A világ legnagyobb jegybankjai már-már kétségbeejtő helyzetben találták magukat az idei év elejére. Hiába csökkentették kamataikat több százszor és hiába pumpáltak a gazdaságba dollár-ezermilliárdokat értékpapír-vásárlásaikkal, nem tudták a növekedést ösztönző szintre feltornászni az inflációt - kezdi a következő időszak lehetőségeit mérlegelő cikkét a Bloomberg.

Őrülten szokatlan

A rendkívüli monetáris enyhítést gyakran szokatlan monetáris politikaként emlegetik, ám könnyen lehet, hogy a jegybankok az eddigieknél is hajmeresztőbb lépésre szánják el magukat. Ahhoz a módszerhez folyamodhatnak, amely a pénzügyi hüvelykujjszabályok szerint óriási kockázatokat rejt magában: közvetlenül finanszírozhatják a kormányokat.

Az ötlet ezzel együtt nem új. A szaksajtóban egy idő óta beszédtéma az úgynevezett helikopter pénz, amelyet Milton Friedman Nobel-díjas közgazdász talált ki még 1969-ben (a hetvenes évek durva inflációt generáló olajválságai előtt - a szerk.). Rövid időn belül a Citigroup, a HSBC és a Commerzbank is felhívta ügyfelei figyelmét arra, hogy a jegybankok bevethetik ezt a pénzügyi "atombombát".

Hm, miért ne?

Ray Dalio, neves hedge-fund-menedzser úgy fogalmazott: lát lehetőséget az ötletben. Mario Draghi, az Európai Központi Bank (ECB) elnöke nagyon érdekes koncepciónak minősítette a helikopter pénz osztását - a Bloomberg szakírói szerint az európai jegybank tisztviselői éles belső vitákat folytatnak a lehetőségről.

Korábban, még 2002-ben az amerikai Fed akkori elnöke Ben Bernanke is arról értekezett, hogy az egekbe szökő ösztönzők szinte biztosan felpörgetnék a fogyasztást és ezzel az áremelkedéseket. Megjegyzése nyomán egy ideig egyesek Helikopter Bennek csúfolták.

A csodafegyver

Az elmélet - amelyet komolyan vehető országban még nem próbáltak ki - lényegében egyesíti a monetáris és a fiskális politikát. A kormányok, amelyeknek - például a magas államadósság miatt - minden kiadásukat meg kell fontolniuk, rövid távú kötvényeket bocsátanak ki, amelyeket a jegybankok frissen nyomtatott pénzből felvásárolnak.

Ezután az előbbiek adókedvezmények vagy állami kiadások formájában betömködik a friss pénzt a fogyasztók zsebébe. Ezzel kihagyják jegybankok pénznyomtatásának szokásos közvetítőit, például a bankokat, amelyek kötvényeit a központi bankok vásárolhatják szokásos monetáris enyhítési (qe) akcióikban.

A várt hatás

A lényeg, hogy nem az értékpapírok hozamán keresztül vagy a gazdasági szereplők hangulatának javításával, közvetve akarják élénkíteni a gazdaságot. A pénzt közvetlenül, mintegy helikopterről szórják el abban bízva, hogy akikhez kerül, azok elköltik. Ez inflációt generálhat ott, ahol nincs pénzromlás, s ezért a cégek halogatják befektetéseiket a fogyasztók pedig vásárlásaikat. A remélt végeredmény a gazdasági növekedés élénkülése.

Kudarcok sora

A vita azért élénkült fel, mert a világ vezető jegybankjainak rendkívüli monetáris enyhítései eddig nem hoztak kellő eredményt. A Bank of America elemzőinek számításai szerint a pénzügyi válság 2008-as kirobbanásától kezdve február elejéig összesen 637 esetben csökkentették a kamatokat és 12,3 ezer milliárd dollárnyi eszközt (különféle kötvényeket) vásároltak fel.

