Egy szíriai mérnök példáján mutatja be a Financial Times (FT) a jól képzett bevándorlók munkavállalási gondjait. Wahid Issa nagy reményekkel indult el az élet rögös országútján hazájában, Szíriában a középiskola elvégzése után. Munkát, feleséget és gyermekeket akart, ezért az ezredforduló után mérnöknek tanult az Aleppói Egyetemen. Ezt követően azonban úgy döntött, hogy elhagyja hazáját - kurdként nem sok jövőt látott maga előtt. Nem érezte biztonságban magát.

Ezt megelőzően szerzett némi gyakorlatot egy kórház, egy gát és lakóházak üzemeltetésében. Választott új hazájában, Nagy-Britanniában azonban nehezen talált munkát. A munkaadók nem ismerték el külföldön szerzett szakmai gyakorlatát és a szíriai egyetemen szerzett végzettségét. A 42 éves mérnök emellett nehezen tudja elfogadtatni az életrajzán mutatkozó lyukakat, amelyek menekülése idején és az azt követő nehéz években keletkeztek.

Ez a "normális"

Ezek a tapasztalatok tipikusnak mondhatók, és biztosra vehető, hogy a bevándorlók 70 éve nem látott óriási hullámának érkezése még komolyabb gondokat okoz. Ugyanakkor mindez csak néhány hónap vagy év múlva lesz látható, mert időbe telik, mire az új érkezők munkavállalási jogot kapnak.

Az FT riportere hoz egy másik példát is. Egy szudáni férfiét, aki hazájában köztisztviselő volt, míg Angliában bolti eladó és biztonsági őr. Mint mondja, internetes képzéseken vesz részt, hogy formában tartsa az agyát. A kiberbűnözésről szóló könyveket olvas, hogy szinten tartsa korábban megszerzett informatikai tudását.

Emellett igyekszik követni a számviteli szakma változásait is, végül is hazájában állami ellenőrként ezt a szakmát gyakorolta. Felesége és gyerekei London mellett élnek, ő a brit fővárosban dolgozik. Keresetét majdnem teljesen elviszi lakásuk bérleti díjának kifizetése.

Állásból állásba

Eddig egyetlen képességeinek megfelelő munkát talált Nagy-Britanniában: egy hat hónapon át tartó ideiglenes megbízatást. A munkaadók vonakodnak a menekültek foglalkoztatásától - fejtegeti. Inkább olyanokat veszek fel, akik az állásváltoztatást megelőzően folyamatosan dolgoztak a szakmájukban és munkaadójuk ismert cég. Az új állások így azokhoz kerülnek, akiknek azt megelőzően is volt állásuk.

A menekültek számos gonddal kerülnek szembe egyidejűleg - írja alá az előbbieket Sheila Heard, a brit Transitions nonprofit szervezet igazgatója. Vállalkozása bevándorlóknak segít munkát találni. Az említetteken túl az érkezőknek sokszor azzal a traumával is meg kell küzdeniük, amely a szülőföldjükön dúló háborúkban érte őket és persze gondjaik vannak az idegen nyelvekkel is. Az állandó elutasítás miatt sokan közülük elvesztik az önbizalmukat.

Mindenre gondolni kell

Látva ezt az európai kormányok és vállalatok igyekeznek programokat indítani, amelyek munkához juttathatják az újonnan érkezőket. Németországban például a ThyssenKrupp szakmai gyakorlatokat és tanonc foglalkoztatást kínál. Az Európai Bizottság Science4refugees programja igyekszik összeházasítani a bevándorlók tudását és a tudományos intézmények igényeit.

Az Oliver Wyman vezetési tanácsadó cég már a tapasztalatairól is be tud számolni. A tíz helyre, amelyet fenntartottak a menekülteknek, az elmúlt hónapokban két jelentkezőt vettek fel, egy szíriait és egy irakit. Eddig az egyetemek egy szűk körén végzettek közül válogattuk ki a munkatársainkat - fejtegeti Scott McDonald, a cég vezérigazgatója. A bevándorlók alkalmazása jár némi kockázattal, de cserébe tágítja a látókörünket.

Kockázatot jelent ugyanakkor - és nem csupán ennél a cégnél -, ha mintegy megcímkézik az embereiket, ami odavezethet, hogy eltúlozzák a pozitív diszkriminációt, azaz "díszmenekülteket" vesznek fel.

Segítenek magukon

Az FT-s riport elején említett Wahid Issa ma egy észak-londoni építőipari vállalatnál dolgozik. Menet közben sokat tanult: Szíriában például magasabb házakat építenek a szigetországra jellemző két-háromemeletes épületeknél. A felhasznált anyagok is eltérőek. Saját tapasztalataira alapozva kitalált egyfajta "segítsünk magunkon" módszert az új bevándorlók munkavállalásának megkönnyítésére. Felkarolta egy szíriai kurd társát.

Elsősorban tanácsokkal tudja segíteni. Elmondtam neki, hogy a legjobb, amit tehet, hogy folyamatosan bővíti képzettségét - árulta el az FT riporterének. Menjen, és kopogjon be minden elképzelhető ajtón, ami csak elé kerül - szól a második jó tanács. Végül előbb-utóbb találni fog valamit. Emellett mint oly sok mindenre, a hivatalos vagy félhivatalos támogató szervezetekre is igaz, hogy sokszor fontosabb kit ismersz, mint az, hogy mit tudsz.