Alapjövedelem: újabb neves közgazdász szállt be a vitába

A feltétel nélküli alapjövedelem (FNA) nem lenne jó ötlet - véli Daron Acemoglu, korunk egyik legismertebb közgazdásza. Acemoglu szerint azokra a problémákra, amelynek orvoslására sokszor előhúzzák az FNA-t, a garantált minimumjövedelem jobb megoldás lenne. A közgazdász érveit a Qubit idézi, amely magyarországi szempontokat vizsgálva állít párhuzamot Acemoglu érveihez.
Szabó Zsuzsanna, 2019. június 13. csütörtök, 18:38
Fotó: Pixabay

Ismét előkerült a feltétel nélküli alapjövedelem (FNA), ami az elmúlt évek egyik legvitatottabb közpolitikai javaslata. Lényege, hogy egy ország minden polgára jogosult lenne egy rendszeres pénzösszegre, függetlenül életkorától, családi állapotától, munkaerőpiaci státuszától és minden más tulajdonságától. Most egy rövid cikkben korunk egyik legfontosabb közgazdásza, Daron Acemoglu foglalta össze, hogy miért nem jó ötlet a feltétel nélküli alapjövedelem bevezetése az Egyesült Államokban - írja a Qubit. A cikk egyúttal párhuzamot is von és hozzáteszi, hogy miért nem lenne jó ötlet Magyarországon sem.

Acemoglu egyik érve az FNA ellen, hogy elképzelhetetlenül drága: egy havi 1000 dolláros FNA majdnem annyiba kerülne, mint az Egyesült Államok teljes költségvetése.

Mennyibe kerülne az FNA bevezetése?

És vajon mennyibe kerülne a magyar FNA? Ha fejenként havi 83 ezer forinttal számolunk, az majdnem eléri az egy főre jutó létminimum összegét. További hasznos következménye, hogy éppen évi 1 millió forintnak felel meg, ami éves szinten 10 millió emberre vetítve 10 ezer milliárd forint. A magyar költségvetés idei összes kiadása 14 ezer milliárd forint, összes bevétele pedig 13 ezer milliárd forint. Vagyis ahhoz, hogy egy havonta 83 ezer forintos FNA-t ki tudjon fizetni a magyar költségvetés, 80 százalékkal több bevételre lenne szüksége, ami elképesztő mértékű adóemelést jelentene - mutat rá a Qubit, ami azt is hozzáteszi, hogy még egy ennél jóval alacsonyabb, 20 ezer forintos FNA is évente 2500 milliárdos pluszkiadást jelentene, ami 20 százalékos bevételemelkedést igényelne.

Az FNA nem garantált minimumjövedelem!
A Qubit szerzője megjegyzi, hogy az FNA-t övező vitákban gyakran összekeverik az FNA-t és a garantált minimumjövedelmet, pedig lényeges különbségek vannak. Az FNA definíciója ugyanis a következő:
  • Az alapjövedelmet mindenki pénzben és nem élelmiszerben vagy más természeti javakban kapja.
  • Alapjövedelemre mindenki egyéni alapon jogosult, vagyis nem családoknak és/vagy háztartásoknak fizeti a politikai közösség.
  • Alapjövedelemhez a közösség tagjai rendszeresen (évente, havonta, hetente) jutnak. Az alapjövedelem arra elegendő, hogy fedezze a közösség tagjainak alapvető szükségleteit: az étkezés és lakhatás költségeit.
  • Alapjövedelemre mindenki feltétel nélkül jogosult, vagyis függetlenül attól, hogy rászorul-e vagy sem, illetve hogy szándékában áll-e kereső munkát vállalni, avagy sem. Ez különbözteti meg az alapjövedelmet olyan szociális juttatásoktól, mint a munkanélküli-segély vagy a családi pótlék.