Jelenleg 489 millió ember él olyan országban, ahol negatív kamatlábat tartanak érvényben, azaz a kereskedelmi bankoknak fizetniük kell a jegybanknál elhelyezett betéteik után. Mégsem fordítják pénzüket inkább hitelezésre.

Dalio szerint ennek tükrében logikus lenne a még durvább beavatkozás. Nem az infláció elszállása, nem a gazdaság túlfűtöttsége az, amitől tartaniuk kell, hanem ennek ellenkezője - fejtegette a Bloombergnek adott interjújában. Közvetlenebbül kell azokhoz fordulniuk, akik költik a pénzt a gazdaságban.

Nem eszik olyan forrón

Ha ez ilyen nyilvánvaló, akkor miért nem jön a helikopter pénzt? Azért, mert a kockázatok is nagyok. A koncepció bírálói szerint az irdatlan pénznyomtatás vége az infláció és az államadósság elszabadulása lehet. A jegybankok függetlensége megkérdőjeleződik. Az intézkedés rövid úton dugába dőlhet, ha a fogyasztók nem költik el a pénzt, hanem a párnacihába teszik vagy a bankba viszik.

Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke, az elszálló inflációtól rettegő német pénzügypolitika egyik képviselője röviden úgy foglalja össze kétségeit, hogy a helikopter pénz osztása hatalmas lyukat ütne a jegybankok költségvetésén. Végül a kormányoknak az adófizetők pénzéből kellene kifizetniük a számlát.

Mindezek mellett az intézkedés útjában állnak a törvények. Az ECB alapszabálya például tiltja, hogy finanszírozza bármelyik eurótagállam kormányának kiadásait. A Fed csak bizonyos fajta eszközöket vásárolhat.

Túl szép...

A helikopter pénz bevetése egyszerű, könnyen végrehajtható megoldást kínál. Valami olyasmit, ami nagyon közel áll az ingyen ebédhez. Túl szép, hogy igaz legyen - értékeli a módszert Stephen King, a HSBC vezető tanácsadója. Draghi ugyan azt mondta, hogy az ECB pénzügytechnikai és jogi oldalai miatt nem foglalkozik a lehetőséggel, ám Peter Praet, a bank vezető elemzője nem zárta ki, hogy mérlegeljék a dolgot.

Másrészt lehet, hogy a vita végül akadémikusnak bizonyul, mert csak megindulnak az árak felfelé. Az IMF például azt jósolja, hogy az USA-ban 2017-ben átlag 1,7 százalék lesz az infláció az idei 1,1 százalék után.

Akkor lesz vagy nem lesz?

Nem lehetünk biztosak abban, hogy a helikopter pénz nyomtatása lesz-e a következő csodafegyver, amellyel a jegybankok megpróbálják élénkíteni a gazdaságot, de az biztos, hogy az ötlet egyre több figyelmet kap - mondja Gabriel Stein, a londoni Oxford Economics Ltd. tanácsadó cég elemzője. Elég valószínű, hogy valamilyen formában valahol alkalmazni fogják ezt a módszert.

Nem hiszem, hogy a helikopter pénz bevetésének lehetőségét igazán megemésztették volna a döntéshozók - derült ki Ewen Cameron-Watt, a BlackRock befektetési cég stratégája szavaiból. Jelentős gazdasági hanyatlásnak és az inflációs várakozások további gyengülésének kell ehhez előbb bekövetkeznie.

A jegybankok az elmúlt időszakban készek voltak újragondolni korábban félretett ötleteket - emlékeztet Jonathan Loynes, a londoni Capital Economics kutatóintézet szakértője. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy korábban elképzelhetetlen intézkedések, amelyeket puszta elméletnek vagy szellemtörténeti könyvekbe illő elképzeléseknek tartottak, valósággá válhatnak. Ehhez csak az kellett, hogy valamilyen rendkívüli gazdasági helyzet elég hosszú ideig fennmaradjon.