Az Oroszországból évtizedek óta kiszakított Krím-félsziget annektálása ugyan jót tett az oroszok nemzeti büszkeségének, de a szuezi és a kubai válság óta példátlan válság szélére sodorta a világot. Túlzás lenne azt állítani, hogy a terület bekebelezésével járó terhek megrendítik a hatalmas ország gazdaságát, de az bizonyos, hogy rettenetes terhet jelentenek.

Mint a hét végén jóváhagyott jövő évi költségvetésből kiderült, 2016-ban 43 milliárd dollárnyit kénytelenek fordítani a félszigetre - alig 5 milliárddal kevesebbet a katonai költségvetésnél, ami még akkor is elképesztő összeg, ha figyelembe vesszük, hogy a tényleges katonai kiadások a hivatalosnak a sokszorosát teszik ki. A legfontosabb a félsziget összeköttetésének megteremtése az anyafölddel - a tervezett híd építési költsége 3-6 milliárd dollár között változik. Újjá kell építeni gyakorlatilag a Krím teljes elmaradott infrastruktúráját, vagyis a tervezett kiadás egyáltalán nem minősíthető túlzónak.

Az elsőrendű kérdés Moszkva számára azonban a Krím függésének megszüntetése Ukrajnától. A térség teljes kiszolgáltatottságát jól mutatja, hogy a közelmúltban 11 napon át áram nélkül marad, miután ukrajnai szélsőségesek felrobbantották az Ukrajnából oda áramot szállító vezeték oszlopait, és megakadályozták azok helyreállítását. Ugyan a hét elején megfeszített munkával sikerült az oroszoknak egy víz alatti kábelen ideiglenesen elkezdeni a hiány pótlását, az ügy jól mutatja a Krím sérülékenységét.

A félsziget maga 500 MW áramot képes előállítani és még ugyan ennyire van szüksége - írta a Russia Beyond the Headlines, a Rosszijszkaja Gazeta internetes lapja. A teljes áramfogyasztás 80 százalékát az oroszokkal kötött szerződés alapján Ukrajna köteles szállítani, így a szabotázs miatt megbénult a Krím élete, különösen mert a vészhelyzeti generátorok közül alig néhány működött - és ezen az illetékes miniszter és helyettesének kirúgása sem segített.

A bírálók azt is felvetették, mi az oka annak, hogy a Krím Oroszországhoz csatlakozása óta eltelt másfél év nem volt elég a víz alatti kábel lefektetéséhez, holott az első perctől nyilvános vita tárgya volt a félsziget kiszolgáltatottsága. Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter szerint négy, egyenként 13,5 kilométeres kábelre volt szükség, s mint kiderült, Oroszország nem gyárt ilyet, a külföldi cégek többsége pedig megtagadta a szállítást az embargó miatt. Végül Kínából sikerült nagy késéssel beszerezni, s akkor még be kellett kapcsolni a magas feszültségű országos hálózatba - az egész mintegy 700 millió dollárba került. És ez még csak az ideiglenes megoldás.

Ennél is sokkal bonyolultabb a félsziget vízellátásának kérdése, ami továbbra is meghatározóan Ukrajnából érkezik. A Krím fogyasztása évi 2 milliárd köbméter, ennek 80 százalékát a mezőgazdaság használja fel. Ukrajnából az észak-krími csatornán jön normális körülmények között évi 1 millió köbméter, de ha valami miatt a helyi tárolók nincsenek teljesen feltöltve, a szükséglet 85 százalékát kell Kijevnek fedeznie. A helyi vízi infrastruktúra tervezett fejlesztésével sem képesek helyben megszerezni a szükséges mennyiségű vizet, bár lázasan folyik a föld alatti források keresése. Az orosz szárazföldi Kubanyból vízvezeték építése a Krímbe a becslések szerint több mint 1 milliárd dollárba kerülne.