Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

A brexit jó eséllyel elmélyíti az Európa nyugati és keleti fele közötti ellentéteket - kezdi elemzését a Financial Timeson (FT) Tony Barber publicista. Miközben az Egyesült Királyság és az EU közti válási tárgyalásokon egységesen lép fel az unió 27 megmaradó tagállama, a háttérben súlyos nézeteltérések és egymás meg nem értése állítja egymással szembe az unió nyugati és számos kelet-közép-európai kormányát, illetve társadalmát.

A felek egyre élesebb vitát folytatnak arról, mit jelent a jog uralmának elsőbbsége, hogyan kellene kezelni az Európába irányuló bevándorlást, illetve miként kellene összeadni és felhasználni a közös hosszú távú uniós költségvetést. Eközben közeledik az Egyesült Királyság uniós kilépésének 2019. márciusi időpontja, és az FT szakírója úgy véli, hogy a britek távozása meg fogja nehezíteni ezeknek a politikai vitáknak a rendezését. A brexit hosszabb távon gyökeresen átszabhatja az EU céljait és szervezetét.

Tipikus vélemény

Jól mutatja a nyugati országok politikusainak hangulatát Guy Verhofstadt volt belga miniszterelnök, az Európai Parlament liberális frakciójának vezetője, a parlament brexitügyi felelőse nemrégiben megjelent cikke. Alaposan beolvas néhány kelet-közép-európai ország erős emberének, Orbán Viktor miniszterelnöknek, illetve Jaroslaw Kaczynskinak, a lengyel kormánypárt elnökének, Lengyelország tényleges vezetőjének. Mini Trumpnak nevezi őket, akik saját korrupciós mocsaruk felett uralkodnak.

Verhofstadt nagyra értékeli, hogy az Európai Parlament elmarasztalta a magyar kormány a jog uralma és polgári szabadságjogok csorbításáért. Végül, és talán ez a legfontosabb, támogatásáról biztosítja azt a javaslatot, miszerint mérsékeljék azoknak az országoknak az uniós pénzügyi támogatását, amelyek nem sokra tartják az európai alapértékeket.

Ahelyett, hogy megvédjük a populista kormányokat, amelyek utat nyitnak a korrupció előtt, sőt egyes esetekben szabályosan kifosztják az EU-s alapokat, az EU-nak használnia kellene azokat a rendelkezésére álló mechanizmusokat, amelyekkel elszámoltathatja a tagállamok kormányait - idézi a belga politikust az FT cikkírója. És ezzel egyetért például Emmanuel Macron francia államfő is, aki szerint meg kellene fékezni a Kelet-Közép-Európában terjedő "rothadást".

Nem fogják megérteni

Az új hétéves uniós költségvetés, amely 2021-től indul, jó példája annak, hogyan mélyítheti a megosztottságot a brexit. Az Egyesült Királyság nettó befizetőként évi tízmilliárd eurót tolt be a közösbe, ami a kilépéssel fájóan hiányozni fog. Így a brexit megteremti a lehetőséget, a korrupció és az illiberális politika pedig az indokot arra, hogy a nyugat-európai országok mérsékeljék a büdzsé nettó haszonélvezői között lévő kelet-közép-európai államok uniós támogatását - írja Barber.

Hogy ez mivel járhat, arra Kzysztof Rak varsói társadalomtudós szavai világítanak rá. A lengyelek, a magyarok vagy a csehek egyszerűen meg sem fogják érteni, hogyan történhet meg, hogy csökkennek a nekik "járó" uniós pénzek. A brüsszeli elit nem ismeri a szegényebb uniós tagállamok lakóinak mentalitását. És ez fokozottan igaz a visegrádi országoknál is elmaradottabb Románia és Bulgária esetén.

A lengyel elemző arra céloz, hogy a régió lakói a 30 évvel ezelőtti rendszerváltástól azt remélték, hogy az életszínvonaluk gyorsan utolérheti az irigyelt nyugat-európai minőséget. Ha Nyugat-Európa elzárja az utat ez elől, akkor a kelet-közép-európai társadalmak jelentős része arra a következtetésre juthat, hogy az európai projekt a jövőben nem sokat tud kínálni neki.

Mivel jár a britek távozása?

Olyan lengyel kutatók, mint például Thomas Grzegorz Grosse úgy vélik, hogy a brexit jelentős szerepet fog játszani a folyamatok alakításában. Grosse úgy véli, hogy a britek távozásának negatív hatása lesz: eltorzítja az EU működését, utat nyit az előtt, hogy a nyugati országok kevesebb figyelmet fordítsanak keleti szomszédaikra, mint amilyen érdeklődéssel és felelősség viszonyultak hozzájuk 2004-es csatlakozásuk után.

A lengyel társadalomtudós úgy véli, hogy a brexit után Franciaország és Németország súlya nőni fog az EU döntéshozatalában. Erősödni fognak a dél-európai államok protekcionista hajlamai szemben az északi, a balti és a Benelux országok nyitottabb hozzáállásával. Végeredményben a britmentes, kevésbé szeretetre méltó EU-ban Lengyelország és régiós szomszédai arra a következtetésre juthatnak, hogy erősíteniük kell nemzeti érdekeit védelmét.

Forrás: Shutterstock