Bár csak a második helyért ígérkezik nagy verseny a december 20-ai spanyolországi parlamenti választásokon, nem garantált, hogy a győztes kormányt alakíthat - derül ki a legfrissebb közvélemény-kutatásokból. A kormányzó Néppárt várhatóan több mint 80 képviselői pozíciót veszít a 2011-ben megszerzett 186 helyéhez képest, amivel abszolút többsége volt a 350 fős parlamentben. A szavazatok arányát tekintve 24 százalékra számíthat.

A második helyen egyelőre a spanyol szocialista párt (PSOE) áll 21,4, a harmadikon a liberális Ciudadanos 21,0, a harmadikon a radikális baloldali, megszorítás- és elitellenes Podemos 16,0 százalékkal. Az utóbbi két párt az elmúlt években jött föl a semmiből a tradicionális két nagy politikai erő mellé, amelyek az elmúlt évtizedekben politikai váltógazdálkodásban irányították Spanyolországot.

Generációk csatája

Miközben az "öreg" pártok minden bizonnyal tagadnák, hogy a generációk összecsapásáról szól a választási küzdelem, Mariano Rajoy miniszterelnök kampánytaktikája rámutat arra, hogy Katalónia függetlenségén és a szokásos zsebbe vágó kérdéseken túl másról is dönteniük kell a szavazóknak - írja a Financial Timeson megjelent blogjában Tony Barber a lap egyik brüsszeli szakírója.

A korából is fakadó különállását például azzal is demonstrálta, hogy nem ment el közvélemény-kutatásokat vezető pártok vezetőinek első tévévitájára. Arra hivatkozott, hogy rengeteg vitameghívása van, és nem töltheti pusztán szócsatákkal a napját. Ezért aztán három kollégájának fellépésével párhuzamosan tévéinterjút adott egy másik társaságnak, a helyén eközben üresen tátongott a pulpitus.

Rajoy 60 éves, így életének jelentős részét Francisco Franco diktatúrájában élte le, míg Pedro Sánchez, a PSOE vezetője 43, Pablo Iglesias, a Podemos első embere 37, Albert Rivera, a Ciudadanos elnöke 36 éves. Számukra Franco a történelem része, akárcsak az a politikai rendszer, amelyet a hetvenes évek rendszerváltásakor a spanyol demokrácia alapítói összehoztak.

Csak semmi kapkodás?

A generációs szakadék jól látható a pártok támogatóinak összehasonlításából is. A Néppárt szavazóinak átlagéletkora 60 év, a szocialistákra voksolóké 54 év, míg a Cuidadanos és a Podemos esetén 44, illetve 38 évet számoltak a közvélemény-kutatók. Rajoy a választók óvatosságára építhet: sokan lehetnek, akik nem szeretnének új pártokkal próbálkozni a megszokottak helyett.

Ellenfeleinek is van azonban muníciója: a munkanélküliségi ráta az ötéves válságkezelés ellenére továbbra is 20 százalék és a két nagy párt az elmúlt négy évtized alatt többször megégette már magát jókora korrupciós botrányokban.

Bejöhet a számítás

A miniszterelnök nem véletlenül alapoz az idősek óvatosságára - derül ki a Bloomberg cikkéből. A választási rendszer meglehetősen féloldalas: a kis falvaknak kedvez, ahol többségben vannak az idősebb, konzervatív szavazók. A különbség nem kicsi: van olyan falu, ahol 16 ezer szavazattal választják meg a település parlamenti képviselőjét, miközben Madridban 90 ezret kell összegyűjteni egy-egy parlamenti székért. A vidéki szavazók voksa tehát akár ötször többet érhet a madridi vagy barcelonai lakosok szavazatánál.

A Rayoj-kormány jól tudta ezt, ezért megvédte a nyugdíjasokat az elmúlt évek megszorításaitól. Miközben megvágta a közalkalmazotti béreket, az oktatási kiadásokat, a fiatal családok támogatását és a kutatási alapokat, a nyugdíjakat emelte. A Bloomberg megemlíti egy hét éve (éppen a pénzügyi válság után) visszavonult, 72 éves tanár esetét, aki ebben az időszakban 20 szabadságot "vehetett ki" annak köszönhetően, hogy az állam támogatja a nyugdíjasok ilyen pihenését.

Szavazatvásárlás?

A kormány 7,75 milliárd eurót (2408 milliárd forint) költ el idén az állami nyugdíj-tartalékalapból a nyugdíjasok rendszeres karácsonyi bónuszára, mivel a nyugdíjrendszerbe befolyó összegek nem elegendők a kiadások finanszírozására - jelentette be szerdán a munkaügyi minisztérium.

Mindezek tükrében nem meglepő, hogy az 55 évesnél idősebb spanyolok a Néppárt felé húznak. A körükben kétszer valószínűbb, hogy a kormánypártra szavaznak, mint a fiatalabbak körében. És vidéken több mint egyharmad az ilyen korúak aránya, míg a fővárosban csak 26 százalék.

Az abszolút többség elvesztése ennek ellenére Rajoy székébe kerülhet, mivel ez esetben pártjának koalíciós partner után kell néznie. A szintén jobboldali, ám a régi elittel szembehelyezkedő Ciudadanosszal együtt 180-188 képviselőjük lehet, ami bőven elég a kormányzáshoz. Ugyanakkor - ha nem sikerülne megegyezniük - a baloldal sem esélytelen. A PSOE és a Podemos összesen 158-166 székre számíthat a jelenlegi állás szerint, ami nincs messze a többséghez szükséges 176-tól.