Fontos ügyben döntött az Európai Bíróság

Az uniós jog nem követeli meg, hogy egy személy valamely tagállamban munkavállalói tevékenységet folytasson ahhoz, hogy egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekei után családi ellátásokra legyen jogosult - mondta ki egy konkrét ügyben az Európai Bíróság.
Domokos László, 2019. február 7. csütörtök, 10:48
Fotó: Napi.hu

Ráadásul a családi ellátásokra való jogosultság nem korlátozódik azon esetekre, amelyekben a kérelmező korábban járulékalapú ellátásban részesült.

Az ügy előzménye, hogy 2009 januárjában E. Bogatu román állampolgár, aki 2003 óta Írországban rendelkezik lakóhellyel, az ír hatóságoktól családi ellátásokat igényelt a Romániában lakóhellyel rendelkező gyermekei után. A férfi Írországban dolgozott 2003 és 2009 között, majd 2009-ben megszűnt a foglalkoztatása és járulékalapú munkanélküli-ellátást (2009-2010-ben), később nem járulékalapú munkakeresési ellátást (2010. április - 2013. január), és végül pénzbeli betegségi ellátást (2013-2015-ben) kapott.

Az ír hatóságok úgy döntöttek, hogy a 2010. április és 2013. január közötti időszakra nem kap családi ellátást a Romániában lakóhellyel rendelkező gyermekei után. Az indoklás szerint ugyanis ezen időszak során nem teljesítette a Romániában lakóhellyel rendelkező gyermekeire vonatkozó családi ellátásokra való jogosultság feltételeit, mivel nem folytatott munkavállalói tevékenységet Írországban, és nem részesült járulékalapú ellátásban. Emiatt E. Bogatu perre ment.

A jogvitában eljáró ír High Court azt kérdezte az Európai Bíróságtól (EB), hogy a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló rendeletet úgy kell-e értelmezni, hogy azon személy, akinek a gyermekei egy másik tagállamban rendelkeznek lakóhellyel, családi ellátásokra való jogosultságának a lakóhelye szerinti tagállamban az a feltétele-e, hogy ez utóbbi tagállamban a személy munkavállalói tevékenységet folytasson, vagy ilyen tevékenység miatt vagy következtében pénzbeli ellátásban részesüljön.

Mai ítéletében az EB megállapította, hogy az uniós rendelet szerint egy személy az illetékes tagállam jogszabályainak megfelelően jogosult családi ellátásokra a másik tagállamban lakó családtagjai után is, mintha a családtagok is az előbb említett tagállamban rendelkeznének lakóhellyel. Nem követeli tehát meg, hogy az ilyen személy konkrétan meghatározott - különösen munkavállalói - státusszal rendelkezzen a családi ellátásokra való jogosultsághoz. A rendelet összefüggéseiből és céljából az is következik, hogy a más tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekekre vonatkozó családi ellátásokra való jogosultság több jogcímen is alapulhat, nem csupán a munkavállalói tevékenység jogcímén.

Az ominózus rendelet ugyanis szabályozási fejlődés eredménye, mely többek között az uniós jogalkotó azon szándékát tükrözi, hogy a családi ellátásokra való jogosultság ne csupán a munkavállalókra korlátozódjon, hanem kiterjedjen a személyek egyéb kategóriáira is.

Az uniós bíróság azt is megállapította, hogy a rendelet nem teszi a más tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekekre vonatkozó családi ellátásokra való jogosultságot azon feltételtől függővé, hogy a kérelmező munkavállalói tevékenység miatt vagy következtében pénzbeli ellátásban részesüljön.

A lényeg: egy adott személy más tagállamban lakóhellyel rendelkező gyermekeire vonatkozó családi ellátásokra való jogosultságának az illetékes tagállamban nem feltétele az, hogy e személy ez utóbbi tagállamban munkavállalói tevékenységet folytasson, sem az, hogy ilyen tevékenység miatt vagy következtében pénzbeli ellátásban részesüljön.

Ez a friss döntés azért is fontos, mert több európai ország is átalakítja a családtámogatásokat az ott dolgozó külföldiek otthon élő gyerekei után, legutóbbi Ausztria lépte ezt meg. Az ügyben a magyar kormány az kérte az illetékes uniós biztostól, hogy indítson kötelezettségszegési eljárást Bécs ellen.

HOZZÁSZÓLÁSOK