Az FNA  úgy kerülhetne beláthatóbb közelségbe, ha lényegében minden más szociális programot kiváltanának vele. Ezzel a Qubit szerint az a gond, hogy rengeteg ember számára nem járna akkora életszínvonal-emelkedéssel, mint azt sokan első látásra gondolják, mert egyrészt az eddigi szociális juttatásaik helyett kapnák, másrészt sok célzott szociális program szűnne meg, amelyeknek egy része ráadásul nem készpénzes juttatás, hanem az ellátórendszerek fenntartására megy. (Erre hívta fel a figyelmet az OECD is, amely Finnország kapcsán le is modellezte és arra figyelmeztette az akkor még elszánt finn kormányt, hogy a szegénység növekedését eredményezné a program bevezetése - a szerk.)

Csúnya következménye lehet a forradalomnak - váratlan figyelmeztetés érkezett

Az OECD napokban kiadott elemzése részletesebben is foglalkozott azzal finn kísérlettel, melynek keretében feltétel nélküli alapjövedelem bevezetésével cserélnék le a jelenlegi szofisztikált tb-rendszerüket. Az elemzés sokak számára talán meglepő eredményt hozott: az OECD inkább más módszert ajánlana az északi országnak.

A célzottságát tekintve pedig rendkívül rossz hatékonyságú az FNA, miután mindenki ugyanannyi pénzt kap.

Az FNA az állami kiadások drasztikus emelésével járna, ami természetesen finanszírozható az adók emeléséből is. A drasztikus adóemelések viszont torzítanák a gazdaság működését, nem beszélve arról, hogy a hatékonyságát is jelentősen csökkentené, mert olyanoknak osztana vissza pénzt az állam, akiktől azt beszedte - írja a Qubit. Acemoglu példaként említi a portál szerint, hogy az amerikai háztartások háromnegyede fizet valamennyi szövetségi adót, tehát ennyien fizetnének be adót, amiből aztán visszakapnának pénzt. Magyarországon is 2,6 millió adófizető van, vagyis hasonló hatékonysági problémák léphetnének fel.

A garantált minimumjövedelem jobb megoldás lenne

Ha azt akarjuk, hogy az alacsony jövedelmű emberek zsebében több pénz legyen, akkor hatékonyabb csökkenteni (akár negatív szintre) az adójukat, mint mindenkinek pénzt osztani - teszi hozzá a Qubit. Ha pedig a növekvő társadalmi egyenlőtlenségeket akarjuk csökkenteni, vagy csak azt szeretnénk, hogy senki ne keressen nagyon keveset, akkor a garantált minimumjövedelem lehetne a megoldás Acemoglu szerint.

Ebben a rendszerben egy bizonyos szintig az állam kiegészíti a dolgozók jövedelmét, ami egyszerre emeli a keresetüket és ösztönzi őket munkára. Ez az FNA töredékébe kerülne, és sokkal kevésbé torzítaná a munkaerőpiacot. Egyes vélemények szerint a munkaadók lenyelnék ezeket a juttatásokat és annyival kevesebbet fizetnének a munkavállalóknak, amennyivel az állam kiegészíti a fizetésüket. Acemoglu szerint ennek megakadályozására a minimálbér lehet a megfelelő eszköz - jegyzi meg a Qubit.

Ezek mellett az adópolitikai eszközök mellett persze a szociális rendszert is érdemes bővíteni, legyen szó akár az egészségügyi rendszerbe való befektetésről vagy a feltétel nélkül elérhető élelmiszer-ellátásról. Acemoglu úgy véli, hogy a közvélekedéssel ellentétben nincsen bizonyíték arra, hogy eltűnőben lennének a munkahelyek vagy a munka, mint olyan. Ehelyett inkább arról van szó, hogy a robotizáció, az automatizáció, és a globalizáció átalakítják a munka természetét, elvehetik az egyszerűbb munkákat, illetve polarizálhatják a béreket, mert részben helyettesítik a közepes keresetű, közepes képzettségű, középkorú emberek munkáját, lenyomva a béreiket. Ehhez viszont az oktatási rendszernek, a fejlesztéspolitikának és a társadalompolitikának kell alkalmazkodnia.

HOZZÁSZÓLÁSOK