Lehet némi hasonlóságot találni a spanyol kormány gazdaságpolitikája, illetve magyar reformok között, bár a különbségek is nagyok, miközben a két ország gazdasága idén várhatóan egyforma teljesítmény ér el - derül ki a Bloomberg cikkéből. Az Európai Bizottság mindkét ország GDP-növekedését 2,8 százalékra várja 2015-ben, Madrid és Budapest azonban nem azonos gazdasági filozófiát követ.

A spanyol gazdaság az első negyedévben nyolc éve nem látott tempóban bővült, ám a Bloomberg elemzői szerint hiba lenne ezt az elmúlt évek megszorító gazdaságpolitikájának tulajdonítani. (Az eurótagállamok pénzügyminiszterei és az IMF szakértői szeretik jól ismert receptjük sikerországának láttatni Írországot és Spanyolországot.) A szigorú költségvetés a siker egyik titka, de legalább ekkora szerepe van a szerencsének is.

Bevállalták a népszerűtlenséget

A legfontosabb összetevő talán az, hogy a madridi kormány bevállalt néhány bátor, de nagyon népszerűtlen intézkedést, ami most, néhány hónappal az ősszel esedékes parlamenti választások előtt kamatozik. Úgy tűnik, nem csupán demagógiával javíthatják győzelmi esélyeiket a kormányok...

A spanyol történet, ahogy az mostanában Európában lenni szokott, a 2008-2009-es pénzügyi válsággal kezdődött. A gazdasági visszaesés elhúzódott 2012-ig anélkül, hogy a kormány bármit tett volna. Ekkorra azonban elviselhetetlenné váltak a krízis hatásai: a kipukkadt ingatlanpiaci lufi fizetési krízist és csődöket okozott a bedőlt fejlesztéseket finanszírozó bankszektorban, miközben a munkanélküliségi ráta 25 százalékra ugrott. A bankokat 100 milliárd eurós eurózónás hitelből tőkésítették fel.

A tízéves spanyol kötvények hozama az alacsony kereslet miatt több mint öt százalékponttal volt a hasonló német állampapíroké felett. Az országot az Európai Központi Bank (ECB) - azóta sem igazán bevallott - kötvényvásárlásai mentették meg attól, hogy spekulációs támadás induljon kötvényei ellen.

Bekeményítettek

A kormány nem halogathatta tovább a beavatkozást, meg aztán sem az eurótagállamok, sem az ECB nem a két szét szeméért segített Spanyolországnak, hanem kértek érte cserébe valamit. Első intézkedésként csökkentették a közalkalmazotti béreket és juttatásokat - ezt a műtétet Magyarországon a Gyurcsány- és Bajnai-kormány végezte el az ő szempontjukból rossz ütemben, a 2010-es választások előtt.

Az áfát - néhány kivétellel - 18 százalékról 21 százalékra emelték - az első Orbán-kormány 25-ről rekordmagasra, 27 százalékra emelte ezt a közterhet. Ha ennél megállnak Spanyolországban, akkor vélhetően nem élvezhetnék a három évvel ezelőtti megszorítások gyümölcsét - vélik a Bloomberg elemző.

És lazítottak

De nem ezt tették. Tavaly elhatározták, hogy a vállalatok adószintjét 30 százalékról fokozatosan 25-re viszik le - Magyarországon ennél jóval alacsonyabb a nyereségadó, de az ágazatok egy része jókora különadót fizet 2010 óta. A spanyol kormány 52 százalékról 45 százalékra mérsékelte a személyi jövedelemadó felső kulcsát - Magyarországon 16 százalékos egykulcsos szja van érvényben. Madrid emellett csökkentette az adókedvezményeket, szélesítette az adóalapot és komolyan rászállt az adóelkerülőkre.

A vállalatoknak lehetővé tették, hogy rugalmasabban állapítsák meg a béreket és a munkafeltételeket. Ezzel az volt a cél, hogy a bérek ne bővüljenek gyorsabban, mint a termelékenység. Emellett csökkenni kezdett a különbség a híres ketté szakadt spanyol munkaerőpiac két része között, azaz a teljes, illetve a részfoglalkoztatásban alkalmazott emberek munkafeltételei között.

Mázli

A sikerhez persze nem kis részben hozzájárult a szerencse is. Az egész Európában alacsony infláció, a turizmusnak hátszelet adó gyengébb euró, az energiaárak csökkenése és az, hogy helyreállt a pénzügyi stabilitás Európában hátszelet adott a spanyol gazdaságnak. Ezek a körülmények utat nyitottak a fogyasztás növekedése és ezzel a kiskereskedelem talpra állása előtt. Sok nyaraló Spanyolországot választja Görögországgal szemben, mert az utóbbi bizonytalanabb helye a világnak, mint az előbbi.

A Bloomberg szakértői felhívják a figyelmet arra is, hogy a munka nincs elvégezve. A strukturális munkanélküliség 18 százalékos, azaz a munkaerő ekkora része maradt állás nélkül a gazdaság megélénkülése után. Ez az arány háromszorosa az USA hasonló mutatójának. Emellett az adó- és a munkaerő-piaci reformot is folytatni kell.

Emellett még valami, ami ezeknél is fontosabb: el kell kerülni a fellendülés csapdáját, a múlt tipikus hibáját, az osztogatás újrakezdését. Ki kell tartani a költségvetési fegyelem mellett akkor is, amikor a beinduló gazdaságból több adó folyik be az államkasszába, és minden fronton enyhül a kormányra nehezedő pénzügyi nyomás.