Ijesztő emlékeket idézhet fel a szemlélőkben – és a piacokban – a gyorsuló ír válság: a tavaszi görög krízis is házon belül kezelni ígért fiskális gondok halmazaként indult, majd megrendítette az eurózóna hasonló problémákkal küszködő országait, végül, amikor már az egész valutaövezetet fenyegette, 110 milliárd eurós mentő csomaggal kellett lecsillapítani. A párhuzam itt annyiban véget ér, hogy Írország elvben nem szorul ad hoc segítségre, hanem már az épp a tavaszi válság nyomán létrehozott 440 milliárd eurós európai pénzügyi stabilitási alaphoz (EFSF) is fordulhat.

Egyelőre azonban csak azt hangsúlyozzák az unió illetékesei – élükön az Európai Bizottság (EB) elnökével, José Manuel Barrosóval –, hogy rendelkezésükre áll minden olyan eszköz, amellyel szükség esetén meg lehet támogatni Írországot. Dublin azonban nem kért semmilyen pénzügyi segítséget – erősítette meg csütörtökön a Reutersnek az EB szóvivője a gazdasági és pénzügyi biztos, Olli Rehn egy nappal korábbi szavait. Ugyanezt közölte a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is, ír részről pedig azt emeli ki minden megszólaló, hogy az ország finanszírozása 2011 közepéig megoldott; mint szeptember végén közölték, idén már nem is tartanak több kötvényaukciót.

Sokba kerül a banksegítés

A megnyugtatónak szánt szavak ellenére a piacok még mindig inkább azt figyelik, mit lép az ír kormány, amely alig több mint egy hónapja újabb eurómilliárdokkal tömte ki az ország nagy bankjait, így azok tisztába tétele összesen 50 milliárd euróval is megnövelheti az adófizetők terheit.

Az idei büdzsé GDP-arányos hiánya ezzel a betervezett 11,75 százalékról 32 százalékra szökik fel – ez történelmi rekord az euróövezetben –, a már bejelentett tervek szerint ezt négy év alatt szorítanák le az uniós országoknak megengedett három százalékra. Ez idő alatt összesen 15 milliárd euróval faragnák le a hiányt, ebből jövőre hatmilliárd eurót kell behozni; mint Brian Lenihan pénzügyminiszter tegnap megerősítette, 4,5 milliárd euróval csökkentik a kiadásokat, 1,5 milliárdot pedig különadókból akarnak előteremteni a várhatóan nagy nehézségek árán átnyomható büdzsében.

Nem könnyítette meg a helyzetet az ír jegybank kormányzója, Patrick Honohan sem, aki egy szerdai dublini konferencián gyakorlatilag eladólistára tette az ír nagybankokat és azt is közölte, hogy az ott működő két nagy brit bankot is beszámítva mintegy 85 milliárd eurót bukott az ország hat legnagyobb hitelezője az ingatlanpiac összeomlásán. Erre tett rá egy lapáttal az egyik legnagyobb európai klíringház, az LCH. Clearnet, amely 15 százalékra emelte az ír kötvénypozíciókkal szembeni betétkövetelményt – ehhez a mai napig egymilliárd dollárnyi összeget kell betenniük a klíringház tagjainak.

Sokba kerül a kockázat

Mindezek fényében szinte pozitívum, hogy az ír cds (az államadósság-törlesztési kockázat biztosítási díja) csütörtökön nem döntötte meg a múlt hét végi 606 pontos csúcsot, csupán az 598 pont fölötti szintig kúszott fel – a 10 éves ír államkötvények hozamfelára a német papírokkal szemben viszont 680 bázispontos rekordot állított fel. (Májusban, a görög válság idején az ír cds 159,9 pont volt; Magyarország 410,2 ponttal érte el a maga rekordját júniusban, tegnap 298 pont körüli szinteken mozgott a mutató.)

Aggódva figyelhették a fejleményeket a portugál, görög, spanyol, olasz tízéves állampapírok birtokosai is: a németekkel szembeni hozamfelár mindegyiküknél növekedett tegnap, folytatva az elmúlt napok trendjét, igaz, az idei rekordot egyik esetben sem érték el. Az eurózóna periférikus országainak pozícióit az is rontja, hogy az unió vezetői október végén támogatták Angela Merkel javaslatát, amelynek értelmében az EFSF-t felváltani tervezett állandó európai pénzügyi mechanizmus keretében az állampapírok privát tulajdonosai is viselnék egy esetleges adósságátrendezés terheit.