Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Ami 2016 júniusában az Egyesült Királyságban történt, az most van kialakulóban Németországban. Egy referendum teljesen felforgathatja a politikai rendszert - véli Wolgang Münchau, a Financial Times (FT) publicistája. Másfél éve az ország uniós tagságáról döntöttek az emberek, most a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) 464 ezer tagja voksol a nagykoalíciós kormányzás folytatásáról.

Ha a többség elutasító döntést hoz, akkor Angela Merkel kancellár befolyása hirtelen elillanhat. Néhány hónapig, egy előrehozott parlamenti választásig megőrizheti hatalmát, ám a CDU/CSU konzervatív pártszövetség vélhetően már nélküle indulna neki az újabb szavazásnak. Az SPD tagjai február utolsó és március első napjaiban járulnak az urnákhoz, az eredményt március 4-én - az olaszországi parlamenti választások napján - hozzák nyilvánosságra.

Alábecslik

A CDU, a CSU és az SPD vezetői február elején megállapodtak az újabb nagykoalíció feltételeiről, ám az utóbbi stratégiái és a független politikai kommentátorok alaposan alábecslik a szociáldemokraták köreiben kibontakozó lázadást az egymást követő nagykoalíciókkal szemben. Azzal érvelnek ellene, amivel egyébként sokan egyetértenek: ha a politikai centrum mindkét pártja kormányoz, az űrt hagy az ellenzékben, amit a radikális, euroszkeptikus Alternatíva Németországért párt tölthet be.

Az SPD látszólag jól jöhet ki a megállapodásból, hiszen a külügyi és a munkaügyi tárca mellé megkapná a kiemelkedően fontos pénzügyminisztériumot is (amelyet Olaf Scholz, Hamburg szociáldemokrata polgármestere tölthetne be). Ugyanakkor ez a körülmény megerősíti a lázadók kifogását, miszerint a koalíció a miniszteri bársonyszékekről szól, nem a politika tartalmáról. Ezt teszi szóvá Kevin Kühnert, az SPD ifjúsági szervezetének vezetője, a koalíciót elutasítók szószólója.

Káosz a csúcson

Martin Schulz, a párt napokban lemondott elnöke kimanőverezte magát a játékból. Előbb elutasította, hogy belépjen Angela Merkel következő kormányába, majd félretolva Sigmar Gabrielt, az SPD őt megelőző elnökét, beült volna a külügyminiszteri székbe a helyére. Ők ketten állítólag barátok. Erre palotaforradalom tört ki a párt vezetői köreiben és Schulz kénytelen volt visszalépni szándékától.

A nagy kérdés az, hogy ez az áldozat elég-e ahhoz, hogy a pártszavazás a nagykoalíció folytatása mellett döntsön vagy már késő. Nincsenek nyilvános közvélemény-kutatások az SPD-tagság hangulatáról, de a pártvezetés biztosan rendelt ilyen felméréseket. A Schulz visszalépését megelőző zűrzavar arra utal, hogy ezek a párttagság lázongó hangulatát mutathatják.

Bármi lehetséges

Ha van valamilyen nagy tapasztalta a brit függetlenségi népszavazásnak, az az, hogy egy referendum kimenetele, soha sem borítékolható. A szakértők akkor is úgy gondolták, úgyis az EU-ban maradás mellett dönt a többség, ám nem így lett. Látva a fejetlenséget a vezetőségben, sok SPD-tag gondolhatja úgy: meg kéne válni ettől a csapattól és egy új társasággal újra kéne építeni a pártot.

A nagykoalíció ellenzői Kühner vezetésével egy hónap alatt több mint 24 ezerrel növelték a párt létszámát. Az újak többsége várhatóan elutasítja a nagykoalíciót, s bár csak öt százalékát adják a teljes létszámnak, egy szoros eredmény esetén a mérleg nyelvének szerepét játszhatják.

Az FT publicistája szerint a többség végül megszavazhatja a nagykoalíciót, ám ez nem jelenti azt, hogy a pártvezetés bírná a tagság többségének támogatását. Ha kis többséggel össze is jön a szükséges jóváhagyás a kormányzás folytatásához, kérdés, hogy ebben a hangulatban meddig tarthat ki az új nagykoalíció, azaz megadatik-e Angela Merkelnek még egy teljes kormányzási ciklus.

A fotó forrása: Reuters