Ez a forradalom nem az, aminek látszik - súlyos árat fizethetünk

A korunk egyik jelenségét, a gig economy munkavállalását sokan egy innovatív, "diszruptív", forradalmi változásnak tartják, amelyet jobb, ha nem is bolygatunk, mert csak ártunk az innovációnak. Mások viszont ezt az egészet kizsákmányoló jellege miatt úgy ahogy van, betiltanák. Kinek van igaza, és mit kellene ezzel a helyzettel kezdeni? A téma egyik szakértőjével, Jeremias Prassl, az Oxfordi Egyetem docensével beszélgettünk, aki e jövőt feszegető kérdésekben érdekes megállapításokra jutott.
Szabó Zsuzsanna, 2018. április 3. kedd, 07:06

Az elmúlt években a technológia fejlődésével rohamos bővülésnek indult a foglalkoztatás egy új formája, amelyet egyebek mellett olyan vállalatok előretörése dobott be a köztudatba, mint a Uber. Ezek a cégek gyakran egy online platform és mobil applikáció segítségével kötik össze az ügyfeleket, vállalkozásokat és munkavállalókat - gyakran csak pár perces munka elvégzésére.

A digitális platform gazdaság vagy közösségi gazdaság - amelynek képviselői között találjuk az Ubert, a Deliveroot, a Foodorát, vagy a TaskRabbitot - sokféle elnevezés alatt jelenik meg, egyebek mellett a keresletalapú, úgynevezett on-demand gazdaság vagy az úgynevezett gig economy, amit magyarul "hakni gazdaságként" szoktak emlegetni.

Ez az egész a digitális "közösségi munka" (crowdwork) szűk niche területeként indult, mára viszont már egy globális jelenséggé nőtte ki magát, egyes szakemberekben nem kis riadalmat keltve, miután nézetük szerint ez a fajta foglalkoztatás munkavállalók tömegeit teszi kiszolgáltatottabbá. A gig economy előretörése viszont egyelőre töretlennek tűnik. Csak szemléltetésként néhány adat, milyen volumenű dologról van szó:

  • a Kelly Services egy idén publikált felmérése szerint a globális munkaerőnek már mintegy harmadát teszik ki a szabadúszók vagy a "gig munkások" (csak az USA-ban ez mintegy 50 millió munkavállalót jelent);
  • más felmérések szerint az Y generáció tagjainak már közel fele része a gig economynak;
  • a McKinsey Global Institute 2015-ös felmérése szerint a gig economy alapját képező online platformok 2025-re 2,7 ezer milliárd dollárral növelhetik a globális GDP-t, ami 2 százalékos növekedést jelentene, miközben 72 millió "teljes munkaidős állásnak megfelelő" munkahelyet hozhatnak létre.

Erre a jelenségre sokszor - a cégek működésében megjelenő technológiai újdonságok miatt - új üzleti modellként is tekintenek sokan, és sokszor össze is kötik egy modernebb, innovatívabb, rugalmasabban alakítható, produktívabb jövőképpel. Amikor viszont a helyzet mélyebb elemzéséhez jutunk, igazából érdekes ellentmondásokra derül fény. Ezen ellentmondások egy részére részben az Uber irányította rá a figyelmet, amely talán a leglátványosabb vitákat generálta több országban. Vajon az ilyen típusú szolgáltatások közvetítőként csak összehozzák a keresleti és kínálati oldalt, vagy szolgáltatást is nyújtanak? Egy ilyen vállalatot minek lehet tekinteni, egy szimplán közvetítő szerepét betöltő technológiai cégnek vagy egy tradicionális foglalkoztatóként megjelenő szolgáltatónak?

Ez már itt a forradalom?

Azzal kapcsolatban, hogy a technológia fejlődésével megjelenő új üzleti modellek mennyire forradalmiak, és az ezekhez kötődően megjelenő új foglalkoztatási formák mennyire tekinthetőek valami olyannak, amelyek irányadóak lehetnek a világ jövőbeli fejlődésében, érdekes következtetésekre jutott Jeremias Prassl, az Oxford Egyetem egyetemi docense, aki a napokban Magyarországon járt és a Budapesti Corvinus Egyetemen tartott mesterkurzust, illetve részt vett egy - az EFOP 362 projekt keretében - Székesfehérváron szervezett, a munka jövőjéről szóló konferencián.

