Ez fájni fog - le kell nyelni az adósságot

Európának teljes egészében garantálnia kellene Görögország fennálló adósságát, csak ez jelenthet alternatívát a beláthatatlan következményekkel járó, spontán pénzügyi összeomlásra - állítja Axel Weber, a Bundesbank volt elnöke, akinek szavára Berlinben ma is odafigyelnek.
NAPI, 2011. június 27. hétfő, 11:28

Európa eddig csak Görögország legsürgősebb törlesztéseihez adott segítséget anélkül, hogy hiteles, hosszú távú megoldást ajánlott volna az ország felhalmozott adóssághegyének legyalulására. Ez erősíti a bizonytalanságot, a félelmet attól, hogy az ország végül belekényszerül egy zűrzavaros államcsődbe, ami felborítaná a pénzpiacok stabilitását is - fejtette ki Axel Weber, a Bundesbank volt elnöke, akit az Európai Központi Bank (ECB) elnökjelölt-esélyeseként tartottak számon váratlan februári lemondásáig.

Görögország problémájának megoldásához a felhalmozott teljes adósságállománnyal kell valamit kezdeni, amire három lehetőség adódik: a csőd, a hitelezői követelések egy részének leírása vagy az egész pakk visszafizetésének garantálása. Az, amit az európai kormányok eddig tettek, hogy apránként nyújtanak segítséget, végül is elkerülhetetlenül a harmadik forgatókönyv megvalósulásához vezet - idézte a szakembert a Wall Street Journal, felhívva a figyelmet arra, hogy Weber véleményére továbbra is adnak a berlini kormánykörökben.

Nem lenne ingyen ebéd

A garancia megadása egyben teljesítené a magánhitelezők elvárását, ezek ugyanis akkor görgetnék tovább görög követeléseiket - azaz vásárolnának lejáró államkötvényeik helyett újakat -, ha ez a döntés ésszerű lenne, például azért, mert az új állampapírok mögött az unió visszafizetési garanciája állna. A teljes adósságállomány kockázatának felvállalását bírálók szerint ugyanakkor ez arra bátorítaná az európai kormányokat, hogy nyugottan költekezzenek, hiszen az EU végül úgyis kimenti őket.

Webernek azonban erre is van válasza. Mint mondja, a garancia csak a meglévő adósságokra vonatkozna, az egyszer már uniós támogatást kapott országok ez követően csak azzal a megkötéssel bocsáthatnának ki államkötvényeket, hogy azok vásárlói azonnal bebuknák pénzük egy részét, ha az ország újra segítségre szorulna. Ez persze kevéssé tetszik a kibocsátó országoknak, mert nyilván megdrágítaná hitelfelvételüket, de a volt jegybankár szerint meg kell erősíteni a tudatot a tagállamokban, hogy a jövőben minden ország maga felel a saját adósságáért.

További akadálya lehet a görög adósságok garantálásának, hogy az eurózóna északi tagországainak adófizetői nem akarnak  még jobban belefolyni a déliek tartozásának törlesztésébe. Ezt az ellenállást azonban csökkentheti, hogy az eddigi segélycsomagokkal már olyan jelentős részt vállaltak át ezekből, hogy a garanciavállalás nem jelent minőségi változást. Ezek nyomán a 350 milliárd eurós görög adósság több mint negyedének visszafizetéséért már így is az ECB, az EU és az IMF, azaz közvetve az adófizetők vállalnak felelősséget - derült a Financial Times számításaiból.

A válságot nem a monetáris unió okozta

Weber arra is felhívta a figyelmet, hogy a görög helyzet rendezése nem rövid vagy középtávú, néhány éves feladat, hanem olyasmi, aminek megoldása 30 éves távlatban remélhető. Az adósságválságot nem a monetáris unió okozta, hanem olyan fiskális és strukturális gazdasági problémák, amelyeket nem lehet gyorsan letudni. Európának nem szabad ezt a helyzetet rövid távú likviditási gondként felfognia.

A Bundesbank volt elnöke egyébként azért mondott le az ECB kormányzótanácsában betöltött posztjáról, mert nem értett egyet azzal, hogy az európai jegybank görög államkötvények vásárlásával belefolyik a válságkezelésbe. Ez a lépés szerinte fenyegeti az ECB függetlenségét, illetve annak a hivatásának a teljesítését, hogy őrizze a közös európai valuta értékét. Ezért hibának tartja azt is, hogy az ECB - az EU-IMF-ECB trojka tagjaként  - részt vállal azokban a tárgyalásokban, amelyeket Görögországgal és más országokkal folytatnak a az újabb kedvezményes hitelekért vállalandó gazdaságpolitikájukról. Az ECB feladata a monetáris politika meghatározása, nem szabadna belefolynia fiskális döntések meghozatalába.

HOZZÁSZÓLÁSOK