalékról, 11 százalékra.

A szervezet a gazdaság belassulásának fő okát a politikai bizonytalanságban, a kurd kisebbség elleni fellépésekben, valamint Törökország szíriai, Iszlám Állam ellenes háborújában látja. Valamint abban, hogy a júliusi puccskísérlet utáni tisztogatások miatt megromlott az ország viszonya az Európai Unióval. Erre jó példa, hogy múlt csütörtökön Angela Merkel német kancellárt Erdogan elnök a sajtó előtt bírálta, mert az "iszlamista terrornak" nevezte az elmúlt időszak merényleteit. A felsoroltak miatt az IMF úgy látja, hogy a török gazdaság növekedése 2017-ben is elmarad a teljesítőképességétől.

Ezt kevéssé még befolyásolhatja az Oroszországgal közösen tervezett gázvezeték, a Török Áramlat építése. Valamint az, hogy Moszkva feloldotta több török termék behozatali tilalmát.

Erdogan ütőkártyája az engedékenység

Meglepő módon a kampányban épp a gazdasági visszaesés lehet az egyik fő érve Erdogannak az állam átszabására. 2002 óta minden választáskor hangsúlyozta, hogy amióta ő vezeti Törökországot, a gazdaság növekszik. A 2008-as válság alatt ugyan 8 százalékos volt a GDP-visszaesés, de 2011-ben már ismét 7 százalékkal bővült a gazdaság.

Már február elején, egy kórház avatásán arról beszélt, hogy a jelenlegi berendezkedés lassítja a döntéshozást, miközben nehéz időket él az ország. Az elnöki rendszerről ezzel szemben úgy beszél, mint ami nagyobb mozgásteret biztosít és hatékonyabb intézkedéseket tesz lehetővé. Ezzel párhuzamosan, az AKP kormány bejelentette, hogy áprilisig adócsökkentésbe kezd: könnyítenek a lakásvásárlás és a háztartási fogyasztási cikkek terhein - ahogy arra cikkében a Hurriyet is kitért.

Emellett arról sem szabad megfeledkezni, hogy a jelenlegi elnök már több választást megfordított. Ha kellett, ellenségképet talált a kurdokban vagy Gülenben, amikor éppen az iszlamista szólamokra reagált a közvélemény, akkor azokat vetette be, hogy aztán a politikai szélrózsával együtt néhány hét múlva a mérsékelt és szekuláris rigmusok felé forduljon. Azt sem tartja kizártnak a Hurriyet szakértője, hogy Erdogan akár azt is meglépi, visszaküldi a tervezett alkotmánymódosításokat és kivetett belőle pár passzust, mintha ellegyezné magától a teljhatalmat.