Karrierív
Jeremias Prassl az oxfordi Magdalen College ösztöndíjasa, az Európai és Összehasonlító Jog Intézetének igazgatóhelyettese, az Oxford Egyetem jogi karának egyetemi docense, egyebek mellett a gig economy foglalkoztatási anomáliáiról, illetve annak szabályozásáról szóló, hamarosan megjelenő Humans as a Service című könyv szerzője. Hallgatott jogot Oxfordban, Párizsban és a Harvardon, megkapta a brit akadémia Rising Star Engagement Award elnevezésű díját, hogy tovább vihesse munkáját az európai munkaügyi szabályozás terén. Rendszeresen ad tanácsokat nemzetközi szervezeteknek, kormányoknak, magán szektorban tevékenykedő szervezeteknek a munka jövőjével, technológiával és innovációval kapcsolatos témákban.

Prassl - akivel a Napi.hu annak kapcsán beszélgetett, hogy hamarosan a témában egy könyve is megjelenik - a gig economy kapcsán megjelenő érvelések kettősségére hívta fel a figyelmet. A támogatók egy radikálisan új "diszruptív" ágazatként állítják be a gig economyt, amelyben az új technológia által vezérelve új lehetőségek és új termékek jelennek meg alacsonyabb áron, és ahol a kormányok akkor tehetnek a legtöbbet, ha békén hagyják az egészet, nehogy megfojtsák az innovációt. Az ellenzők viszont az eredendően kizsákmányoló jellege miatt az egészet betiltanák.

Mindkét érvelésben vannak részigazságok, a gig economynak vannak előnyei és hátrányai is. Bár ezek a platformok nagyon különböznek egymástól, mégis van közös vonásuk: valamilyen szoftvert használnak, hogy összekössék az ügyfeleket a munkavállalókkal, van valamilyen értékelőrendszerük, amelyen keresztül az egész tranzakciót a felügyeletük alatt tartják - magyarázta az Oxfordi Egyetem docense.

Nem egészen új

Bár Prassl szerint vannak olyan cégek - mint például a Facebook -, amelyek tényleg új technológiának és új üzleti modellnek tekinthetőek, ám a gig economy legtöbb vállalatáról mindez nem mondható el. Lehet, hogy egy új technológiát használnak, ám azt egy régi funkció kiváltására alkalmazzák - mint például az Uber a diszpécserszolgálatot váltotta ki az applikációval -, a vállalkozás mögött megbúvó üzleti modell viszont nagyon is régi.

Vannak ugyan olyan platformok, amelyek meglehetősen nagy szabadságot adnak a munkavállalóknak a munkavállalás paramétereinek meghatározásában, ám vannak olyanok is, amelyek nagyon szigorúan meghatározzák szinte minden aspektusát a munkavállalásnak. Utóbbi esetében pedig Prassl szerint jogos elvárás lehet, hogy a munkavállalók feletti teljes kontroll gyakorlásához a felelősség is társuljon. Példaként az Uber esetét említette, hiszen az Egyesült Királyságban a bíróság kimondta, hogy mivel minden olyan jogot alkalmaz, amit egy hagyományos munkáltató, ezért nem lehet csak közvetítő digitális platformként tekinteni rá.

Vigyázat, csapda!

Prassl szerint a digitális platformokat ezért nem lenne szabad a munkaerőpiactól elkülönítve kezelni és nem lenne szabad a technológia kivételezettségének csapdájába esni. A technológia nagyszerű dolog, de azt is meg kell nézni, hogy mit tesz a munkaerőpiaccal. Ebben az értelemben pedig Prassl szerint a gig economy csak egy olyan trend a munkaerőpiacon, mint amilyet az 1970-es évek óta látunk: a munka fragmentáltságát, a rövid távú szerződések, kötetlen munkaidős szerződések alkalmazását. A gig economy alapvetően nem különbözik ettől - hangsúlyozta a szakértő.

Azt a jelenséget, amikor egy új technológia mögött régi üzleti modell áll, Prassl "innovációs pradoxonnak" nevezi, és úgy véli, ezt fontos szem előtt tartani, amikor munkaerő-piaci szabályozásról beszélünk. Emiatt is van azon a véleményen, hogy a gig economy szabályozásához egyáltalán nincs szükség teljesen új jogszabályokra, csak a már meglévőket kellene alkalmazni és betartatni.

Azt is fontosnak tartja, hogy a platformgazdaságban dolgozóknak is biztosítani kell védelmet, amelyre a megoldást bizonyos munkaügyi alapstandardok felállításában lát. A minimumfeltételek meghatározásában szerinte jó alap lehet az EU-ban a Szociális Jogok Európai Pillére.

Megfojtják az innovációt?

Miután ilyen lépések nyomán a munkaerő költsége is emelkedne, egyes ellenvélemények szerint ez az innovációt is megfojtaná. Prassl azonban egészen más következtetésre jutott: egyik kutatása szerint ugyanis a bizonyos munkaügyi standardok megléte nemhogy megöli az innovációt, hanem még ösztönzi is. A munkavállalók védelme és a magasabb munkaköltségek azért ösztönzik az innovációt - magyarázta kérdésünkre válaszolva -, mert ha nagyon olcsó a munkaerő, akkor a problémákat több emberrel oldják meg a cégek, míg ha magasabbak a munkaerőköltségek, akkor innováción vagy a termelékenység javításához szükséges beruházáson keresztül.

Véleménye szerint ez volt a helyzet a XIX. századi Angliában is, amikor a munkások a fonógyárak gépesítése miatt harcoltak a munkáltatókkal, illetve amiatt panaszkodtak a cégek, hogy mások gyerekeket és nőket dolgoztatnak olcsóbban - ami a XIX. század gig economyja volt -, és nem tudják felvenni velük a versenyt. Amikor viszont betiltották a gyermekmunkát, és megszűnt ez az olcsó munkaerő, az innovációban egy masszív felfutás indult, miután vonzóbbá vált fejlesztésekbe beruházni.

Akár mindenki nyerhetne vele

Ahhoz, hogy mindenki számára előnyös legyen a gig economy, egyenlő versenyfeltételeket kell teremteni - emelte ki Prassl. Meg kell tartani az egyensúlyt: lehet új technológiát alkalmazni, de emellett a már meglévő alapszabályokat is be kell tartani - például, ha a minimálbérről vagy a diszkriminációmentesség szabályozásáról van szó. Ez nemcsak a fogyasztóknak és a munkavállalóknak lehet segítség, de a valódi innovációt is ösztönözné - érvelt a kutató.

Ahhoz, hogy a gig economy mindenki számára pozitív változást jelentsen, a professzor három konkrét javaslatot emelt ki a Napi.hu kérdésére:

  • A rugalmas munkát végző munkavállalók számára 25 százalékkal magasabb minimálbért állapítana meg. Ezt elmondása szerint Ausztráliában már alkalmazzák. A magasabb minimálbér véleménye szerint arra szolgálhat ösztönzőül, hogy a munkáltatók tényleg csak akkor használjanak alkalmi munkavállalókat, ha szükségük van rá, emellett viszont a munkavállalókat is segíti, hiszen nagyobb kockázatért magasabb kompenzációban részesülhetnek.
  • Az értékelés hordozhatóvá tételét kötelezővé tenné: a munkavállalók vihetnék magukkal más platformokra a korábbi értékeléseiket.
  • A diszkriminációellenes szabályozásokat az algoritmusokra szigorúbban alkalmazná: rendszeresen kellene ellenőrizni hogy az algoritmusok elfogultak-e bármilyen irányba, például a női vezetők mindig alacsonyabb értékelést kapnak-e, mint a férfiak, vagy a női fejlesztők rendszeresen alacsonyabb fizetést kapnak-e, mint a férfi társaik.

Prassl szerint a jövőben sok gig munka lesz és most fontos, hogy megteremtsük annak a körülményeit, hogy azok akik ebben dolgoznak, megfelelő védelmet kapjanak.

A munka jövője nem valami olyan, ami meg fog velünk történni, hanem azt nekünk kell kialakítani és megalkotni

- fogalmazott a Prassl, aki szerint azok a döntések, amelyeket most meghozunk, a munka jövőjére is hatással lesznek.

Képünk forrása: Shutterstock.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

na4, 2018.04.10 12:30

Ezt úgy hívják, hogy fejlődés. Aki megérti, annak lesz munkája. Aki nem, azt kirúgják.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

RonaGyuri, 2018.04.03 08:09

csak szólok a szerző nem docens, mert az arrafelé nem ismert, mint azt 2 kattintással megnézhetitek: Associate Professor
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html